Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)
2003-02-07 / 6. szám
JÁNCSÓ ZSUZSA Változó elképzelések az EGÉSZSÉGES ÉTKEZÉSRŐL Az Egyesült Államok lakossága ma többet foglalkozik a helyes étkezéssel, mint bármikor azelőtt. Ugyanakkor az átlag amerikai kövérebb - és ennek következtében betegebb mint valaha. A felnőttkori cukorbetegség szinte járványszerűen terjed, de egyre nagyobb mértékben szedi áldozatait a magas vérnyomás, a szívbetegség és az Alzheimer-kór is. Nemcsak a felnőttek, hanem az iskolás gyermekek között is egyre több a kórosan túlsúlyos és a diabetikus. Mindez az államnak rengeteg pénzébe kerül orvosi kezelés, gyógyszerek és kiesett munkaidő formájában. Hogyan lehetséges, hogy a világ technikailag legfejlettebb országában nem tudjuk megoldani, ami a kínai parasztoknak a rizsföldeken, vagy a földközi-tengeri halászoknak egyszerű életmódjuk miatt különösebb erőfeszítés nélkül sikerül? Lehet, hogy ez a súlyos ár, amit a „haladásért” fizetünk? Csupán azért szabadultunk meg a skorbut, az angolkór és a pellagra átkától, hogy az egyoldalú és helytelen táplálkozás sokkal magasabb fokú csapdáiba essünk bele? Miért nem tud segíteni az egyre növekvő „fogyasztó ipar”? A nyolcvanas évek vége felé Amerikában egyre-másra jelentek meg a „csodatevő” diéták, amelyek mindegyikének hirdetői biztosították követőiket, hogy az övék az egyetlen helyes út. Volt Beverly Hills diéta, Pritikin diéta, folyékony diéta, protein diéta és még sok más. Eredetileg a zsír és zsiradék volt az első számú közellenség, aztán abból is lett ,jó fajta” és „rossz fajta”. Használjunk vaj helyett margarint, majd margarin helyett olajat... Tömjük tele zsíros, vörös hús helyett tésztával a gyomrunkat! Persze ennek is hamar véget vetett az Atkins-féle diéta, amely szerint nem a zsír a legveszélyesebb, hanem a szénhidrát. Annak is a könnyen emészthető fajtája, amely egyenesen glukózként árasztja el a szervezetet. A glukózt testünk inzulinnal távolítja el a vérből és juttatja a sejtekhez az energia-szükséglet kielégítésére. Ha azonban a glukóz fogyasztást nem kíséri erőteljes fizikai tevékenység, vagyis nincs igény energiára, a szervezet lebontja, és zsiradékként raktározza el a felesleget. Ehhez egyre nagyobb adag inzulinra van szükség, a sejtek inzulin-ellenállók lesznek, és kialakul a cukorbetegség. Amikor 1985 táján a Los Angeles City College-ban biológiát tanultam, tanárnőnk szerint már a fehér liszt és a finomított cukor volt az egészséges életmód legnagyobb ellensége. Külön kipellengérezte minden lehetséges alkalommal az amerikai hajlamot az „instant sugar fix”-re, vagyis hogy reggelire az édes kávé, tea vagy kakaó mellé még édesebb „donut”-ot, cukormázas „danish”-t, szirupos fahéjas tekercset eszünk. Szerinte ez volt a legfőbb oka az iskolában a gyerekek figyelmetlenségének és agresszivitásának is. Pár évvel később a vegetarianizmus jött nagy divatba. Kati lányom hátizsákkal, vonaton utazta be Európát, és nemcsak vegetáriánus lett, de egyenesen „vegan”, vagyis a húson kívül minden tejterméket is mellőző étrendet követett. Ugyanezt tette több magyarországi stewardess barátnőm is, azzal a különbséggel, hogy a téli időszakban „lazítottak” egy kicsit, mert akkor nem lehetett annyi zöldséget és gyümölcsöt kapni. (Ma már lehet, csak elég pénze legyen az embernek...) A Los Angeles-i éttermek étlapjain megjelentek és egyre nagyobb tért hódítottak a kalóriaszegény, zsírszegény, cukormentes és egyéb dietáris szempontokat követő fogások. 1992-ben már a szövetségi kormány is szükségét érezte, hogy útmutatással szolgáljon az amerikai polgárnak az egészséges étkezésre. A USDA kiadott egy „Food Guide Pyramid”-ot, amely azonban sokak szerint annyira téves, hogy egyenesen okozója volt a népesség mai súlytöbbletének. A piramis alapjául a szénhidrátok - kenyér, cereal, rizs, tésztafélék - szolgáltak, napi 6-10 adaggal. A következő lépcsőfok a zöldség és gyümölcs volt, s csak ezután jött - az egyre keskenyedő csúcs felé - a tej, tejtermék és a hús. Végül a „padláson” foglalt helyet a zsiradék, az olaj és az édességek, amelyektől óva intettek a szakértők. Most a Harvard School of Public Health dr. Walter Willett vezette csoportja új javaslattal állt elő „Healthy Eating Pyramid” néven. Ennek az alapja a napi testedzés, amely nélkül a legválasztékosabb étrend sem segít. A növényi olajak a „padlásról” a legszélesebb bázisba kerültek, a finomítatlan (barna) kenyérrel és kétszersültekkel, gabonafélékkel együtt. Efölött van a zöldség és gyümölcs, majd jelentős helyet foglalnak el a hüvelyesek és különféle magok, diófélék. Csak ezután jön a hal, csirke és tojás (nagyon mérsékelt mennyiségben) és meglepetésre ajánlott a napi egy pohár bor vagy más szeszesital. A tej és tejtermék minimális, ennél már csak a vörös hús és a krumpli, valamint a tésztafélék tilalma foglal el magasabb helyet a piramisban. A vitaminokról is állandóan újabb adatokkal szolgálnak a tanulmányok. Érdekes például, hogy az A vitamin túl nagy mennyiségben és béta karotin nélkül fogyasztva csontritkulást, töréseket okozhat. A B-vitaminok népes családja még mindig ajánlott, de a C vitaminról a fent említett Harvard-tanulmány már jóval kisebb lelkesedéssel beszél. Én még a napi 1000 miligrammos javaslatot követem, és esküdni mertem volna rá, hogy ha közeleg a nátha, egy dupla adag azonnal elriasztja. Most azt látom, hogy férfiaknak napi 90 mg., nem dohányzó nőknek napi 70 mg. az ajánlott adagja. Mi a végső tanulság a sok tanulmányból? Talán az, hogy egyikre se hallgassunk feltétel nélkül. Az emberi szervezet olyan jól meg van teremtve, hogy - ha nem próbáljuk befolyásolni - magától megy, mint egy jól karban tartott gépezet. TŐKÉS -folytatás a 2. oldalról „A Szatmárnémetiben megrendezésre kerülő RMDSZ-kongresszus külsőségeiben régi, rossz időket idéző pártkongresszusra emlékeztet. Ez a kongresszus egészen másnak tűnik, mint a megelőző RMDSZ-kongresszusok. Alternatíva nélküli, egypárti szellemben önelégültség, sikerpropaganda övezi a kongreszszust”, fogalmazott Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke. Emellett írásos nyilatkozatban indítványozta a „legalábbis kétes legitimitású” kongresszusnak, hogy tekintsen el a szövetségi elnök előírásszerű megválasztásától. Ugyanakkor javasolja: a szatmárnémeti kongresszus „egy, a szövetségi választásokat követően kitűzendő rendkívüli kongresszusra halassza a tisztújítást, addig is pedig Markó Béla leköszönő szövetségi elnököt ideiglenes hatállyal bízza meg az elnöki teendők átmeneti ellátásával.” Tőkés püspök a sajtótájékoztatón elmondta: január 28-án kerülőutakon tudta meg, hogy nem kell meghívót várnia, hiszen küldöttje volna a kongresszusnak. Furcsa módon Nagy Zsolt országos kongresszusi biztos dokumentációs küldeménye nem érkezett meg a püspökhöz. Amikor Tőkés László érdeklődött a kongresszusi biztostól a programmal kapcsolatban, azt a választ kapta: a tiszteletbeli elnök a hozzászólások keretében fejtheti ki álláspontját. Mellékelte, a programot, amelyből kiviláglik: a tiszteletbeli elnöknek nem adnak szót hagyományos értelemben, állapította meg Tőkés püspök. Bejelentette döntését: nem megy hét végén a szatmárnémeti kongresszusra. Ennek általános oka: „súlyos kifogások a Szövetség belső törvényességével, demokratizmusával szemben”. Ezért javasolta a tisztújítás elhalasztását, mert másképpen a magyar érdekérvényesítés szenvedne súlyos károsodást. Tőkés László elmondta: a kongresszustól való távolmaradásának egyéni indoka, hogy „a tiszteletbeli elnököt alig hívják meg, megvonják tőle a szót. Ellenséges, megbélyegző kampány árad a szövetségi elnöktől Takács Csabán át bizonyos Szilágy megyei megnyilatkozásokig.” A püspök hangsúlyozta: lejárató politikai hecckampány folyik. Kifejtette: felfüggeszti tiszteletbeli elnöki tevékenységét mindaddig, amíg helyre nem áll a belső törvényesség az RMDSZ-ben, s kulcsszerepe volna a belső választásnak. Az egységről szólva Tőkés László beszélt arról, gyakori vád ellene az egységbontás. Hozzáfűzte: „Annak idején nem Luther bontotta meg az egyház egységét, hanem X. Leó pápa kiátkozó bullája kényszerítette a korabeli egyházon kívülre. Az egységben mindenkinek otthon kell találnia magát. Mindent meg kell tennünk az egységért. Nem mondok le tiszteletbeli elnöki tisztségemről, csak felfüggesztem a tevékenységet annak reményében, hogy közösen egyengethetjük a demokratikus választások útján romániai magyarságunk jövőjét.” FIZESSEN ELŐ A HÍRLAPRA! MESTER LÁSZLÓ Akkor is előre Technikánk a legutóbbi évtizedekben szinte hihetetlen eredményeket ért el. A komputer létezése egyedül egész sor olyan problémát segített megoldani, amit korábban lehetetlennek tartottunk. A műszaki kérdések egyik ismert világszakértője éppen az elmúlt napokban állapította meg, hogy a jövőben óvatosabban kell bánnunk az olyan kijelentésekkel, hogy "lehetetlen." Közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor el kell ismernünk, hogy egyszerűen semmi sem lehetetlen, mert mindent meg tudunk oldani, amit elképzeltünk. Azt jelentené ez, hogy az emberiség eljutott arra a pontra, hogy "teremteni" tud? Hát... majdnem. Még nem is olyan régen kiszolgáltatottjai voltunk úgynevezett természeti törvényeknek és szabályoknak, amelyek kategorikusan kimondták, hogy a megszabott határokon túl nem mehetünk. Az einsteini törvényből való következtetéssel is kimondták, hogy a természetben a fény haladásának a gyorsasága a legnagyobb sebesség, ennél sebesebben egyszerűen nem lehet haladni. Tudományos szaklapokban ma a kutatók olyasmit emlegetnek, hogy "a fény haladásánál gyorsabb sebesség." A világűrben való utazással kapcsolatban is a mérhetetlen távolságokat máris áthidalják olyan magyarázatokkal, hogy "worm-hole"-okat kell használni, vagyis a korábban egyedül lehetségesnek tartott egyenes térbeli utazást meg lehet rövidíteni a szújárathoz hasonló kiskapuk használatával. Az élet és a természet korábbi törvényeinek szellemében élő ember az ilyesmit meg sem tudja érteni. Elkerülhetetlenül az az érzésünk, hogy kezdünk elszakadni - vagy felülemelkedni? - a logika korábbi önkényétől. Az emberiség egyik legsúlyosabb problémája az életünkhöz szükséges energia előállítása, megtalálása. Ennek érdekében a múltban, sőt a jelenben is szükségmegoldásokat vettünk igénybe. Ilyen volt például a föld mélyéből előhozott kőszén elégetése, ami egész sereg új problémát teremtett és életünket zsákutcába vezette. Ennek ellenére, részben legalább is, ezt a módszert folytatnunk kell. Hasonló "eltévelyedésnek" lehet mondani a föld mélyéből előhozott kőolaj felhasználását is. Az olaj olyan újkori bálvány lett, amit leborulva kell imádni. A föld felszíne alatt megbújó olajrétegek szeszélyes alakulása bizonyos országokat indokolatlanul és érdemtelenül gazdaggá tett, míg másokat lealacsonyított, hogy a gazdagoknak udvaroljanak és őket imádják. Bush amerikai elnök éppen a minap vetette fel ezt a kérdést az államszövetség helyzetével foglalkozó évi beszámolójában és sürgette, hogy gyorsítsák meg a hidrogénnel hajtott gépkocsik mielőbbi széleskörű elterjedésére vonatkozó kutatást, amit a nagybefolyású olajvállalatok a múltban olyan sikeresen megakadályoztak. így azután visszaáll az egészséges egyensúly és az olajtelepek tulajdonosai akár meg is fulladhatnak a számos esetben háborús összetűzéseket okozó fekete és folyékony aranyban. Természetesen más kísérletezések is folynak. A francia Pireneusokban lévő Odeilloban évek óta hatalmas homorú tükör gyűjti össze a napsugarakat és a rendszer fókuszában sikerül is 7 ezer Fahrenheit hőfokot előidézni, amely a légkör szennyezése nélkül megolvasztja a hőre legmakacsabban reagáló fémeket is. Az itteni olvasztókemencében így elő tudják állítani a legritkább ötvözeteket, ugyancsak érzékeny kristályokat, amelyek csak teljesen szennyezésmentes környezetben hozhatók létre. Az odeilloihoz hasonló homorú tükör a napsugarakat nagyméretű kazánra is képes összpontosítani, ahol a vízből előálh'tott győz turbinákat hajthat, ezek pedig villamos áramot tudnak fejleszteni. Ha például az arizonai sivatagban 10 ezer négyzetmérföldnyi területen ilyen tükröket és a hozzájuk való kazánokat állítanának fel, ezzel a módszerrel itt az Egyesült Államokban naponta felhasznált energiának a kétszeresét tudnák előállítani. Lehet, hogy sokan tiltakoznának a tükörrel borított sivatag ellen, de ez mindenesetre jó példa arra, hogy a kérdés megoldása a kezünkben van. És így nem kellene a jelentős kockázattal járó atomtelepeket fenntartani. Lehet azután növényeket termelni, távolról sem élelmezési célra, hanem közönséges üzemanyagnak. A kitermelt növényekből nagy nyomással ki lehet préselni a vizet, a rostos cellulóz-anyagot pedig elégetni, hogy a hővel villamos energiát termeljünk. Jó, hogy ennek az eljárásnak lenne füstje, de ez a kérdés is megoldható. Másik megoldás is van. Ha példáult növényeket légüres térben hevítenek, gázt és olajat bocsátanak ki. Ha olyan algát égetnek el, amely a csatornák szennyvízében tenyészik és levegő kizárásával erjesztik, értékes metángázt bocsát ki magából, amit ugyancsak elégetéssel turbinák hajtására és áramtermelésre lehet felhasználni. A merész technikai újítások természetesen néha kudarccal járnak. A számításba néha hiba csúszik, vagy pedig egyszerűen a valószínűségszámítás érvényesül és valami nem úgy alakul, ahogy kellene. Erre számos példát látunk a világűrben is, távoli naprendszerek, bolygók kialakulásában. Egyszerűen az a régi szabály érvényesül, hogy "az operáció sikerült, a beteg meghalt." Múlt heti számunkban kis emlékeztetőt közöltünk a Challenger visszatérő űrhajó 17 évvel ezelőtt bekövetkezett katasztrófájáról. Amikor a szerkesztő a cikket leadta, legtávolabbi gondolataiban sem jelent meg az a lehetőség, hogy az űrhajósok teljes csoportját meggyilkoló szerencsétlenség megismétlődhetik. Ráadásul szinte napra ugyanabban az időben. A világot megrázta a hír. Sokakat elgondolkoztatott. A volt kollégák és az űrkutatást folytató amerikai szervezet munkájában is pillanatnyi üzemzavar állhatott be. De egyik sem okozhatott végleges szakítást. A vizsgálatot le kell folytatni, az ellenőrzést erősíteni, a tanulságokat levonni. A haladás nem állhat meg. Az emberiségnek az utat folytatnia kell. A nemzetközi űrállomást is végül összerakják, új ingajáratok segítségével. Megállni nem lehet. IQ Hfagyar Hírlap B|BQ
