Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)

2003-12-19 / 49. szám

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és boldog Újévet kíván a Hírlap olvasóinak, és minden tánckedvelő magyarnak a KÁRPÁTOK Magyar Népi Együttes Season’s Greetings To all our Hungarian Friends Noel Irwin Hentschel and The Noel Foundation Barátainknak és ismerőseinknek kellemes KARÁCSONYT és boldog ÚJÉVET kívánunk Kellemes Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Új Évet kíván Minden Kedves Ügyfelének és a Hírlap Olvasóinak Dr. Medvei Adrien Ügyvéd Minden kedves ügyfelének, barátainak és ismerőseinek KELLEMES KARÁCSONYT és sikerekben gazdag, békés, boldog Új Esztendőt kíván az EURO ART GALLERY Ilona és Leslie Darázs www.euro-artgallery.com (626) 666-1431 CHARLES DICKENS Karácsonya én«fe Karácsonyi kísértet-história Fordította: Benedek Marcell (Részletek) Az öreg Marley halott volt, ’ akár az ajtószeg. Tudta-e Scrooge, hogy meghalt? Hát persze hogy tudta. Hogy is ne tudta volna? • Scrooge meg ő üzlettársak vol- 1 tak, nem is tudom, hány eszten- i deig. Scrooge volt végrendelet­ének egyetlen végrehajtója, va­gyonának egyetlen kezelője, egyetlen állandó meghatalma­zottja, egyetlen barátja és ; egyetlen gyászolója. Scrooge sohasem mázoltatta be az öreg Marley nevét. Az üzlet ajtaja fölött évek múlva is ezt lehetett olvasni: Scrooge és Marley. Új üzletfelek némelykor Scrooge-nak szólították Scrooge­­ot, máskor meg Marley-nak, de Scrooge mind a két névről értett. Mindegy volt neki. Hej, ez a Scrooge! Hét bőrt tudott lenyúzni mindenkiről! Zaklató, szipolyozó, zsugori, markoló, kaparintó, kapzsi vén bűnös volt! Kemény és éles, mint a kovakő, amelyből acél még nem csiholt soha nagylelkű szikrát: titkolózó, zárkózott és magának élő, akárcsak az oszt­riga. A benne lakozó hideg megfagyasztotta öreg vonásait, pirosra csípte hegyes orrát, ösz­­szeaszalta arcát, merevvé tette | járását; vörösre festette szemét, i vékony ajkait meg kékre, és durván csikordult meg érdes hangjában is. Fagyos zúzmara lepte be fejét, szemöldökét, bo­rostás állát. Ez a hidegség elkí­sérte mindenüvé; kánikulában is jégbe hűtötte irodáját, és kará­csonykor sem tette egy fokkal sem langyosabbá. Egyszer - az évnek vala­mennyi áldott napja közül ép­pen karácsony estéjén - a vén Scrooge szorgoskodva ült az irodájában. Hideg, zord, hara­pós idő volt s még hozzá ködös is: hallhatta, amint odakünn az udvaron zihálva jámak-kelnek az emberek, mellüket csapkod­ják és nagyokat toppantanak a kockakövekre, hogy fölmelegít­sék a lábukat.- Vidám karácsonyt, bácsi­­kám! Isten éltesse! - kiáltotta egy vidám hang. Scrooge uno­kaöccsének hangja volt, aki oly hirtelen lepte meg, hogy már csak a hangjára figyelt fel.- Ugyan! - mondta Scrooge.- Badarság. Scrooge unokaöccse úgy hevült a ködben, fagyban való gyors járástól, hogy csakúgy iz­zóit; piros és szép volt az arca; a szeme csillogott, s párállott a lehelete.- A karácsony badarság?! - mondotta Scrooge unokaöccse.- Remélem, ezt nem gondolja komolyan?- De igenis - mondotta Scrooge. - Vidám karácsony! Mi jogod van neked a vidámság­ra? Ugyan mi okod volna a vi­dámságra? Elég szegény vagy.- Ugyan no - felelte vidá­man az unokaöcs. - Hát magá­nak mi joga van a mogorvaság­ra? Mi oka van a rosszkedvre? Elég gazdag. Scrooge, mivel hirtelenében nem jutott jobb válasz az eszé­be, megint csak azt mondta: - Ugyan! Badarság!- Ne legyen olyan haragos, bácsi! - mondta az unokaöccs.- Hát milyen legyek - for­tyogott a nagybácsi -, amikor ilyen bolond világban élek! Vi­dám karácsony! Majd mit mon­dok vidám karácsonyra! Kará­csonykor az ember egyebet sem tesz, csak számlákat fizet ki pénz nélkül. Karácsonykor az ember rájön, hogy egy évvel megint öregebb lett, de egy órá­val sem gazdagabb. Karácsony­kor az embernek mérleget kell készítenie, amikor a könyveiben kerek tizenkét hónapon keresz­tül minden egyes tétel csak veszteséget mutat. Ha a magam feje szerint cselekedhetném - mondta méltatlankodva Scrooge -, minden hülyét, aki „vidám karácsonyit szajkóz, tulajdon pudingjában főzetnék meg és magyal-ággal átszúrt szívvel temettetnék el. Úgy biz' én! •k k * Végre elérkezett az az óra, amikor be kellett zárni az iro­dát. Scrooge kelletlenül kászá­lódott le székéről, és hallgata­gon megengedte ugyanezt a vá­rakozó írnoknak is; az tüstént elfújta gyertyáját, és fejébe csapta kalapját.- Holnap bizonyosan egész nap el akar maradni, mi? - kér­dezte Scrooge.- Ha önnek is megfelel, igen.- Nekem nem felel meg - mondta Scrooge -, és nem is járja. Fogadni mernék, hogy méltánytalanságnak tartaná, ha levonnék ezért egy fél koronát. Az írnok kényszeredetten mosolygott.- Velem szemben persze - folytatta Scrooge - nem tartja méltánytalanságnak, ha semmiért kell kiadnom egynapi fizetését? Az írnok megjegyezte, hogy ez csak egyszer történik meg egy esztendőben.- Gyönge mentség arra, hogy minden december hu­szonötödikén meglopják az em­bert! - mondta Scrooge, állig begombolva nagykabátját. - De gondolom, hogy el akar marad­ni egész nap. Annál korábban legyen itt holnapután reggel. Az írnok megígérte, hogy így lesz: aztán Scrooge mordult egyet és kiment. Az iroda egy szempillantás alatt be volt zár­va, s az írnok, fehér sálja hosszú végeit lelógatva a mellén (mert nem dicsekedhetett nagykabát­tal) Comhillben egy sor fiú után hússzor végigsiklott egy csúsz­kán, karácsony szombatjának tiszteletére, aztán rohant haza, Camden-Townba, ahogy csak a lába bírta - szembekötösdit ját­szani. Scrooge elfogyasztotta mé­labús vacsoráját szokott méla­bús vendéglőjében. Amikor az­tán minden újságot elolvasott, s az este hátralevő részét jegyző­könyvecskéje olvasgatásával verte el, hazament, hogy lefe­küdjék. Azokban a szobákban lakott, amelyeket egykor elhunyt üzlettársa foglalt el. Magyarázza Köszönjük a Los Angeles-i magyarság támogatását! Gáspár László (310) 782-9272 Fehér Lívia (310) 918-9395 Dr. Kocsis István és Ibolya T: (818)367-2578 3055 Wilshire Blvd., Ste. 900, LA. CA 90010 Tel: (213) 487-9199 * Fax: (213)386-9074 IPfH| ■■■■■ m y?9Uar Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom