Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)
2003-04-11 / 15. szám
Új elmélet Gagarin haláláról (Origó) - Pontosan 35 évvel Gagarin halála után egy új elmélet bukkant fel rejtélyes balesetével kapcsolatban, amely egyszerre cáfolja a hivatalos és a bulvárlapok szenzációs verzióit is. Jurij Alekszejevics Gagarin 1968.március 27-én repülőszerencsétlenségben vesztette életét. A baleset okai azonban máig nem teljesen tisztázottak. A szerencsétlenség kivizsgálására kormánybizottságot hoztak létre, amely húsznál is több feltételezést vizsgált meg, de egyiket sem tudta egyértelműen bebizonyítani. Ezért az akkor legvalószínűbbnek látszót fogadták el, ami szerint a gép egy meteorológiai ballonnal ütközött össze, és emiatt zuhant le. Húsz évvel később újra megvizsgálták Gagarin halálának körülményeit, a jelentés szerint gépük feltehetőleg egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került, és bár ebből többszöri megpördülés után sikerült kijutniuk, olyan közel voltak a földhöz, hogy a becsapódást nem tudták elkerülni. Most, harmincöt évvel a baleset után újabb elmélet látott napvilágot a Moszkovszkaja Pravdában: Igor Kuznyecov nyugalmazott ezredes a napilapban visszautasította az űrhajós halálának hivatalos magyarázatát, a meteorológiai ballon elméletet. Kuznyecov, aki abban az időben repülőgépmérnökként dolgozott azon a bázison, ahonnan Gagarin végzetes útjára indult, azt állítja, hogy „a MIG-15-ös pilótafülkéje az induláskor nem volt rendésen bezárva”. Gagarin "társával „minden bizonnyal felfedezték” a hibát, és megpróbáltak a korabeli szabályoknak megfelelően kényszerleszállást végrehajtani. A 140 m/sec sebességű leszállás következtében a pilótafülke lég-nyomása kritikus határ fölé emelkedett, aminek következtében Gagarinék elájultak, és így már nem lehettek urai a gépnek. Kuznyecov szerint ez volta az oka annak is, hogy 1975-ben 50 m/ sec-ra csökkentették a leszállási sebességet a Szovjetunióban. Gagarin, mielőtt a géppel végleg elveszett volna a kapcsolat, ennyit üzent: „Befejeztem a küldetésem. Úton vagyok visszafelé...” Valószínűleg ezek voltak az utolsó szavai - legalábbis számunkra. Gagarin halála eddig is a leghajmeresztőbb mendemondákra adott alkalmat. Egyesek szerint a szovjet állambiztonsági szolgálat, a KGB által szervezett összeesküvés áldozata lett, mások szerint földönkívüliék ragadták el. Napvilágot láttak olyan feltételezések is, hogy Gagarin nem tudott megbarátkozni „élő műemlék” szerepkörével, depressziós lett, inni kezdett, és ittas állapotban, engedély nélkül szállt fel. Volt olyan pletyka, hogy egy másik űrkísérlet vagy közúti baleset áldozatául esett, esetleg felrobbantották, lelőtték, öngyilkos lett. Megint más szóbeszéd szerint katapultált és eszméletlenül megtalálták, ezután plasztikai műtétet hajtottak végre rajta, majd zárt intézetbe csukták. Minden eddiginél ősibb múmia-lelet Egyiptomban (MTI) - Március 30-án a Kairó környéki sivatagi ásatások során egyip-tomi archeológusok egy cédrusfából készült koporsóra s benne csontmaradványokra bukkantak. A lelet a maga ötezer évével a mumifikálás legkorábbi nyoma Egyiptomban - állítják a régészek. A csontokat a korai mumifikálások során gyakorta használt gyanta, valamint bőrmaradványok borítja. „Ez a lelet a legkorábbi bizonyítéka az egyiptomi mumifikálásnak” - nyilatkozta Zahi Hawass, az egyiptomi régészeti ásatások vezetője. A koporsót annak a több mint húsz, sártéglából készült sírnak egyikében találták, amelyek az egyiptomi I. dinasztia idején, Kr. e. 3100 és 2890 között élt hivatalnokoknak emeltek - tájékoztat Hawass. Az egyiptomi mumifikálási technikák az évszázadok során sokat fejlődtek, a fejlettebb eljárások komoly kémiai és anatómiai ismereteket feltételeznek. A korai egyiptomiakról úgy tartják, hogy Kr. e. 2613-2494 között használták a balzsamozási eljárást. A holtak tartósításának leghatékonyabb módszereit Kr. e. 1567-1200 alkalmazták, ennek köszönhető például, hogy II. Ramszesz alakja mind a mai napig látható a Kairói Múzeumban. Kr. e. 1085-945 a mumifikálás eszközei még kifinomultabbakká váltak - a belső szerveitől megtisztított, vegyszerekkel kiszárított és vászonpólyába tekert testet felékszerezték, hogy elriasszák a gonosz szellemeket. Pólusátfordulásra utaló jelek (Origó) - Valami történik odalent a Föld mélyében. Bolygónk mágneses tere az utóbbi években olyan jellemzőket mutat, amit korábban nem tapasztaltunk. Egyes kutatók szerint mágneses pólusátfordulás előtt állunk. Bolygónk mágneses tere a földmagban generálódik. A szilárd belső vas-nikkel mag körül áramló anyag - a külső, folyékony mag anyaga - a dinamóhatás elvén alakítja ki a Föld mágneses terét, amely tehát elektromágneses tér (a belső mag a dinamó „állórésze”, a külső pedig a „forgórész”). Mágneses pólusátfordulás már számos alkalommal bekövetkezett a földtörténet során. Ilyenkor az északi és a déli mágneses pólus helyet cserél. A jelenség oka és pontos időtartama ismeretlen. A mágneses pólusok - amelyek egyébként nem pontosan esnek egybe a földrajzi pólusokkal - folyamatosan változtatják a helyüket (ún. mágneses pólusvándorlás). Ez a jelenség minden valószínűség szerint végig jellemző volt a földtörténet során, s az utóbbi mintegy 7000 év változásait már viszonylag pontosan követhetjük a kőzetekbe zárt mágnesezhető ásványok vizsgálatával. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint a mágneses pólusvándorlás egyre növekvő intenzitást mutat. Az északi mágneses pólus 1904-ben Roald Amundsen mérései szerint még nagyjából ugyanoda eseti, ahová John Ross 1831-es, bár kevésbé pontos mérései alapján helyezték. Ezután lassú északi irányú mozgásba kezdett, ám 30 évvel ezelőtt megváltozott a viselkedése és felgyorsult: mintegy négyszer olyan gyorsan mozog, mint a korábbi időszakban. E felgyorsult mozgás mellett a mágneses térerő is változik. David Kerridge, a Brit Geológiai Szolgálat (British Geological Survey) a BBC-nek elmondta: erős bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy • a mágneses tér intenzitása évszázadonként körülbelül 5%-kai gyengül. Néhány kutató szerint ezek már annak a jelei, hogy a két mágneses pólus helycserére készül, azaz mágneses pólusátfördulás előtt állunk. A jelenlegi legelfogadottabb modell szerint a folyamat a következőképpen zajlik: a mágneses tér ereje fokozatosan csökken, majd teljesen megszűnik, s ez az állapot néhány ezer évig áll fenn. A mágneses tér azután újra generálódik, de fordított polaritással. Jelenlegi mágneses mérések arra utalnak, hogy a földmag Dél-Afrika alatt fekvő régiójában egy fordított mágneses polaritású terület épült fel. A szakértők szerint a kérdés az, hogy tovább növekszik-e, vagy elhal. Sikeresen gyógyították a tüdőgyulladást (Origó) - Hong Kongd orvosok bejelentették: a betegségből felépült páciensek vérszérumával sikerült komolyan javítani a tüdőgyulladás-járvány súlyos helyzetben lévő áldozatainak állapotán. A Hong Kong-i orvosok és kutatók antitesteket (ellenanyagokat) találtak olyan páciensek vérszérumában, akik már felépültek az atípusos tüdőgyulladás jelenleg egyre terjedő formájából. Az antitestek jelenléte azt jelenti, hogy a szervezet képes akcióba lépni a kórokozó ellen. Ez azért meglepő, mert számos kutató szerint egy új vírustörzsről van szó, amely csak nemrég kerülhetett át állatokról az emberre. Mint korábban arról beszámoltunk, a kórokozó a Coronaviridae („koronavírusok”) családjába tartozik, amelyek tagjai egyébként közönséges meghűléses betegségeket alakítanak ki. A fertőzések koncentrált mintázata alapján újabban felmerült, hogy a vírus nem csupán köhögéssel, tüsszentéssel és test váladékokkal, hanem levegőben és vízben is terjedhet. Törhetetlen kódolást fejlesztett ki egy izraeli cég (Prog.hu) - A Meganet nevű izraeli cég olyan új titkosítási eljárást fejlesztett ki, amely gyakorlatilag törhetetlennek tűnik, és amelynek felhasználásával cégek és kormányzati szervek tökéletes biztonságban tárolhatnak, és forgalmazhatnak érzékeny adatokat, a kíváncsi szemek elől tökéletesen elrejtve. A technológia iránt máris jelentős érdeklődést mutat az Egyesült Államok kormányzata is, ami számára egyre nagyobb problémát jelent a kiberbűnözés problémája. A Meganet által kifejlesztett eljárás az ún. nem-lineáris adatmegfeleltetési (Virtual Mat-rix Encryption, VME) technológiát használja az adatok kódolásához. A szabadalmaztatott eljárás kivételesen véletlenszerű kódsort állít elő, és egy egymillió bites (!) kulcs felhasználásával titkosítja az adatfolyamot. Ez rendkívüli biztonságot jelent, tekintve, hogy a ma általánosan elterjedt kódolások során mindössze legfeljebb 256 bites kulcsokat alkalmaznak. „Jelenleg nincs ennél erősebb”, mondja Saul Backal, a Meganet 38 éves társalapítója, aki szerint „minden más kódolási eljárást feltörtek az elmúlt 5-6 év során”. A VME technológiára épülve a Meganet számos alkalmazás fejlesztett ki, amelyek a számítógépektől kezdve a mobiltelefonokon át akár műholdas rendszerek védelmét is képesek ellátni. A cég a tavalyi évben sikeresen nyerte el egy amerikai kormányhivatal 4 millió dolláros tenderét, amelyben az 18 ezer alkalmazottja számára keresett megfelelő kódolási és hitelesítési eljárást. A cég egyébként a VME erősségét bizonyítandó egy 1 millió dolláros díjat is kitűzött azok számára, akiknek sikerül egy a technológiával védett fájlt feltörniük. Ez utóbbit idáig állítólag már 2 millióan próbálták meg, de egyikük sem járt még sikerrel. Vízhűtést kaphatnak az űrhajók (Supergamez.hu) - Az űrtudósok a Föld légkörébe belépő űrhajók hűtésének új módszerei után kutatva a világ egyik legősibb anyagához jutottak, a vízhez. A jelenlegi hőpajzs technológia igen sok kívánni valót hagy maga után. A hatvanas években az Apollo rakéták lassan elégő hőpajzsot alkalmaztak, ami azonban nem alkalmas egy többszöri télhasználásra tervezett űrhajó számára, igaz jelenleg ez csupán a NASA az utóbbi időben oly sokat emlegetett űrsikló ottájára érvényes. Az űrsikló hőálló csempéi törékenyek és hajlamosak a sérülésre, mint ezt a Columbia példája is mutatta. így a holland Delft Műszaki Egyetem űrrepülési mérnökei elgondolkoztak a víz felhasználásának ötletén. Elvük szerint az űrhajó orrkúpja alatt forrásban lévő és elpárolgó víz felszívja és szétosztja a belépéskor keletkező hőt. Az űrsikló tervezett orrésze Kifejlesztettek egy kúp alakú visszatérő járművet, mely a Dart nevet viseli, felbocsátásában az ESA fog segédkezik. A Delft Dartja egy PM1000 nevű ötvözetből készül, amit jelenleg a sugárhajtóművek hőálló turbinalapjaihoz használnak, ez képes akár 1200 Celsius fokos hőnek is ellenállni. A Dart orra azonban a vízhűtésnek köszönhetően 1650 fokos hőt is elviselhet. A csúcsban egy gömb alakú tartály 10 liter vizet fog tárolni, útban a Föld felé a belépés hője felforralja a vizet a tankban, lassan elvonva a hőt az űrhajó felületéről, majd a túlhevült gőz egy része távozik egy nyíláson. A tankban uralkodó nyomást a légköri nyomás ötszörösén tartják, ami feltolja a víz forráspontját 150 fokra, ezáltal még hatékonyabbá téve a párolgást, magyarázta Tom van Baten, a Dart kutatócsapatának vezetője. A kapszula oldala „mindössze” 1400 fokra melegszik fel, így ott nincs szükség akkora hűtésre. Ez a rész egy erősen szivacsos alumínium oxid réteggel van bélelve egészen közel a külső falhoz, mely beissza a vizet. A keletkező hőt olyannyira elnyeli a vízzel átitatott réteg, hogy a gép elektronikáit 50 fok alatti hőmérsékleten tudják tartani. „Elvileg a vízhűtés működni fog” - mondta Markus Fertig, a Stuttgarti Egyetem hőpajzs specialistája. Azonban a víz súlya egy igazi expedíción megnövelheti a kilövés költségeit. Fertig szerint az utak sikere a tank nyomásán múlik, hogy az megakadályozza a víz elpárolgását vagy megfagyását a visszatérés előtt. Van Baten egyetért a fagyás problémájával, arról nem is szólva, hogy egy esetleges szivárgás is katasztrofális következményekkel járna. A Dart eddig csak szélcsatornákban lett kipróbálva. A Delft csapat az ESA Expert elnevezésű projektjében vesz részt, ami a PM1000 ötvözetet, valamint a szivacsos hűtő réteg tartósságát teszteli. A hollandok reményei szerint a tesztelés és a fejlesztés 2005-ben befejeződik, és akkor élesben is kipróbálhatják koncepciójukat. April 11, 2003 ÍD AMERIKAI tfagyar Hírlap
