Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-11-22 / 45. szám
A rendezők és a művészek vacsorája a bemutató után Biberach egyenesen ördögi, Jágó-szerű figura, s Réti Attila megjelenésében is testre szabott szerepet kapott. Miller Lajos Tiborcalakítása megrázó, a „Tiborc panasza” jelenet is egyike volt azoknak, amikor a zsebkendők előkerültek és a köhintésnek álcázott szipogás gyakorta hallatszott a nézőtéren. A csak „végszóra” megjelenő II. Endre király szerepében meggyőző volt Kováts Kolos, de minden egyes tiszai halász és mulatozó udvaronc is a helyén volt, tökéletesen illeszkedett a darab egészébe. (folytatás a 9. oldalon) MESTER LÁSZLÓ Szegény Budapest Az oroszok kétszer szétlőtték, ebben a németek is részt vettek, már ami a hidakat illeti és valljuk meg őszintén, az amerikai Liberátorok is kitettek magukért, főleg a Soroksári út környékén. Most megint az amerikaiak tevékenykedtek ilyen minőségben, azzal, hogy a magyar fővárosba küldtek két rosszcsontot, akik azután nem takarékoskodtak a puskaporral, zengett az ég, levegőbe repültek a teherautók és a villamosok. Ezúttal az öreg hídnak a Gellért-szállóhoz közel eső hídfőjénél zajlott a látványos csata, de kivette belőle a részét a Lánchíd is, meg a sikló környéke. Igaz, hogy mindez a legújabban bemutatott amerikai filmen zajlott le, olyan körülmények között, hogy a budapestiek legtöbbször tudomást sem vettek róla, legfeljebb a közlekedés korlátozásán bosszankodtak és a rendőrkordonokon. Itt-ott egy kis füst, a többit komputerek gerjesztették hozzá, csendes laboratóriumokban. Nem beszélve a dübörgő hangról, a fülsiketítő robbanásokról, az automata fegyverek idegölő kattogásairól. A legtöbb esetben nem is maradtak a helyszínen bűnjelek, leomlott házfalak, összeroncsolt gépkocsik, mint amikor a nagypapa véletlenül rátaposott Pistike kis bádogautójára. Az üzleteket sem zárták be, a fejkendős asszonyok és a borostás állú férfiak nem álltak hosszú sorokban kenyérért. Amit leírtunk, mégis megtörtént, mert ott volt és amikor ezeket a sorokat írjuk, most is ott van a mozik vetítővásznán. Az I-Spy című, pár hete bemutatott amerikai filmről van szó, amelyben vezető szerepet játszik Eddie Murphy, a széles körben népszerű sötétbőrű sztár, aki kezdetben a Beverly Hills Cops filmsorozattal tette ismertté a nevét. A siker egyik titkaként, neki is sikerült megtalálnia a helyes hangot és modort, amellyel belopta magát a nézők érdeklődésébe. Valahogy úgy volt azonban ezzel, mint a zsoké a versenylóval: ő fogta a kantárt, de azért mégis a ló futott. Murphy is kitűnő szöveget kapott, szellemes forgatókönyvet, mulatságos, fuldokolva robbanó helyzeteket. Az I-Spy nem volt önálló ötlet, a gyártók mankóként a hatvanas évek népszerű tv-sorozatát használták fel, amikor is Bill Cosby és Robert Culp ugyanezzel a címmel vettek részt változatos és kalandos megbízatásokon, sokszor színpompás környezetekben Dél- Amerikától Hong Kongig. Eddie Murphy lehet nagy sztár, de azért Bill Cosby sem volt tehetségtelen műkedvelő. Igaz, ő akkor kezdett betömi a népszerűség dzsungelébe és mindazt hozzáadva, amit a következő évtizedekben produkált, joggal érte el a mai kiemelkedő pozícióját. Igaz, hogy neki sok esetben nem is volt szüksége szellemes szövegkönyvekre: ő maga zseniális tehetségével kirobbanó sikerrel oldotta meg a rögtönzéseket, Ennek a régi I-Spy-nak voltak humoros helyzetei, de azért a sorozat műfaja mégsem volt egyértelmű komédia. Ez a mostani ISpy az. Sőt néha bohózat, amikor a fekete-fehér pár cirkuszi helyzetekben vesz részt. Az egész filmet a gyártók szemmel láthatólag Eddie Murphy nyilvánvaló született tehetségére és már elért népszerűségére építették fel. Ez helyenként sikerült, helyenként nem. Az Amerikai Egyesült Államok nagyhatalmi érdekeiért Budapestre utazott kémkettős feladata az volt, hogy felkutassa a légierők illetéktelen kezekre került legújabb típusú lopakodó repülőgépét és segítsen ezt visszaszállítani jogos tulajdonosához. Már maga az alapötlet komikus alapgondolatra épült és távol szakadt minden elképzelhető valóságos helyzettől. Mert olyan repülőgépre, ami ha akarom, látom és ha nem akarom, gombnyomásra eltűnik a látás mezejéről, egyszerűen nincs szükség. A harci repülőgépek közeledését már régen nem az emberi szem, hanem bonyolult elektronikus műszerek jelzik jóelőre. Egy pillanatig sem kétséges azonban, hogy bohózathoz pontosan megfelelő alapötlet. így azután nem jogos a csodálkozás, hogy az akcióban kétes foglalkozású hölgyek is kapcsolódnak és a közelharc néha valószínűtlen környezetekben robban ki. Például a Gellért gőzfürdőben lezajlik egy jelenet, amit a fürdő igazgatósága semmiesetre sem sorolhat az intézmény népszerűségét fokozó reklámötletek közé. Ebben a környezetben például az itt jogos ruházatban sétálgató polgárok közé bekeveredik a két amerikai és pontosan kideríthetetlen okokból egyszerre mindenki lövöldözni kezd. Máig is titok, hogy a lengő gőzfürdő-köténykék alól hogyan kerülhettek elő a század katonaságot is könnyűszerrel ellátó automatafegyverek. Volt ott aztán ropogás, de valamilyen okból mindenki mellélőtt a célpontnak. Eddie Murphy letagadhatatlanul bajban volt a szövegkönyvvel. Nem volt humoros. Az ilyen igényű szövegnek elsőrendű kelléke a rövidség. Murphynek azonban szónoklatokat kellett elszavalnia és a gyártók nyilvánvalóan arra alapítottak, hogy a nézőknek eszükbe jut majd, hogy a színész milyen jó volt a Beverly Hills Cops jeleneteiben. Murphy alapvetően hadar, ez már az ö sajátja, de elviselhető, ha a mondanivalója rövid. Ezt a szöveget alaposán meg kellett volna húzni és csattanókra felépíteni. Mindehhez még joggal kell kifogásolni a rendező munkáját, mert ez bizony súrolta a dilettantizmus határát. Szükség van itt egy végső megállapításra. A filmet úgy hirdetik, ezt a kritikák is hangsúlyozzák, hogy a történet elejétől végéig Budapesten játszódik. Budapest: Magyarország. Ezt ma már szinte mindenki tudja. Miért harcol azonban a fővárosi rendőrség az amerikaiak ellen, ahelyett, hogy nekik segítene? Hiszen Magyarország barátságos állam. Azoknak, akik külföldi vállalkozók részére a filmezési engedélyeket kiadják, mindannyiunk hazájának jóhíre érdekében alaposan meg kellene vizsgálniuk a történetet, amit budapesti fémjelzéssel filmre akarnak vinni. BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK KARÁCSONYRA a legszebb ajándék: AJÁNDÉK ELŐFIZETÉS az Amerikai Magyar HÍRLAPRA! Az első számot üdvözlő levél kíséretében küldjük el a megajándékozottnak, feltüntetve az ajándékozó nevét. Kérjük, hívja mielőbb az Amerikai Magyar Hírlap szerkesztőségét: Tel: (323) 463-6376 Fax: (323) 463-6186 E-mail: jjancso@attbi.coni Jancsó Zsuzsa Fotók: Andy Fisher A BÁNK BÁN bemutatója Los Angelesben Péntek este nagy élményben lehetett része mindazoknak, akik a Santa Monica-i Laemmle’s Monica 4Plex filmszínházban megnézték az Erkel Ferenc operájából készült új magyar operafilm ősbemutatóját. A közönség soraiban egyaránt voltak magyarok és amerikaiak, a filmszakma képviselői és egyszerű operakedvelök. Sőt, mi több, a Bánk bán operatőrje, az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos, és az egyik főszereplő, a Melindát alakító Rost Andrea is ott ült a nézőtéren ezen a varázslatos estén. Káéi Csaba, a rendező üdvözletét küldte a megjelenteknek, mivel ő nem tudott eljönni. Kerék- Bárczy Szabolcs főkonzul és a főkonzulátus gárdája, valamint az eseményt lehetővé tevő szponzorok díszvendégként voltak jelen. A Bánk Bán bemutatója után - Fisher Elizabeth, Bunyik Béla, Zsigmond Vilmos, a film Oscar-díjas operatőrje, és a Melindát csodálatosan alakító Rost Andrea operaénekes. Természetesen a parádés szereposztás volt a másik pillére e remekbe szabott operafilm sikerének. Rost Andrea tragikus, sebzett madárként vergődő és bukásában is tiszta Melindája, Kiss B. Attila szenvedélyes, férfias Bánkja, Marton Éva hatalmával visszaélő, de gonoszságában is fenséges Gertrúd királynéja, Gulyás Dénes romlott, semmi bűntől vissza nem riadó, érzéki Ottója, Sólyom Nagy Sándor békétlen Petúr bánja mind-mind mesteri alakítás. Az álnok Rost Andrea a pódiumon | Fotó: Jancsó^ Magyarországon a román lottó főnyeremény? Elképzelhető, hogy a romániai hatos lottó múlt heti rekord nyereményét egy magyar állampolgár vitte el - írta több román lap. A majdnem 31 milliárd lej (csaknem 920 ezer dollár) értékű szelvényt Temesváron adták fel. Bár a lottótársaság egyelőre hétpecsétes titokként kezeli, hogy hol vették, illetve adták fel a nyertes szelvényt, a román lapok megírták, hogy az egyelőre ismeretlen játékos melyik irodában áldozott mindössze 16 ezer lejt, (mintegy 50 centet) arra, hogy egyetlen számkombinációt megtegyen. Ez a lottóiroda csak két nappal korábban nyílt Temesváron, ahol eddig már egy olasz és egy német állampolgár is nyert jelentősebb összeget a román szerencsejátékon. A város különben arról nevezetes, hogy itt és a környéken nagyon sok a második kategóriás nyertes, akik közül az egyik most is 226 milliós nyereményre tett szert. Életében először játszott: a milliós pénznyeremény mellett egy kocsit is hazavihetett. (MTI) Az előadás előtt alkalmunk volt néhány percet beszélni Zsigmond Vilmossal az opera filmre való átültetésének nehézségeiről. Nehéz az eredetileg statikus jelenetekre, egy-két színhelyen játszódó hosszú felvonásokra írt darabot a gyorsan pergő filmkockákra úgy átültetni, hogy a végeredmény mindkét műfaj követelményeinek megfeleljen. Zsigmond Vilmosnak ez tökéletesen sikerült. Érdemes volt ellenállni a csapongásra hajlamos és képes kamera kísértésének és inkább lassan, állhatatosan kísérni végig a szereplőket sorsuk drámai fejleményein. A korhű díszletek és kosztümök, a fény és árny játéka, a szimbolikus elemek, mint pl. a hömpölygő, ősi folyó, a vihar, a villám és az örvény felhasználása mind segített a megkapó élmény létrehozásában. Az átütő siker az operatőrt igazolta: az aránylag hosszú, két órás film vetítése során egy pillanatra sem veszítette el a közönség érdeklődését. A meghívottak egy csoportja Santa Monicában a vetítés előtt Zsigmond Vilmos, a film Oscar-díjas operatőrje (■■I AMERIKAI ' Q tyagyar Hírlap
