Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-02-02 / 5. szám
Jancsó Zsuzsa Boldog SZÜLETÉSNAPOT, Ronnie! Ronald Reagan, minden idők egyik legnépszerűbb amerikai elnöke (Washington, Lincoln és Franklin Roosevelt után a negyedik), február 6-án ünnepli 90. születésnapját Az alattomos betegség már teljes egészében elhatalmasodott rajta, tudatát elhomályosította és emlékeit, érzelmeit elrabolta, miközben testi sérüléseket is szenvedett, nemrég csípőtöréssel szállították kórházba. Mégis, akik ismerték, akik valaha is találkoztak vele, vagy csupán a televízió képernyőjéről hallgatták lelkesítő, optimizmust de ugyanakkor határozott fellépést sugárzó beszédeit, azok mindig úgy fognak emlékezni rá, amilyen a „fénykorában” volt. Vannak jó színészek, akik felejthetetlen alakításokkal lépnek be a halhatatlanság csarnokába. Reagan, mint színész, talán nem alkotott emlékezeteset, de mint elnök igen. Ő maga, az élete, az elnöksége volt a mű, amely egész Amerika arculatán kitörölhetetlen nyomot hagyott. A féljem és én azon szerencsések közé tartozunk, akik személyesen is találkozhattak, beszélhettek az elnökjelölt, majd elnökké beiktatott Reagannel. Alex és Ella Stiglitzzel együtt mi, a frissen érkezett menekültek is aktívan részt vettünk a választási kampányban, ott voltunk a fúnd-raisereken, és akkor is, amikor Reagan jóízűen falatozott az Elluska által főzött házi töltött káposztából. A Stiglitz házaspárral, Dr. Frank de Balogh-gal, Reksz Ilonával mind a két alkalommal ott voltunk Washingtonban Ronald Reagan beiktatási ceremóniáján, s ezek mind örök emlékként élnek bennünk. Bizony ő nem 20-30 másodpercig táncolt a gála-bálokon, mint most George W. Bush, akit „a világ leggyorsabb táncosa” címmel illettek, mivel a nyolc bál egyikén sem töltött néhány percnél többet. Reagan nem sietett, sokunkkal kezet szorított, mindenkihez volt egy-két kedves szava. Csak azután ölelte át Nancyt, aki a sok vitát kavart, tízezer dolláros hófehér Galanos-kreációban gyönyörű jelenség volt, és lejtett vele végig a táncparketten. Nem volt náluk elegánsabb táncospár, pedig Reagan már 70 éves volt, amikor először bevonult a Fehér Házba. A legemlékezetesebb ezekből az első évekből az a felemelő érzés volt, hogy itt valóban szabadság van, hogy itt mindenki részt vehet a politikai életben, ha kedve tartja, és nem tekintik a bevándorlót „másodrendű állampolgárnak”. Bennem legmélyebb nyomot Reagan első újévi beszéde hagyta - micsoda különbség Dobi István zagyva, fogatlanul eldadogott újévi köszöntőitől! Amikor Ronald Reagant hallgattuk, fellélegeztünk: végre valaki átlátja, hogy az oroszokkal nem lehet finoman tárgyalni, hogy rájuk csak erős, határozott fellépéssel lehet hatni. Reagan elnöksége idején büszkeség és öröm volt amerikainak lenni... Kilencvenedik születésnapján szeretettel és szivbőljövő jókívánságokkal köszöntjük a volt elnököt, aki már biztosította örökös helyét a történelmi panoptikumban. A továbbiakban bemutatjuk a róla szóló „Dutch” című könyvet, Csereklyei Márta elemzése alapján. * * * JÖVŐ HÉTEN FOLYTATJUK Jancsó Zsuzsa: ÉVFORDULÓK Meglepően sok kerek évforduló zsúfolódott erre a januárvégi, február eleji hétre, azokon kívül is, amelyekről már külön cikkben emlékeztünk meg, mint például Ronald Reagan 90. születésnapja, vagy a Verdi-centenárium, amelyről jövő héten közlünk részletes beszámolót. * 1756. január 27-én született WOLFGANG AMADEUS MOZART, akit "csodagyerek" létére (alig 35 évesen halt meg)' a mai napig a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjének tartanak. Mozart művei változatlan népszerűségnek örvendenek - Los Angelesben épp a napokban keresztelték át a 105.1 klasszikus rádióállomást K-Mozart névre. Aki gyakran jár Európába és szereti a csokoládét, az legalább olyan nagy becsben tartja a fenséges, szájban olvadó arany golyóbist, a Mozart-Kugelt is... * MARIO LANZA, a tenor, aki milliókkal ismertette és szerettette meg az operát varázsos hangjával és egyéniségével, szintén január szülötte. 1921. január 27-én született, Philadelphia "Little Italy" negyedében nevelkedett, amely gengsztereknek és művészeknek egyaránt otthont adott. Apja olasz, anyja spanyol származású. A szépséges Maria Lanza saját be nem teljesedett énekesi ambícióit váltotta be fián keresztül. MARIO LANZA született 1921. január 31-én Ma 80 éves lenne... Amikor napjaink mester-hármasát, a "THREE TENORS"-t - Pavarottit, Domingot és Carrerast - megkérdezték, mi vezette őket az énekesi pályára, egyhangúan azt válaszolták: Mario Lanza filmjei. Ezért a család egy régi barátja így foglalja össze, ki volt Mario: "Amikor a három tenor együtt énekel, nem hárman vannak a pódiumon, hanem négyen. Marrio Lanza ’a NEGYEDIK TENOR...’" Mario A nagy Caruso-ban (folytatás a 9. oldalon) ^ ^ ____________ A valóságot kendőzték legendával Korábbi fejtegetésünkben ismertettük azokat az izgalmas kérdőjeleket, amelyekre a történelemelőtti múlttal kapcsolatos kutatások során bukkantunk. Egy-egy lelet, egy-egy titokzatosság, amelyre egyelőre nincs magyarázat, csupán találgatás, elképzelés, hiedelem. Hiába van a kezünkben a Piri Rei’s térkép, a több ezer éves rozsdamentes oszlop, vagy éppen a földtörténeti ókorból származó emberi lábnyom, mindezt a hivatalos tudomány nem ismeri el bizonyítéknak. Ugyanúgy az azonosítatlan repülőtestekről készült többezer fényképet, film- és videofelvételt. Megdönthetetlen tárgyi bizonyíték kell, több oldalról igazolva és bebiztosítva. Mégis, ez a kutatás így izgalmas és érdekes, mert nyitva tartja a valóság lehetőségét. Alig pár évtizeddel ezelőtt amerikai újságok hasábjain több alkalommal is vita zajlott le a Föld teremtéséről és azzal az állítólagos vallásos tétellel, hogy Isten a világmindenséget hatezer évvel ezelőtt alkotta. Művelt, értelmes emberek álltak ki a tétel mellett és úgyszintén ellene. Mára ez csendben elült, miután tájékozott, művelt ember ezt a kérdést tovább nem vitatja, semmiesetre sem ezen a szinten. Tudomást szerezve a világmindenség méreteiről, a galaxisokról, a távoli napok és bolygóik lehetséges milliárdjairól ilyen téma többé nem vetődhet fel. Abban a korban, amikor az ember hite és egyben tudományos ismeretei az intelligens létezés központjába a mi kis jelentéktelen Földünket állították és az éjszakai égbolton távoli pislogó lámpásoknak hitték a csillagokat, ilyesmi kielégithette a tömegeket. Hogy a naív elmélet alapjában tévedés volt, félremagyarázás vagy félreértés, ez más kérdés. Megismerésünk eljutott arra a fokra, hogy jelentősen felülemelkedhetünk ezen a ponton. Ma el kell fogadnunk bolygónk négy és fél milliárd éves korát, a földtörténeti korszakokat a fokozatos fejlődéssel. Tudomásul kell vennünk azt a határvonalat, amely előtt történelemelőtti kort emlegetünk. A határvonalon innen meglehetősen pontos elképzeléseink vannak mindazzal kapcsolatban, ami történt és amit elértünk. De amikor egy-egy megmagyarázhatlan lelet előkerül abból a bizonyos történelemelőtti régmúltból, az adatokat kartotékoljuk és igyekszünk újakkal kiegészíteni. Ami a korábbi cikkekben említett cipős emberi lábnyomot illeti, a történet valóban úgy fest, mintha egy mai amerikai tabloid-újság hasábjairól szereztük volna a tudományunkat. Különbséget kell azonban tennünk a hír forrását és elfogadható igazolását illetően. Az említett lábnyom közvetlen közelében egy trilobita (háromkaréjos ősrák) kövületét találták, ugyanabban a rétegben. Nos, a trilobita a paleozoikum utolsó és permnek nevezett időszakában kihalt, több száz millió évvel ezelőtt. Az emberi lábnyom és a trilobita hitelességét a kövületre bukkant William J. Meister gyűjtő mellett Dr. Clarence Coombs, a Maryland államban lévő Takoma város Columbia Union College professzora és a coloradói egyetem Boulderben lévő tanszékének geológusa, Maurice Carlisle alapos vizsgálat után igazolták. A makacs hitetlenséggel is el lehet menni egy darabig, de azután van egy pont, ahol meg kell torpanni. Ez a lelet nem feltétlenül bizonyítja, hogy abban a korban értelmes, cipőt viselő emberi lények éltek volna a Földön, de igazolhatja valami távolról jött látogató jelenlétét. Az ismeretet mindenesetre jól meg kell őrizni és nyilvántartani. Nem kétséges, hogy további kutatásra van szükség. Az ilyen adat mindenképpen ébren tartja folytatólagos érdeklődésünket és a kiegészítő ismeretek beszerzésére vonatkozó törekvésünket. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy sok minden felbukkanása lehetséges itt, ami gyökeresen megváltoztatja véleményünket erről az egyre titokzatosabbá váló régmúltról. A korábbi adatokat feltétlenül kiegészíthetjük az egyiptomi piramisok és a Szfinx korára vonatkozó és az eddiginél pontosabb ismereteinkkel. A tudományos világban folyik a vita, érvek és ellenérvek hangzanak el és annyi máris nyilvánvalónak látszik, hogy ezeknek az egyedülálló egyiptomi építményeknek a korábban megállapított életkora rövidesen hivatalosan is változni fog. Robert Schoch professzor, aki Ph. D. diplomáját geológiából és geofizikából a Yale egyetemen szerezte és jelenleg a bostoni egyetemen tanít, a Szfinx életkorát 7 és 5 ezer év között állapította meg, ami kétszerese az eddig érvényben volt becslésnek. Hasonló eltolódás folyik a piramisok életkorával is. Ki építhette hát ezeket a momumentális objektumokat? Valakik, akik megelőzték az egyiptomi civilizációt. Vannak kutatók, akik a legendás Atlantis-szal hozzák kapcsolatba a piramisokat. A dél-amerikai Titicaca-tó keleti partja közelében állanak Tiahuanaco romjai, ami Viracocha, a Nagy Alkotó egykori lakhelye volt. Eleve nem lehetett tréfadolog a tengerszint felett 13,125 láb magasságban várost építeni. Az egykori falak nagy része ma is áll. Kövei úgy illeszkednek egymásba, hogy vékony késpengét sem lehet közéjük erőltetni. A kövek átlagban 65 tonna súlyúak, de van olyan is, ami eléri a 400 tonnát. Kik hozták fel ezeket 13 ezer láb magasságra? Kik és milyen módszerrel rakták fel a falakat? A nagy meglepetés azonban, hogy a város egykor tengeri kikötő volt. Nyomai most is megvannak, egykori tengeri kagylófajták maradványainak mészrétegével. Tizenháromezer láb magasságban... A listának még mindig nem érkeztünk a végére. Az öncsalást ott követtük el, amikor hosszú időn keresztül a Gilgameseposzt, a szanszkrit Mahábháratát és a Rámájánál primitív népi legendáknak tartottuk, fikciónak, aminek semmi köze a valósághoz, holott ezeknek az írásműveknek a lejegyzői a valóságot kendőzték legendának. Túlokoskodó arroganciánkért most kell fizetni. i jfj Jancsó Zsuzsa és Gyula Elluskával a if Gálabálon * Útban a parádéra (1981) B AMERIKAI
