Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-10-12 / 39. szám
Jancsó Zsuzsa A vak is látja... Tímár Péter Vakvagányok c. új filmje is részt vesz a 4. Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon A filmvászon sötétségbe burkolódzik, a néma csendben semmi sem mozdul. Talán meg sem indult a film, lehet, hogy meg kéne igazítani? Ha egy vak ember ülne a moziban, az sem látna kevesebbet, mint amit én... Aztán megjelenik egy fényfolt, kibontakozik belőle egy copfos kislány, Bíborka alakja. Tiszta kis gyerekhangján énekelni kezd: "Süss fel nap, fényes nap, Kertek alatt a ludaim megfagynak." A kislány csak ül a folyosón és énekel. Újra és újra rákezd az egyszerű dallamra, mint valami varázsigét, úgy ismételgeti. Még akkor is énekel, amikor a vele egykorú kisfiú elé áll és rárivall: "Hagyd már abba, ne nyávogj egész nap!" S hogy nem szűnik az ének, még keményebben szól rá, mintha kővel dobálná: "Hagyd abba! Tudod is te, milyen az a nap! Hiszen te VAK vagy!" Az ének elhallgat, helyette halk női hang szólal meg és elmondja, mit látunk a filmvásznon. Egy utcát látunk, az utcában egy hatéves kisfiút. Fehér bottal tapogatódzva halad egy idősebb nő felé, aki hívja, bíztatja. Félig elbújva egy telefonfülke és a fekete szemüvege mögött, karcsú fiatal nő figyeli őket. Erik - így hívják a kisfiút - újra próbálkozik, de nekimegy a falnak. Hirtelen elkeseredésében messzire hajítja a fehér botot, éppen a fiatal nő lába elé, akiről kiderül, hogy az édesanyja, Imola. Először fel sem tűnik a nézőnek, hogy mi történt. Lassan eszmél rá, hogy kétszer látja, amit lát: egyszer a szemével, és aztán a narrátor elmondása alapján. Ez a film ugyanis új műfajt képvisel, amire eddig még nem volt példa: a vakoknak (is) készült. Tímár Péter író-rendező, a Los Angelesben is vetített Csinibaba és 6:3 alkotója, nagy vállalkozásba kezdett a Vakvagányokkal, és technikailag sikeresen meg is oldotta a nem látók világának bemutatását úgy, hogy ők is élvezhessék, ami eddig csak a látók kiváltsága volt. De hogyan lehet ezt filmen megoldani? Az alkotók tisztában voltak azzal, hogy a film alapvetően audio-vizuális műfaj. Szerencsénkre tehát nem abban különbözik a Vakvagányok a többi filmtől, hogy ugyanazt látjuk, amit a vakok, vagyis semmit... Nem a látvány lett lecsupaszítva, hanem a hang kapott nagyobb jelentőséget. A narrátor olyan jól végzi a dolgát, hogy egy idő után az ember önkéntelenül becsukja a szemét. Kipróbáltam: csukott szemmel is követni lehet az eseményeket, nem mulasztunk el túl sokat belőlük. Igaz, a cselekmény nem túl fordulatos, de annál szívhez szólóbb. Két sikertelen rockzenész, Ede (Csiszár Jenő) és Zaki (Magyar Attila), éppen válaszúihoz érkezett. Ede eladja a felszerelését, a pénzből kifizeti adósságát, és új életet kezd, amihez még hosszú hajának levágatása is hozzá tartozik. Közben Zaki pár hetes újságot böngészve hirdetésre akad: a Vakok Intézete jubileumára zenés darabot szeretne íratni. A két fiú gyorsan összedob valamit, ami az igazgatónőnek (Nagy Anna) egyáltalán nem tetszik, de mivel senki más nem jelentkezett, megnyerik a pályázatot. A darabot be is kell tanítaniuk a vak gyerekeknek. Ede kiborul a vakoktól, mert eszébe jut gyermekkori élménye: ő volt az a fiú, aki ráripakodott a szegény vak Bíborkára, hogy ne énekeljen. Most megkeresné, de megtudja, hogy a kislány, akibe belefojtotta a vigasztaló énekszót, már tíz éve halott. Ede nem jár sikerrel a betanításban, de a vak lányok kíváncsiságát felébreszti, különösen a szép, szőke Edit (Matatek Judit) határozza el, hogy "megfogja". Ede azonban gyorsan kereket old, és fele gázsiját felajánlja Imolának (Bozsik Yvette), aki baletttáncosnő és így jobban ért a dologhoz. Imolának szüksége van a pénzre, tehát elvállalja, de irtózik a vakoktól, még a saját 6 éves kisfiától is (Ócsvári Áron), akit az első jelenetekben láttunk. A közös munka mindannyiuk számára sorsdöntővé válik, megváltoztatja, feloldja, egymáshoz közelebb hozza őket. Érdekes megfigyelni, hogyan tanítja be Imola a tánclépéseket, a vakok bokáját fogva igazítja a lábukat. Közben a közönség is betekintést nyer a vakok életébe, és a végén velük örül, amikor a musicalt sikeresen bemutatják. A film zenéjét Cserepes Károly szerezte, a dalszövegeket Müller Péter Sziámi írta. Operatőr: Benyó Mihály, dramaturg: Bacsó Péter, producer: Kálomista Gábor, koreográfus: Bozsik Yvette. A filmet már csak újszerűsége miatt is feltétlenül meg kell nézni, de művészi és érzelmi élményt is bőségesen nyújt. A valóban vak főszereplő, Matatek Judit várhatóan személyesen is részt vesz az október 12-én kezdődő fesztiválon, amelyet Bunyik Béla rendez immár évente visszatérő hagyományként. A bemutatásra kerülő filmek közül még Incze Ágnes I love Budapest-jét sikerült megnéznem. A cím biztos sikert ígér, de ha a plakátját megnézzük, kiderül, hogy nem városnézési útikalauzzal lesz dolgunk. A bevezető képsorok okkersárga háttere sem utal Budapestre, a film nagy része belső terekben játszódik. Fiatalokról szól a film, egy tiszta, egyszerű vidéki lányról, Anikóról (Hámori Gabriella), és barátnőjéről, a "dörzsölt" Móniról (Kovács Martina), aki a városba csalogatja. Móni már ismeri a dörgést, sikerült egy "pénzes pasit" kifognia, és Anikónak is hamarosan talál "partiképes" fiút Miki személyében. A két pár erős kontrasztban áll, az álmodozó, ártatlan Anikó és a szakadt alsónadrágú, ügyetlen biztonsági őr Miki nem győzhet a kábítószer és a pénz világában jártas másik párral szemben, de a végén mesebeli fordulattal mégis felülemelkednek a problémákon... (folytatás a 9. oldalon) Egy magyar is volt a megtámadott amerikai buszon (MTI) - Egy magyar joghallgató is azon a Greyhound távolsági buszon utazott szerdán az Egyesült Államokban, amelyen egy utas megkéselte a sofőrt, aminek következtében a busz balesetet szenvedett, és hat utas, köztük a támadó is meghalt. Lehoczky Balázs éppen aludt, amikor a tragédia bekövetkezett: egy horvát állampolgárságú utas késével mély sebet ejtett a vezető torkán, amikor a kormányhoz akart ülni, hogy megszerezze a busz feletti irányítást és dulakodni kezdett az ellenálló sofőrrel. A magyar egyetemista - aki a baleset után a busz ablakát kitolva szabadította ki magát az összetört járműből, és akit a mentő elszállított a tarkóján levő kisebb sérülések miatt - azonban csak később szerzett erről tudomást. A magyar diák a busz hátuljától számítva az ötödik sorban ült, és így nem láthatta, hogy mi történt 20 sorral előbbre.- Megijedtem - mondta -, először nem tudtam, hogy ilyen komoly az ügy, nem is gondoltam, hogy emberek haltak, azt hittem, csak egy egyszerű baleset történt. Lehoczky elmondta, hogy amikor a busz felborult az Interstate 24-es államközi úton, a Tennessee állambeli Manchester közelében, az utasok segítségért kiáltoztak, de a baleset után nem tört ki pánik. Az emberek nyugodtak maradtak és egymásnak segítettek. Az életben maradt 34 utas mindegyike megsérült, és a sofőr csodával határos módon életben maradt. A magyar egyetemista egy diákcsereprogram keretében jutott ki az Egyesült Államokba és a floridai Orlandóban pincérként dolgozott. A baleset napján barátait látogatta meg Minneapolisban, ahonnan a Greyhound buszon utazott visszafelé. Lehoczky pénteken szeretett volna Veszprémbe hazautazni, de a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI egyelőre magánál tartotta a poggyászát és repülőjegyét. Az amerikai hatóságok az elkövető külföldi állampolgársága ellenére kizárták a terrorista merénylet lehetőségét. A nyomozás szerint a késelő egy kábítószeres múlttal rendelkező, feltehetően zavarodott elméjű 29 éves fiatalember volt. AMERIKAI tfagyar Hírlap 2001. október 12. A fátyol és a jövő A szellemes gyerekszáj-viccben a tanító megkérdezi az egyik gyerektől: hogyan tudná meghatározni a jövőt? A kisfiú így válaszol: "A jövő olyan, mint a jelen, csak nagyobb." Komolyra fordítva a szót, a jövő legszembeötlőbb tulajdonsága, hogy nem sokat tudunk róla. Amit tudni vélünk, azt is csak sejtjük. A múltra alapozott következtetésekből igyekszünk megrajzolni a jövő körvonalait. A tapasztalat szerint azonban ez a vázlat számos vonatkozásban nagyon is félrevezető lehet. Az igazat megvallva, a jövőről semmit sem "tudunk." Tudni azt, ami még be sem következett, fizikai lehetetlenség. De vajon aze valójában? Neves filozófusok igazolják, hogy szellemi életünket két bölcs alaptörvény tartja egyensúlyban: a múlt idővel megszépül, a jövőt fátyol takarja. Halálunk időpontját nem tudjuk, de vannak néhányan, akik megsejtik. Végeredményben hol itt az igazság? A Biblia jövendöléseket tartalmaz. Delphi, Dodoné a régi görögök ismert jóshelyei voltak. A régen élt emberek között általános szokás volt, hogy fontos döntések előtt jósokhoz fordultak. A jóslás-jövendölés hivatalos megfogalmazása: a jövendő titkainak úgynevezett természetfeletti eszközök igénybevételével való meghatározása. De vajon mik ezek a természetfeletti eszközök? A szkeptikusok szerint képzelődés, szélhámosság. Az évezredeken át vezetett krónikák azonban számos megvalósult jóslást jegyeztek fel. Lehetséges, hogy ez minden esetben a véletlen műve lett volna? Menjünk vissza a Bibliához, amelynek állításait legkevésbé illik kétségbe vonni. Az ott felsorolt jövendöléseket részben emberek végezték, de olyanok, akik kivételes képességekkel voltak felruházva. A leegyszerűsített következtetés tehát azt igazolja, hogy a jövendölés elvben lehetséges. A örökösen rációt kereső ember azonban azt kutatja, hogy milyen elv alapján? Fizikailag hogyan lehet tudni valamit, aminek bekövetkezése még várat magára? Ha tovább megyünk a kutatásban, ugyancsak a Bibliában találunk iránymutatást. Szent János evangéliuma szerint a keresztre feszített Jézus, amikor megízlelte a feléje nyújtott ecetes szivacsot, így szólt: "Beteljesedett!" Vagyis az írásnak igaza lett. Honnan ered ez az "írás?" Jézus az Isten fia volt, de földi életében az emberi törvényeknek volt alávetve. Halálra ítélése, majd kivégzése emberektől függött. Döntésük két irányú lehetett. Az ószövetségi Bibliában is nemrégiben rejtett kódot fedeztek fel. Ez számos mai közép-keleti esemény időpontját határozta meg több ezer évvel ezelőtt. Vajon a földi eseményeknek, az emberiség történetének lenne egy előre megírt "forgatókönyve", amely szerint a dolgoknak be kell következniük? Ha így lenne, •kn.4! jqvő nem tőlünk függ, tehát mi hiába tervezünk, hozunk áldozatokat. A szeptember 11-én New Yorkban bekövetkezett gyalázatos merélylet után az Interneten állítólagos Nostradamus-jóslatot köröztek. A szöveg kísértetiesen hasonlított mindahhoz, ami azon a napon Manhattan csücskében bekövetkezett. Ebben a valóság felismerése volt a szokatlan, mert Nostradamus korábban sokkal ködösebb jóslatokat vetett papírra.Ennek utána kellett nézni. Az Internetes szöveg szerint ez a 697. quatrain, vagyis négysoros vers. Először is: a világ minden pontján számon tartott több évszázados szöveg nem így számozza a verseket. Nostradamus századokra osztotta a szöveget, egyenkint 100 verssel. Ezek szerint a helyes számozás így fest: VI-97. A "század” természetesen nem a történelem évszázada, csupán a versek csoportosítása. Mi a VI-97. vers igazi szövege? "Negyvenöt foknál az ég lángba borul, a tűz megközelíti az Új Nagy Várost. /Nyomban nagy láng csap |yl, / amikor a normannok (franciák) felől bizonyságot akartak szerezni." Nincs tehát sem Szabadságszobor, sem összeomló torony. Egy másik Nostradamus-versben (X-49) a Nagy Város közelében lévő kertben, az üreges hegyek útján, a tartályban gyűjtött vízbe merítik és kényszerítik, hogy a kénnel (kénsavval) mérgezett vizet igyák. Ez még félelmetesebb, mint az első, miután úgyszintén New Yorkról szól. Tudni kell természetesen, hogy Nostradamus életében nem volt még New York, Kolumbusz is a gyerek születése előtt 11 évvel fedezte fel Amerikát. New Yorkot holland telepesek Nostradamus halála után hat évtizeddel alapították. A felhőkarcolók is jóval később emelkedtek. Mégis, az "üreges hegyeket" úgy magyarázzák, hogy a jós fogalmazásában ezek voltak a későbbi felhőkarcolók. Az 1-87. számú versben Nostradamus New York-i földrengést jósol. Hogy az előre következtetéseknél maradjunk, mindennél sokkal érdekesebb egy magyarországi hetilapban hónapokkal ezelőtt megjelent cikk. A Magyar Demokrata című politikai magazin 2001. május 24-4 számában Bencsik András főszerkesztő "Óda a békéhez" címmel vezércikket írt. A lap nevezett száma július óta a kezemben van, de csak a New York-i merénylet után olvastam el a nevezett cikket. Ami ebben a szövegben található, fényes bizonyítéka annak, hogy nyitott szemmel és füllel rendelkező emberek tudnak helyesen előre következtetni. Bencsik főszerkesztő írja, hogy a lap egyik európai olvasójának levele a készülő háborúról tájékoztat. Az amerikai hadsereg gőzerővel gyűjti az üzemanyagot. A tartalékosokat - egyelőre - csábítják vissza a hadseregbe. Háború - ki ellen? Alighanem az arab világ a célpont és több okból is... Az arab világban mérhetetlen gyűlölet halmozódott fel az emberekben Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben... "Háború máris van, csak még nem csapott át a határokon"-szól a cikk 2001. május 24-én. / Heti naptár 2001. október 14 Vasárnap Helén 15 Hétfő Teréz 16 Kedd Gál 17 Szerda Hedvig 18 Csütörtök Lukács 19 Péntek Nándor 20 Szombat Vendel ^________________J 4
