Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-08-14 / 32. szám
Csongrádi Kata meglátogatott a margitszigeti Thermal Hotelben Jancsó Zsuzsa Hazai képeslapok 2001 4. Jeannie és a csodalámpás- Szigeti találkozás CSONGRÁDI KATÁVAL -Az első napok konkréj feladatokkal és barátaink* ismerőseink felhívásával teltek el. Ebből alakult ki a további napok menetrendje, a gyógyfürdői elfoglaltságokkal egyeztetve. Éppen a telefonálás hozta magával az első teendőt. Mi ugyanis, tapasztalt utazók lévén, már a repülőtéren elláttuk magunkat egy tucat telefon-kártyával. Csak akkor lepődtünk meg, amikor a szállodai alkalmazottak útmutatása alapján végre megtaláltuk a telefonfülkét. Abban ugyanis egy köteg drót jelezte, hogy a munkálatok folyamatban vannak, de hogy mikor lesz kész, azt senki nem tudta megmondani. így aztán első utunk a Belvárosba vezetett, ahol a bank meglátogatása után mindjárt a Váci-utcai WESTEL ügynökséghez tértünk be. Itt viszont kellemes meglepetés ért: kedves, udvarias, gyors és szakszerű kiszolgálás során, ott helyben megkaptuk és üzembe is helyezték a mobiltelefonunkat, egészen elfogadható áron. Nyolcnapos ottlétünk alatt három, egyenként 9000 forintos kártyát használtunk el. A Lónyai utcában kedves ismerőssel futottunk össze: az Arany János Kör és más rendezvények korábban nélkülözhetetlen résztvevőjével, a kitűnő versmondó,Boros Barnával, aki egy ideje hazaköltözött. Örömmel konstatáltuk, hogy jó egészségnek örvend és kulturális érdeklődése sem hagyott alább: egy tehetséges, fiatal újságírónő társaságában járt ott. A második nap, csütörtök a Keresztmamáé volt. Felmentünk hozzá a Várba, átadtuk és átvettük az ajándékokat - "Kema" sohasem mulasztja el, hogy a gyerekeknek is valami komoly, szép ajándékot küldjön. Ez alkalommal is kitett magáért, vagy öt darab puha, meleg, a szivárvány pasztell színeiben pompázó pulóvert adott oda, hogy ki-ki válasszon magának. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is nagyon örültek neki, de én még jobban, mert amikor otthonról elindultunk aznap, még nyári meleg volt, de délutánra beborult és olyan hűvös lett, hogy majd megfagytunk. így aztán rögtön lecsaptam egy orgonalila, gyöngyházfényű meleg pulóverre, és az egész ott tartózkodásom alatt le sem került rólam. Kema, megint megmentetted az életemet... Pénteken már "fogadónapot” rendeztünk a szállodai szobánkban, és egyik első vendégünk Csongrádi Kata színművésznő volt, akihez már évek óta szoros baráti szálak fűznek. Ha egy nappal később hívjuk, már otthon sem találtuk volna, mivel éppen görögországi nyaralásra indult. Katával egyszer Las Vegasban is voltunk, és igen tetszettek neki a bedobós masinák meg a kaszinó kártyák, amit ha bedug a nyerőgépbe, az a nevén szólítja: "Hello Kata, nice to see you, you have 2000 points..." Gondoltam, egyéb apróságok mellé odateszek egy "arany" dollárost is, a régi szép idők emlékére, az éppen legutóbb meglátogatott kaszinóból. ÍV \ t *' 1A 0 AMERIKAI Hjagyar Ifírlap 2001. augusztus 24 A tolvajok paradicsoma Amerikai turistákat fosztogatnak Párizsban Jól szervezett zsebtolvajbandák, első számú célpontnak tekintett távol-keleti és amerikai turisták, sokszor tehetetlen rendőrök és a párizsi közbiztonsági helyzetet „cikiző" nemzetközi sajtó - ezek a szereplői annak a történetnek, amely a francia fővárosba látogató külföldiek kárára fényes nappal, különösen a metróban elkövetett bűncselekmények körül forog. A híres párizsi földalattihálózatban havonta mintegy ezerkétszáz zsebtolvaj lásos esetet regisztrálnak, ami a naponta szállított 4,5 millió utashoz képest nem túl sok. Az elmúlt hónapokban azonban ugrásszerűen megnőtt a táska és pénztárcalopások száma, s mivel elsősorban külföldi turisták esnek áldozatul, a jelenségre felfigyelt a nemzetközi sajtó is. A Zsenmin Zsipao kínai pártorgánum mellett a többmilliós példányszámban megjelenő japán lapok is óvatosságra intették honfitársaikat, akikről köztudott, hogy jelentős mennyiségű készpénzzel vágnak neki a bevásárlótúrával egybekötött párizsi viziteknek. A témát felkapta a francia-barátsággal korántsem vádolható brit Sunday Times is, majd pedig a Párizsban szerkesztett, s az amerikai üzleti körök véleményformáló lapjaként ismert International Herald Tribune is. A zsebtolvajok egyik kedvelt célpontja a reptéri gyorsvasút, amit előszeretettel használnak a Párizsba érkező amerikaiak, különösen a fiatalok. Franciaországnak - amely évi 76 millió látogatóval a világ első számú turistacélpontja - meglehetősen kínos a nemzetközi imázst rontó bűnözési hullám. A párizsi rendőrség ugyan megerősítette a metróban, valamint a turistalátványosságok (Eiffel-torony, Champs- Élysées, Notre-Dame, Louvre, Sacré-Coeur székesegyház stb.) környékét ellenőrző járőröket, a hatóságok azonban sokszor tehetetlenek. A zsebtolvajlások elkövetői ugyanis döntő többségükben kiskorúak, akikkel szemben nehéz eljárni. Már csak azért is, mert a hat-nyolc fős csapatokban dolgozó fiúk nem vagy csak keveset beszélnek franciául, az őket mozgató felnőtt felbujtókat és orgazdákat pedig nem nevezik meg. A zsebes srácok romániai vagy jugoszláviai eredetűnek mondják magukat. Sokan közülük ismerősek a rendőröknek, korábban ugyanis a román gyerekek a pénzérmékkel működő párizsi parkolóautomatákat fosztogatták. Ez az „üzlet” azonban már nem nyereséges, miután a készülékeket átállították kártyás fizetésre. A francia hatóságok azzal is próbálnak védekezni, hogy emlékeztetnek rá: Spanyolországban (folytatás a 9. oldalon) Kicsi, kerek és fehér Közel hét évtizede találkoztam először ezzel a címben leírt és az Olvasó előtt egyelőre még titokzatos, mondjuk így: objektummal. Kisgyerek voltam, alig múltam tíz éves és rendkívüli módon érdekeltek az apám postájával érkező színes hirdetések, füzetkék, prospektusok. Itt találkoztam először a sorsjegy-árusítók reklámjaival. Nem mintha apám szenvedélyes szerencsejátékos lett volna, ellenkezőleg, egész életében egyetlen sorsjegyet sem vett, mert a sorsolással szerzett vagyon ellenkezett az életfilozófiájával, erkölcsi felfogásával. A sorsjegyek árusítóit ez természetesen nem zavarta, a válasz nélkül hagyott ajánlatok még jobban tüzelték őket. Egyszóval innen tanultam meg az ilyen jelmondatokat: TÖRÖK SZERENCSÉJE ÖRÖK! és a többit. Bizonyos ‘időszakokban rendszeresen érkeztek kis füzetek, fantáziámat birizgáló rajzokkal, amelyek az újságok mai comicsorozataihoz hasonlítottak, természetesen mindegyik egy-egy eladni kívánt készítmény szolgálatában. Vissza-visszatérő figurák, amolyan csintalan kis ördögök jobb sorsra érdemes emberek fejék szúrkálták, kalapálták, sőt irdatlan fúrókkal gyötörték. A felhívás a fejfájós embereknek szólt: milyen is az ilyen fájdalmas görcs és szeretné-e a kuncsaft, ha ennek vége szakadna? Ott volt azután a mindig visszatérő kis embléma, szavakból kirakott kereszttel, ami vízszintesen és függőlegesen is ugyanazt jelentette: BAYER. Ezen a ponton az Olvasó már körülbelül sejti, hogy mi is az a "kicsi, kerek és fehér." Hát természetesen: aszpirin. A német Bayer-cég világhírű gyártmánya, amely egy évszázad alatt birtokába kerítette az egész világot. A gyógyszer elnevezése általános fogalom lett, neve minden nyelvben közismert szó, amelyet mindenhol a helyi kiejtés és helyesírás szabályai szerint módosítottak. Mi, magyarok például beleékeltük a z-betűnket. Mint minden egyéb törvényesen védett márka-kifejezés, külön jogokat élvezett, de miután a szót az egyes nyelvek önmagukba olvasztották, többé nem volt lehetőség a védelemre. Ma a világon ezerfelé névtelen kis laboratóriumok állítják elő ezt a fájdalomcsillapítónak indult gyógyszert és készítményükre mindenféle skrupulus nélkül biggyesztik a nevet: "aspirin." A jelenlegi emlékezésnek két ok is ad időszerűséget: az egyik az aspirin világpiacon való megjelenésének századik évfordulója, a másik az a negatív esemény, amelyről a Ieverkuseni német cég bejelentéséből az elmúlt héten vett tudomást a világ: a Bayer AG gyógyszergyár 15 fióküzemét zárja be világszerte és emiatt mintegy 1800 alkalmazottnak kell új állás után néznie. Ennek egyik oka a cég világméretű átszervezése, a másik pedig a Baycol néven árusított koleszterin-redukáló gyógyszernek a forgalomból való kivonása. Ez az újabb termék határozottan nem volt szerencsés vállalkozás a Bayer-vállalat részéről. Az történt, hogy a Baycol egyik szerencsétlen mellékhatásként egyes betegeknél halált okozott. Nem volt tehát más választás, a gyógyszer gyártását sürgősen be kellett szüntetni. Sajnos, ezzel folt esett az egyébként makulátlanul fénylő Bayer-néven. Igaz, az aszpirin sem volt mindenki számára áldásos, mert voltak, akiknek a gyomra érzékenyen reagált, másoknál allergiát váltott ki és akadtak, akiknek szervezetében belső vérzés tiltotta a gyógyszer használatát. Úgyszólván egyetlen esetben sem okozott az aszpirin halált, sőt az utóbbi években már-már a csodagyógyszer rangjára emelkedett. Jó húsz éve fedezték fel, hogy az aszpirin áldásos a szívinfarktus bizonyos eseteinek megakadályozásánál. Ma már szinte általános az egész világon, hogy középkorú férfiak naponta egy aszpirinnel élnek és mondják, hogy szívroham bekövetkezése esetén is életmentő lehet egy tabletta lenyelése. Elejét veheti a szélütés bizonyos fajtáinak és a legújabb, hogy elhárítja emésztőszervi rákbetegségek bekövetkeztét. Mi hát ez a csodálatos kémiai képlet, amely ennyi jót tud előidézni? Az igazság az, hogy a hatóanyag alkalmazása nem a modern gyógyszertudomány vívmánya. Hippokratész görög orvos és természettudós már mintegy 2400 évvel ezelőtt fájdalmak esetén betegeinek a fehér fűzfa (Salbe alba) kérgének kivonatát írta fel. A kéreg hatóanyaga szalicin volt, ami keserű vegyület. Vegyészek kémiailag egyszerűbb szalicilsavat állítottak elő mesterségesen és ezt lázcsillapításra használták. Ezzel a savval azonban igyen óvatosan kellett bánni, mert bizonyos töménységben lemarta a gyomorfal belső rétegét. Ettől a ponttól kezdve a történet így szól: Felbe Hoffmann 29 éves fiatal német vegyész úgy döntött, hogy az eddigi ruhafestékek helyett a jövőben gyógyszereket fog gyártani. Édesapja történetesen reumatikus fájdalmakban szenvedett és elhatározta, hogy rajta igyekszik segíteni. Kísérletképpen a szalicilsavhoz ecetsavgyök (acetil) egyik variánsát keverte és ezzel megszületett századokra előre az új csodagyógyszer. A romantika iránt érzéketlen kutatók azonban azt állítják, hogy Hoffmann csupán megtalálta az acetil-szalicilsav előállításának gazdaságosabb módszerét. Az előállítás leírását azután átadta a Bayer vállalatnak, ahol több mint egy évig a polcon hevert. Általános vélemény volt, hogy az új készítmény "gyengíti" a szívet. A cég egyidejűleg egy másik vegyületen dolgozott, — amit köhögtető sziruphoz kevertek. Ez nemcsak kitisztította a torkot, de a páciensnek "heroikus" érzést is kölcsönzött. Azonnal el is nevezték "heroinnak.” Csakhamar azonban az acetilszalicilsavat is kipróbálták és megkezdték a gyártást. A Bayer-cég a készítmény dobozára már nem írja rá a kémiai vegyületet, csupán ennyit nevez meg: hatóanyag tablettánként 325 mg Aspirin... MESTER LÁSZLÓ-tófflDOöS--------------------------'----------------------_____
