Amerikai Magyar Hírlap, 2000 (12. évfolyam, 44-47. szám)
2000-12-15 / 47. szám
Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és eredményes, sikerekben gazdag ÚJ ESZTENDŐT kíván barátainak és ügyfeleinek KAKASH ZOLTÁN Adótanácsadó * Közjegyző Fordító * Tolmács 826 Wildrose Ave. Monrovia, CA 91016 (626) 357-1121 Résztvevőinek, barátainak és pártfogóinak örömteli, kellemes Karácsonyt és békés, boldog Újesztendőt kíván 27. évében ELŐD LÁSZLÓ, P.O. Box 506, Pasadena, CA 91102 Tel: (626) 962-0124 * http://www.Arpad.com ^ Istentől gazdagon megáldott KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kívánunk barátainknak és rádióhallgatóinknak MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET HUNTER-VADÁSZ JÁNOS lelkipásztor (310) 828- 5309 Kérjük szeretettel, hogy hallgassák Kalifornia egyetlen MAGYAR NYELVŰ RÁDIÓADÁSÁT! KTYM, A.M. 1460, minden vasárnap du. 4-kor Barátainak, ismerőseinek és üzletfeleinek az Amerikai Magyar Hírlap olvasóinak kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kíván DR. CSETŐ ILDIKÓ ÜGYVÉD és irodája alkalmazottai Bevándolrás/Immigration Law * Szerződések/ Contracts * International Business Law Cím: 9080 Santa Monica Blvd., Suite 200 Los Angeles, CA 90069 Telefon: (310) 858-1987 Fax: (310) 858-6842 Békés, boldog Karácsonyt és gondtalan Újesztendőt kívánunk barátainknak, ismerőseinknek és az Amerikai MAGYAR HÍRLAP minden olvasójának Stern Béla és Vera december 15 MELYIKET - Folytatás a 13. oldalról szükségek fedezésére kellett. Hazafelé futtában minden utcaszegleten látott aranyos ezüstös báránykákkal, cukorbabákkal rakott asztalokat, amiket jámbor kofák árulgatnak olyan gyermekek számára, akik magukat jól viselik; meg is kérdik elébb, hogy a rossz gyermekeknek ne adjanak el belőle; János mester egy-egy helyen meg is állt: talán venni kellene belőle? micsoda? mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen? Hogy a többi azután irigykedjék rá. Nem; majd ad ő nekik más karácsonyi ajándékot, szépet is jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól.- No gyerekek: egy, kettő, három, négy; mind itt vagytok, szólt, hazaérkezve kilencfejű családja körébe. Tudjátok-e azt, hogy ma van karácsony estéje? Ünnep ám ez. Nagyon örvendetes ünnep. Ma este nem dolgozunk semmit, hanem örülünk valamennyien. A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvették vele a házat.- Megálljatok csak, hát mégha megtanítalak benneteket arra a nagyon szép énekre, amit én tudok. Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak! Az apróságok nagy zsivajjal kapaszkodtak apjuk ölébe, nyakába; majd lehúzták azért a szép énekért.- No! mit mondtam! Ha jól viselitek magatokat. Aztán szépen sorba kell állni. így ni, amelyik nagyobb, előbbre, amelyik kisebb, hátrább. Úgy szépért sorba állította őket, mint az orgonasípokat. A két legkisebb az apa térdére és karjára jutott.- Már most csendesség! Majd én előbb elénekelem: ti pedig majd aztán utánam. Azzal komoly áhítatos képpel, levéve zöld sipkáját fejéről, elkezdő János mester azt a szép hangzatos éneket, ami így kezdődik: ,Krisztus urunknak áldott születésén..." A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták a dallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt, s ki-kimentek a taktusból, végre mindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm, mikor mind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabban zengedezé azt a szép dalt, amit maguk az angyalok énekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek, amidőn ilyen szép kilenc ártatlan lélek őszinte örömének harmóniás hangja kéri onnan felülről a visszhangot tőlük? Bizonyára a gyermekek énekének örülnek ott fenn a mennyben. Hanem annál kevésbé örülnek odafenn az első emeleten. Ott egy gazdag nőtelen úr lakik, egymaga kilenc szobában: egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pipázik, a negyedikben ebédel; ki tudná, mire használja a többit? Ennek sem felesége, sem gyermeke, hanem van annyi pénze, hogy maga sem tudja, mennyi? Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült ez este, és azon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze, miért nincs a hírlapokban semmi érdekes, miért nincs e nagy szobákban elég levegő, miért nincs a ruganyos ágyban csendes álom, amidőn János mester földszinti szobájából elkezdett elébb lassan, aztán mindig erősebben hangzani föl hozzá ama vidámságra ösztönző ének. Eleinte nem akart rá ügyelni, hitte, hogy majd vége szakad, hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték, nem állhatta tovább a dolgot. Összemorzsolta kialudt szivarját, s lement maga hálókabátban a csizmadia szállására. Éppen végezték azok a verset, amint benyitott hozzájuk, s János mester egész tisztelettel kelt fel a nagy úr előtt háromlábú székéről.- Kend János mester, a csizmadia, ugye? kérdé tőle a gazdag úr.- Igenis szolgálatjára, nagyságos uram, parancsol egy pár fénymázas topánkát?- Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek.- Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is.-Sok száj, mikor evésre kerül a dolog.- Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekei közül, én azt fiammá fogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle úr, a többieket is segítheti. János mester szörnyű szemeket meresztett erre a mondásra; nagy szó volt az! Egy gyermeket úrrá tenni. Kinek ne ütne ez szeget a fejébe?- Hogyne adná? Persze, hogy odaadja! Hiszen az nagy szerencse.- No válasszon kend közülük hamar egyet; aztán menjünk. - János mester hozzáfogott a választáshoz:- Ez a Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi: ez meg egészen az anyja formája, mintha csak őtet látnám, ez ne lenne többet a háznál? No most megint leány következik, ez semmi; azután itt van a Palika. Ez volt az anyjának legkedvesebbje; oh szegény asszony, megfor-Folytatás a 19. oldalon HEVESI -folytatás a 12. oldalról dóm atyai jó barátja, aki jelképes vagyonomat kezeli, jóságos, de szigorú: nem engedi, hogy elsüllyedjek a hínárban, hogy leguruljak a lejtőn, visszatart a szakadék szélén, lelkiismereti kötelességének tartja, hogy egy fillért se adjon. Igazán vérzik a szíve, de nem teheti... Pedig mennyi pénzre volna szükségem! A védencem, ez a szerencsétlen flótás, ez az árvagyerek, úgy tépi, úgy nyűvi a használati tárgyakat, mintha fizetnék érte. A paplanhuzata teljesen elvásott, frottírköpenye rongyokra szakadozott, szegényes kis háztartása állandó tőkebefektetést követel. Kopott perzsaszőnyegét terpentinnel kell tisztítani, mennyibe kerül egy liter terpentin? Néhány réz gyufatartóját fémtisztítóval kell pucolni, a takarítónő tapintatosan előkészít, hogy jövő elsején új partvisra lesz szükség. Istenem, de keserves dolog felnőttnek, felelősnek lenni, helytállni az életben! Most karácsony következik, újabb gond, újabb megpróbáltatás, újabb küzdelem. Ha legalább olyan ajándékokat kapnék, amelyek segítenek rajtam, nem gyöngéd, figyelmes haszontalanságokat, hanem komoly, kézzelfogható, praktikus ajándékokat! Az embereket már most kezdem félrevonni, hogy utálom az egyiptomi cigarettát, nikotex leventét szívok, a szagát sem bírom a drága cigarettáknak... Nem értik, azt hiszik, szerénykedem. Sűrűn panaszkodom, hogy nincs időm olvasni, asztalomon halomra gyűlnek a könyvek, anélkül, hogy egyet is elolvasnék belőlük, különben is, mire való olvasni, írónak az a dolga, hogy írjon. A francia regények laposak és fantáziátlanok, ez az irodalom ma egyszerűen olvashatatlan, az angolok kiállhatatlanul frivolak, fényűzőek és sznobok... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy semmi érzékem sincs a könyvek külalakja iránt, nekem teljesen mindegy, hogy La BruyereA merítettt papiroson vagy tízfrankos Garnier-kiadásban olvasom. Metszetem több van, mint amennyi kell, esztétikai előadásokat tartok a csupasz falak szépségéről. A bibliofil kiadványoktól pedig egyenesen szikrát hány a szemem, az illusztrált díszművektől a falnak megyek... Beszélgetés közben sűrűn említem meg, hogy mindenféle gyűjtőszenvedély gyökeresen hiányzik belőlem, kézelőgomra nincs szüksége, mert rávarrott kézelőjű ingeket viselek, órám van, cigarettatárcám van, még egy példány teljesen fölösleges... Hamutartóm annyi van, hogy nem tudom hova tenni. Levélpapír, nem tudom, az kellene. Kávéfőző is jó volna, de vannak sürgősebb szükségleteim. Nyakkendőt hálás köszönettel elfogadok, persze jó volna, ha az ajándékozók előbb megállapodnának, hogy ki milyen színűt vásárol, mert csupa kéket vagy csupa ezüstszürkét nem tudok használni. Ez éppen olyan, mint amikor gyermekkoromban egyszerre három nagynéném ajándékoztt meg az Universum című ifjúsági irat első Folytatás a 19. oldalon az ARANY JÁNOS KULTÚR KÖR
