Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1995-01-20 / 3. szám

"Nem buktam meg, nem vallottam kudarcot" Földes Tamás beszélgetése Márton András távozó főkonzullal Márton Andrástól, barátunktól búcsúztunk... Előd László beszámolója Márton And­rás 51 esztendős magyar állam­polgárral beszél­gettem Kalifor­niában. Buda­pesten mint Jászai Mari-díjas művészt: szí­nészt, rendezőt, színigazgatót is­merték. Los Angelesben a Ma­gyar Köztársaság főkonzuljaként jegyezték meg a nevét. Már (átmenetileg?) nem szí­nész - még (átmenetileg?) diplo­mata; a Magyar Külügyminiszté­rium állományába tartozik. Ja­nuár közepén távozott állomás­helyéről.- Más munkakörbe helyezték, felmentették, leváltották... előbb­­reiepett, vagy megbukott? - kér­deztem főkonzuli irodájában.- Nem buktam meg, nem val­lottam kudarcot - felelte.-Mit tartalmazott az "elbocsátó szép üzenet"?- Központi szolgálatba helyez­nek Budapestre.-A választások után Tar Pál washingtoni nagykövet nem kí­vánt együttműködni az új kor­mánnyal és leköszönt tisztéről. Ön maradt a hivatalában. Haj­landó lett volna hosszútávon is szolgálni a szociálliberális koalí­ciót? Voltak olyan reményei, hogy meghagyják tisztében, mi­közben köztudottan Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter ba­rátja?- Mindenkinek szuverén joga, hogy feláll—e a székéről, vagy sem. Úgy gondoltam: egy nagy­követ politikai személyiség, te­hát álljon fel, ha nem ért egyet a kormánnyal. Én nem vagyok tagja sem az MDF-nek, se más pártnak. Egy főkonzul szerintem hivatalnok, a "civil gárda" tagja és nem politikus. Ha története­sen jó főkonzul voltam, nem azért voltam jó, mert az MDF szájíze szerint dolgoztam, vagy mert azt mondtam volna, hogy bitang az ellenzék és kitűnő a kormánykoalíció. Én Magyaror­szágot képviseltem az Egyesült Államokban és nem egy pártot. Tettem a dolgomat. Felállítot­tam Los Angelesben az első ma­gyar főkonzulátust. Kapcsolato­kat építettem, politikai-gazdasá­­gi-kulturális-tudományos te­rületen segítettem a helyi ma­gyarság szervezeteinek munká­ját. Enyhítettük bajbajutott hon­fitársaink gondjait. Igyekeztem Magyarországról jó képet feste­ni. Munkámat nem övezik bot­rányok, irodánk nagy forgalmat bonyolít le. Sok elismerésben, köszönetben volt részem az el­múlt három évben; értékelhető panasz, objektív kifogás nem ér­kezett.- Olvastam, miszerint a kívülál­ló számára rejtélyesen hangzó "rejtjeltáviratok" hazaküldésekor "gyenge Ijesített" értékelést ka­pott... A .linisztériumnak kül­dött információszolgáltatásunk, mennyiségét tekintve közepes volt; ez a hely jellegéből adódik. Minőségét, használhatóságát ér­tékelve volt idő, amikor az elő­kelő negyedik helyre sorolt a politikai elemző osztály.-A mai külügyi vezetés mégsem igényli a munkáját tovább. Mit gondol, miért nem ?- Nem tudom! Bízva a szolgá­lati szabályzatban, hivatali úton kértem választ, amely mindmáig nem érkezett meg. Az egyik bu­dapesti hetilapban azt olvastam, hogy megmérettem és könnyű­nek találtattam. Csak arra nincs utalás, hogy mit mérlegeltek... E visszahívás persze benne volt a pakliban. Mielőtt külügyi szol­gálatba léptem, Jeszenszky Géza megmondta: a kinevezés négy évre szól, de én számoljak két és fél évvel. Főkonzuli megbízatá­som addig tart, ameddig a kor­mány hivatalban van.-Nem érte meglepetés tehát...- Nem. Mégis szívesen hallot­tam volna azt, hogy "Uram, Ön jól végezte a dolgát, de politikai okokból nem tartjuk kívánatos­nak a további közreműködését". Vagy: "Uram, Ön rosszul végez­te a dolgát, Önnek elfelejtették megmondani, hogy még mi egyebet kellett volna csinálnia. Nagyon sajnáljuk, nem tartunk igényt a munkájára”... Ez elfo­gadható lesz. A miniszter úr, hi­vatalba lépésének első hetében hozta személyi döntéseit. Ahogy egy tévéinterjúból kiderült, ko­rábban nemigen kísérte figye­lemmel a tevékenységemet, pe­dig az a nyilvánosság előtt zaj­lott. E tévényilatkozat közel áll a hitelrontáshoz.-Ifjan alighanem arról álmodo­zott, hogy színész lesz, később rendező, esetleg színigazgató is. Mindez bejött. Amikor felötlött, hogy főkonzul legyen, gondolt ar­ra, hogy később talán nagykövet lesz, majd külügyminiszter, eset­leg még több: a "magyar Ronald Reagan"? Miért vállalkozott a pá­lyamódosításra?- Bár kerülném a pátoszt: olyan kihívással találkoztam, amelyre mint hazafinak és meg­rögzött antikommunistának igent kellett mondanom. Nem kovácsoltam hosszútávú terve­ket, de igyekeztem megtanulni mindazt, amit lehetett. Jó fő­konzul akartam lenni...-Akkor is igent mondott volna, ha történetesen Jago, vagy Othel­lo szerepére készül a Nemzeti Színházban?- Nem vagyok olyan színész, aki a Nemzetiben alakít hőssze­repeket. Én a színészi adottsá­gaimnak megfelelő helyen vol­tam, s többnyire azt csinálhat­tam, amihez kedvem volt... De nyugtalan voltam, mindig többet akartam, bosszantott, hogy az embernek csupán egy élete van. Azért lettem színész, mert több életet akartam kipróbálni.- íróasztala lesz a Külügymi­nisztérium Bem-téri épületében, vagy visszatér eredeti hivatásához és játszani fog, netán új színtár­sulatot szervez? Hogyan tovább?- Minden ajánlatot mérlegelek, és nyilvánvalóan a számomra leginkább megfelelőt választom. Úgy érzem, kár volna veszni hagyni azt a szellemi tőkét és kapcsolatrendszert, amelyre a Los Angelesben töltött három év alatt szert tettem.- Valóban diplomata, általá­nosságokban fogalmaz.- ...Valószínűnek látszik, hogy a McLagan tanácsadó cég aján­latát fogadom el, amely rövide­sen irodát nyit Budapesten is. E cég üzleteket üt nyélbe, kapcso­latokat teremt, vállakózásokat segít, nem zárkózik el bizonyos termékek, eljárások, vagy szol­gáltatások képviseletétől. Há­rom-éves tapasztalatom szerint a legtöbb üzleti elképzelés azért hiúsult meg, mert a két kultúra közötti szakadék fölött feszülő keskeny és hosszú hídon nem volt szakavatott, száz százalékig megbízható vezető. Ha a diplo­mácia a lehetőségek művészete, akkor én a jövőbeni tevékenysé­gem a lehetőségek kihasználása.-Ha már művészetet említ: és a színművészet?- Ha valamelyik társulat felkér egy nekem tetsző szerepre, és a fellépéseket össze tudom egyez­tetni egyéb ügyeimmel, miért mondanék nemet? Nem a lehe­tőségeim szűkítésén, hanem a bővítésén gondolkozom.-Az egyik gyermeke Los Ange­lesben született, idővel akár ame­rikai állampolgár is lehetne. De csomagolnak, és irány haza?- A feleségem nagyon jól bele­illeszkedett az itteni világba, ő itt vágyik karrierre, elsősorban üzleti téren.- Vagyis a Márton házaspár kü­lön utakra tér?- Ha otthon dolgoznék is, az útjaink nem válnak szét. Los Angeles és Budapest közöt csu­pán tizenöt órás a repülőút. Márton András Los Angeles­ben januárban meghajolt tehát. Új szerepre készül... Sokan a nemvárt örömöt dicsőítik - pedig hol jöhet az ahhoz az örömhöz, amit akkor érzünk, ha minden nagy­szerűen és örvendetesen pont olyan, mint amilyennek elképzeltük? /Elizabeth Bibescol A szeretet, tisztelet és őszinte megbecsülés jegyében kö­szöntöttük Márton András főkonzul urat szombaton este — a Hotel Intercontinental-ban — a tiszteletére rendezett búcsúvacsorán. Az elmúlt három éven át Már­ton András a magyar állam s a magyarság jó hírnevét hirdette s öregbítette főkonzuli tisztségében. Több mint százhúszan jöttünk össze munkáját méltatni és megköszönni. A magyar kon­zulátust Helyes Imre konzul úr képviselte, aki mint ügyvezető konzul (Charge d'affairs) fogja a konzulátus munkáját irányítani. A közönségben jelen voltak a külképviseletek tagjai, a svájci, francia, norvég, angol s megannyi más állam hivatalos képviselői. Az Amerikai Horvát Club elnöke, Felix Duhovic a Horvát Magyar barátságot méltatta melyet Márton András ápolt. Az ameri­kai politikai élet szereplői is átadták kitüntető okleveleiket, díszes kitüntetéseiket. Jelen voltak Los Angeles County és Orange County, úgymint a City of Los Angeles protokoll főnökei; Christopher Cox kongresszusi képviselő nevében Herédy László­­né, Klára és Dr. Edward Teller nevében Alex Stiglitz levélben köszöntötték Márton Andrást és feleségét Nagy Adri nnt; Dana Rohrbacher kongresszusi képvi­selő (Orange Co. Rep.) nevében Előd László nyújtotta át az amerikai kongresszus elismerő oklevelét Márton Andrásnak. Az Orange County republikánus párt elnöke Thomas Fuentes üdvözletét Herédy László tolmácsolta. A magyar szervezetek: Magyar Szabadságharcos Szövetséget - Dr. Harsányi László, az 56-os Világszövetséget Varga Péter, a Magyar Amerikai Republikánus Szövetséget Balogh Ferenc, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét Tury Ferenc, az Öregcserkész Szövetséget Mati­­cza Ágnes, a Magyarok Világszövetségét Samay Attila képviselte. Mindezek a szerveze­tek méltatták Márton András munkásságát, melyet a magyarság érdekében kifejtett, s adták át neki a "példamutató vezető" kitüntetéseket, érdem-érmeket. A konzulátus munkatársai nevében Hrotkó Emőke szellemes szavai oldották fel a búcsú szomorú hangulatát. Márton András a jókívánságokat és reáhalmozott dicséreteket megköszönve annak a reményének adott kifejezést, hogy míg ellenségeiből barátok, barátaiból még jobb barátai vál­tak a három év során, addig remélhetőleg barátaiból nem lettek ellenségei. Megígérte, a jövőben sem fogja elkerülni — hisz ő is megszerette -- Los Angeles magyarságát. Az ünnepé­lyes találkozót Ft. Rettig Herman József atya imája nyitotta, a műsorvezetői tisztségét Tóth Attila töltötte be, s a záró imát és áldást Nt Nagy Bálint mondotta. Az est jó szervezése Szörényi Éva és Szilay Ica valamint sok más a kulisszák mögött tevékenykedő segítőjük munkáját dicséri, s ha kifelejtettem bárkit is ebből a rövid ismertetőből, elnézést ké­rek, nem tudatosan tettem. mm .. amerikai mmmmmm Q Ufagyar Ifcrlap Magyar remekművek hangkazettán! GÁRDONYI GÉZA: A láthatatlan ember c. regényéből készült hangjáték: ATTILA A HUNOK KIRÁLYA Megrendelhető Tamás Andreánál, 332 N. Flores St. Los Angeles, CA 90048 tel: (213) 655-2272 Ára: $12 szállítással együtt. Fizessen elő az AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP*' I F Híres magyar elOadók! Professzionális hangm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom