Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1995-01-20 / 3. szám

ANTALL JÓZSEFRE EMLÉKEZÜNK Decemberben volt egy éve, hogy Antall József, a kom­munizmus utáni első demok­ratikus magyar kormány mi­niszterelnöke áldozatul esett a súlyos betegségnek, amelytől éveken át szenve­dett. Az alábbiakban a ma­gyar sajtóban megjelent megemlékezésekből közlünk néhány részletet. Egy polgári biztonságot, finom, mértéktartó ízlést sugárzó otthon, amelyben özvegy Antall Józsefné Fülepp Klára fogad. Leültet a nappa­liban. Itt zajlott a családi és baráti kö­rön belül a sokat emlegetett antalli szabadegyetem. Itt születtek tanulmá­nyai, könyvei a hetvenes, nyolcvanas években. Itt nőttek felnőtté gyerme­kei. Miniszterelnökké választása után még itt éltek másfél évig. Klára asszony úgy mondja: férje egyszerűen nem gondolt rá, hogy illene átköltöz­niük a miniszterelnöki rezidenciába. Nem ért rá ezzel foglalkozni. Amikor telefonáltafn, szégyelltem magam tapintatlanságomért. Hiszen tudtam, hogy Antall József, de hitvese sem kedvelte az amerikai stQusú ma­gánéleti kitárulkozást. De az emberi gyarlóság, a továbbélők önzése, hogy megpróbálják gondolatban, szavak­ban, írásban visszahozni azt, aki vég­leg elment. A történészek, ideológu­sok az államférfi munkásságát, örök­"Tudtam,- Halála napjának reggelén tele­fonon azt kérte, délelőtt men­jünk be hozzá - kezdte Antall Jó­zsefné. - A fiúkkal tíz óra felé ér­tünk oda, és azt követően, hogy megcsókoltuk, megsimogattuk, csak néhány mondatot váltott velünk... Hogy őszinte legyek, nem emlékszem miről beszél­tünk, helyette ügyeltem, ne ve­gye észre aggódásomat, kétség­­beesésemet.- Csak látni akarta önöket?- Igen. „Na jó, akkor most men­jetek haza és délután majd gyertek vissza" - ennyit mondott.- Volt ott valaki más is?- Nem, csak mi hárman.- Ellágyult?- Úgy éreztem igen, és mivel bántotta még ilyen betegen is, hogy ellágyult, elküldött ben­nünket.- Látta sírni életében?- Először 1961-ben, mikor a nagyobbik fiunk kilenc hónapos korában tüdőgyulladást kapott. Már reggel kihívtam a körzeti orvost, de még délután négykor sem ért hozzánk, mert párt­taggyűlésre kellett mennie. A gyerek állapota romlott, úgy­hogy másnap kórházba utalta, ahol közölték, lehet, hogy meg­hal. Hazamentünk, kerestem a férjemet, végül a fürdőszobában találtam rá, ült a kád szélén és zokogott... Még kétszer láttam sírni, amikor külön-külön a szü­leit elveszítette. A halála napján viszont nem, akkor elküldött bennünket... Odakint sütött a nap, én járkáltam az utcán, mert az ebédet már reggel megfőz­tem. Mikor hazafelé fordultam, láttam András rohan ki a kapun. Üzent a férjem, azonnal men­jünk a kórházba. „Azért hívtalak benneteket, hogy elbúcsúzzunk egy­mástól, mert én délután elmegyek." Leültem mellé az ágyra és csókol­gattam a kezét. Talán negyed óra telhetett el, amikor aát mondta: „Most már menjetek haza." Azóta is bánt engem, miért jöttem el, hi­szen egész életemben mindig rá­hallgattam, akkor mellette kellett volna maradnom... Hazajöttünk és arról beszélgettünk a fiaimmal, hogy biztosan téved, rosszul gon­dolja és nem fog meghalni. Dél­ségét méricskélik, mások kegyelettel emlékeznek rá, megint mások hibáz­tatják azért, amit tett és tehetett Mi most a privát embert szeretnénk meg­idézni, akit oly kevéssé ismertünk. Klára asszony finom arcvonásain olykor feltűnik a mosoly, máskor a szomorúság. Egész lényét átszövi az a tartás és méltóság, amely csak egy bi­zonyos generáció sajátja. Fülepp Klá­ra tizennyolc éves volt Antall József pedig húsz, amikor sorsukat összekö­tötték. Hasonló neveltetéssel, érték­renddel megáldva. A fiatal egyetemis­ta, később a férfivá érő családapa nem rejtegette gondolatait véleményét a fennálló rezsimmel szemben. Özvegy Antall Józsefné Fülepp Klára:- így volt ez közös életünk kezde­tétől, nem is lehetett volna másként ismervén édesapja és családja szelle­miségét. A szűkebb családi körben előadott politikai eszmefuttatásaiban, elemzéseiben számunkra az volt a csodálatos, hogy a közelmúlt a jelen eseményeit összefüggéseiben mutatta meg, történelmi távlatokba helyezte. Amikor hivatalos politikus lett, akkor jöttem rá, hogy ezek az alkalmak olyan színteret jelentettek számára, mint egy sportolónak az edzőterem. És mindez esztendőkön át úgy tör­tént hogy semmi esély nem mutatko­zott arra, hogy politikai elképzelését nyíltan kifejtheti, megvalósíthatja. A hatvanas években anyagilag szűkö­sen, de szépen éltünk. Akkor voltak után negyed hatkor telefonált a kórházból dr. Schultheisz Emil. Be­végeztetett. Fél háromkor még szólt hozzá. Azt kérdezte Emiltől: „Ugye úgy törtétűk barátom velem is, mint az édesanyámmal?" Aztán a fal felé fordult és elaludt örökre. Ne haragudjon, kimegyek zsebken­dőért, aztán folytatjuk. (-)- O akart abban a kórházi szo­bában, abban az ágyban meghal­ni, amelyikben két évvel előtte az édesányja meghalt. Ez egy kis szoba, látható volt a pizsamás in­terjúban is, a televízióban, mi­lyen kicsi és puritán.- Mióta tudtak a betegségéről?- 1990 májusa óta, akkor cso­mót észlelt a hóna alatt. Nem tö­rődött vele, nem is volt rá ideje, ment reggeltől éjfélig. Mi kértük, forduljon orvoshoz, de csak szeptemberben jutott oda, ami­kor a másik oldalán is kinőtt egy csomó, és az fájt. Azt mondták az orvosok, meg kell operálni. Azonnal nem lehetett, mert hi­vatalos látogatásra utaztunk Amerikába. Akkor lelkileg is na­gyon rossz állapotban volt, mert a helyhatósági választások ered­ménye lehangolta és a betegsége is. A kisebbik csomó fájt, de gyógyszert nem vett be. Amikor a Himnuszt játszották és vi­­gyázzba kellett állnia, akkor kü­lönösen fájt, de vigyázzba állt. Az amerikai út egy diadalmenet volt: a fogadtatás, az ünnepély, a ma­gyar Himnusz a Fehér Ház kertjé­ben, az esti díszvacsora. Bush el­nök és a felesége felvitt bennün­ket a saját lakosztályába is.- Miért kedvelte Bush az ön fér­jét? Ismerte régebbről?- Nem, nem.- Margaret Thatchert?- Őt sem.- Kohlt?- Nem, senkivel sem volt régi kapcsolata, ő ismeretlen ember­ként robbant be a nagy politiká­ba, de hadd mondjam már el végre..: Ott volt az a csodálatos nap, és ő nem tudott örülni. Mondtam neki, már ezért érde­mes volt megszületni; csak le­gyintett. A díszvacsora után be­vette az altatóját és lefeküdt... Pedig jött a magyar küldöttség, kicsik a gyerekek. Egy időben még publikálni sem engedték, az íróaszta­lának írt. Noha ez nagyon bántotta, velünk otthon sosem éreztette. A banális kérdésre, hogyan bírta a feszült állapotot, Klára asszony egyszerűen azt válaszolja, várták a mindennapos teendők, levezették a nyugtalanságát-Rettenetesen féltettem őt, de nem mutattam ki. Az egyetemről többször akarták eltávolítani, 1956 utáni meghurcoltatása sem volt mindegy. Tudtam, hogy figyelik. Visszatartani nem lehetett volna, nem olyan karakter volt, aki ezt eltű­ri. £s akkor meg nem szóltam az em­beri hitványságokról. Miniszterelnök volt, amikor megtudta, hogy szűkebb környezetéből még 1989 decemberé­ben is küldtek róla jelentést.-A gyerekeiket nem próbálták óvni, tehát elfedni előttük, otthon mit gondolnak a fennálló rendszerről, vi­szonyokról?- Nem. És ebből szerintem nem származott lelki hátrányuk. Azt tuda­tosítottuk bennük, hogy létezik a kin­ti világ, amelyhez nekünk semmi kö­zünk nincs. Itt kell élnünk, ez a ha­zánk.- Emlékezete szerint mikor kezd­te úgy érezni, hogy férje készülődése nem volt hiábavaló?-Nem tudnám pontosan megha­tározni. A férfiak egyszer csak el­kezdtek járkálni különböző nyüvános összejövetelekre. Tudtam a Bajcsy­kopogtattak, hogy szeretnék őt ünnepelni, de már félálomban volt. Vasárnap érkeztünk haza. Kedden, október 23-án három helyen mondott beszédet, aztán ment a kórházba, mert szerdán operálták. A nagyobb csomót megműtötték, a kisebbre pedig kapott kemoterápiás kezelést, amitől visszafejlődött... De akkor már tudta és nekünk is meg­mondta: az élete a betegségtől függ. Hiába nyugtattam, ó nem olyan ember volt, akit bárki, bár­mivel áltathatott volna. Nem volt mit tenni, csak egyet: meg­próbáltunk úgy élni, mintha semmi sem történt volna.- Képes volt rá?- Ugyanúgy viselkedett, mint előtte, nem idegeskedett, nem veszekedett, nagyon fegyelme­zetten viselte a sorsát... En vita­minokban gazdag ételeket, fehér húsokat főztem, de csak legyin­tett: ez hiábavaló... Nem volt vá­logatós, megevett mindent. Arra például, hogy a madártejet sze­reti, 25 év házasság után jöttem rá, mert akkor mondta először. Semmilyen szenvedélye nem volt, nem dohánvzott, nem ivott... Persze, amikor miniszter­­elnök lett, terjesztették róla, hogy szereti az alkoholt. Annyi­ra nem ivott, hogy 1977-ben, amikor 45 évesen az első autón­kat, egy Ladát meg tudtuk ven­ni, ha jól emlékszem, arra is örö­költük a rávalót, akkor azt mondta: „Ez nagyszerű, hogy au­tóval fogok járni, mert mindenütt kínálnak és úgy néznek rám, mint a hülyére, miért nem iszom, hát most már mondhatom, azért nem, mert kocsival vagyok."- Térjünk vissza december 12-ére, amikor is délután fél hat volt.- Igen, letettem a telefont és indultunk volna, amikor a kiseb­bik fiam, Péter azt mondta, nem jön be, ő élve akar rá emlékez­ni... Csak a biztonsági tisztje állt lehajtott fejjel az ajtó előtt, rajta kívül nem volt ott senki. Néztem a férjemet, olyan volt, mintha aludna, csak a homloka volt hű­vös, amikor megcsókoltam. Le­térdeltünk az ágya mellé és el­mondtuk a Miatyánkot... Franka Tibor Zsilinszky Társaságról, a Jurta Szín­ház eseményeiről. Egyszer nevetve megemlítette: „Tudod, az a szörnyű, hogy mindenütt ugyanazzal a száz emberrel lehet találkozni." Komo­lyabbra váltva ezt a megjegyzést, azt tartotta sajnálatosnak, hogy a szele­sebb értelmiségi réteg távol tartotta magát a rendszer változásától, annyi­ra a kivárásra rendezkedett be. Meggyőződésem, ha ez másként ala­kul, az Antall-kormány helyzete is más.- Hogyan élte meg, amikor férje miniszterelnök lett? Főképp azzal a tudattal, amit ő is hangoztatott, a tör­ténelmi és gazdasági előzmények után az első szabadon választott kor­mány csak kamikazekormány lehet. Azt is mondta: nem hisz a békés át­menetben, de mindent megtesz érte. Nos, vér valóban nem folyt, de az 6, az önök privát békéje odalett.- Ami az ő szerepét illeti, én tud­tam, hogy erre született. Akkor az ő lénye találkozott a történelmi helyzet­tel. Ezen nem volt mit megbeszél­nünk, így volt természetes. Azt tudtuk az első pillanattól kezdve, hogy ellen­szélben kell hajóznia. Tanácsokat per­sze bőven kapott mindenféle körből, ám ez a jóakarat a kormány erkölcsi támogatását illetően nem mutatkozott meg. A mi privát békénk nem lett oda - hogy az ön szavait visszaidézzem. Mindig rengeteget dolgozott, a dönté­seibe nem hagyott beleszólni. Nem szerette, ha az ember arról beszél, mennyire félti. Ez nem azt jelentette, hogy nem esett jól neki a szeretet.- Időközben mennyiben változtak meg az önöket addig körülvevő, biz­tosnak hit! emberi kapcsolatok?- Nem éreztem úgy, hogy a ha­talmi helyzet vákuumot teremtett volna körülöttünk. A legszűkebb kör megmaradt. Jómagam tudomásul vettem, hogy ezentúl más jellegű kö­telezettségek is várnak rám. Nyug­díjba mentem. Átköltözvén a rezi­denciába, a magánéletünket át tudtuk plántálni oda. Ahol most vagyunk, ez volt az otthonunk, ezt érezte a ma­gáénak ő is. Emlékszem, egyszer, be­tegsége idején valami okból itt jár­tunk. A férjemből ekkor kiszakadt: ide én már nem fogok visszatérni. Ez egyike volt azoknak a ritka pillana­toknak, amikor kimondta, amit be­tegségével kapcsolatban érzett. Kormos Valéria MEGHÍVÓ A Los Angelesi Cserkészcsapatok szeretettel meghívják barátaikat és támogatóikat 1995 január 21-én szombat estére a Los Angeles Airport Marriott Hotel (5855 W. Century Blvd., Los Angeles) báltermében tartandó HAGYOMÁNYOS CSERKÉSZ BÁLJUKRA Zenét a közkedvelt CSER zenekar szolgáltat. Koktél: 6:30 Vacsora: 7:30 (Megjelenés: hölgyeknek estélyi, uraknak sötét ruha) Belépő: Felnőtt, vacsorával $55.00, vacsora után $40.00 Diákjegy, vacsorával «535.00, vacsora után $20.00 Védnöki jegy $150.00,2 vacsora jeggyel Fővédnöki jegy $225.00,3 vacsora jeggyel Vacsorát csak a január 14-ig befizetett jegyekre garantálunk! Jegy rendelés január 14-ig az alábbi számokon; Gréger: (310) 375-1690 Varga: (213-256-3050) Máté: (805) 495-9650 Téglás: (714) 548-3337 au VISIT THE POPULAR CALIFORNIA SUN DRIED TOMATO RESTAURANT At 421 N. RODEO DRIVE, BEVERLY HILLS Phone : 310 247 1133 OPEN EVERY DAY FOR LUNCH & DINNEL COMPLETE DINNER FOR $20. The well known PETER ROZSA ENTERTAINING FROM WEDNESDAY THROUGH SATURDAY FROM 6 PM TO CLOSING BARRON’S MOVING & STORAGE WILHEIM ANTAL Minden költözési igényét a legalacsonyabb áron vállaljuk. Működési engedéllyel rendelkező és biztosított cég * Garantált árak * Ingyenes árajánlat 1-800-894-2668 ■■■■■■Hl AMERIKAI ■■ Ifsuniar Iprlap g|| hogy erre született..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom