Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-01-13 / 2. szám
HETI MEZEI CSOKOR Hivalkodás vagy müvészkedés? A szívemből szólt volna Mester László Karácsonyi licitálás c. írásával 1988 karácsonyán. Ekkor látogattam ugyanis először az Egyesült Államokba egy barátom meghívására. A korábbi karácsonyokat egytől-egyig Magyarországon töltöttem, vagy Budapesten, vagy Kisújszálláson, ahol édesanyám most is lakik. New Yorkban elámultam az ünnepi díszben pompázó utcákon, szinte nem volt olyan fa vagy bokor, amin ne csillogtak volna esténként a kis fehér égőkből álló füzérek. ízlésesnek és felemelőnek találtam a fényeket, és sajnáltam, hogy otthon nem kapnak az utcák ilyen ünnepi öltözéket. Szentestén egy magyar családhoz Long Islandra voltunk hivatalosak vacsorára. Itt találkoztam először azzal a képpel, amit Mester László olyan találóan leírt. Szinte minden ház felöltötte az ott szokásos karácsonyi ruháját: a színes égők füzére a kéményig kúszott, világított és villogott a gyep, a ház elé kitett karácsonyfa, a hóember, a "télapó" a repülő szarvasokkal. "Ez aztán a giccs!" - szögeztem le magamban. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a rénszarvas milyen fontos szerepet játszik az amerikai "karácsonyi mitológiában". És azt sem láttam azelőtt, hogy valaki kitette volna a karácsonyfáját a ház elé, vagy ne adj’ isten, tartana egyet bent a lakásban is. Színes égőkkel pedig mi csak a fenyőfát díszítettük. Azt is csak később, ugyanis korábban a karácsonyfa fényét a gyertyák és a csillagszórók adták. Az első csillagszóró meggyújtásakor érzett gyermeki izgalmunk csak az ajándékokat beburkoló selyempapír susogásához volt fogható. (Színes karácsonyi csomagolópapír sem létezett még akkoriban nálunk.) Aztán úgy hozta a sors, hogy feleségül mentem egy amerikai férfihez, és Amerikában telepedtünk le. Két évig laktunk Buffalóban, ahol általában rengeteg hó esik. A buffalóiak ki is használják ezt a természet-adta előnyt, a lakosság a hószínű háttérbe színes-pompás karácsonyi díszletet épít. Itt láttam először olyan "felégőzött" házat is, amely turista-nevezetességként szolgált. El is mondtam fenntartásaimat a hivalkodó és giccses fényorgiával kapcsolatban a férjemnek, mire ő megismertetett az érem másik oldalával. A legtöbb, házát feldíszítő amerikai - és itt tisztelet a kivételnek -, ezzel a sajátos művészi önkifejezéssel szeretné megosztani az ünnepet a közösség többi tagjával. Készülnek rá, megtervezik a formákat, színeket, kiszámolják mennyi égőre és huzalra van szükség, megveszik a hozzávalókat, és felszerelik őket. Sokan egész éven át készülnek rá, kiegészítve ezzel vagy azzal a tavalyi kompozíciót. Mint a vasúti modellépítés szerelmese, aki - ha csak teheti —, hozzáad egy újabb szerelvényt, egy újabb kis átjárót a terepasztal-kompozícióhoz. Mester László azt mondja, hogy az amerikaiak az égőfüzérekkel felaggatott házaikkal nagyon messze kerültek az osztrák házak ablakaiban pislogó egyszerű kis gyertyáktól, amellyel a Megváltó eljövetelét várták. Nem akarom bebizonyítani, hogy az ablakba kitett gyertya és az elektromos égőfüzér eredete egészen más, ehhez nincs megfelelő adátom. Azt azonban biztosan kijelenthetem, hogy Amerikában más a tradíció (legalábbis néhány generációt számítva), mint Közép-Európában. Ahogy én még jól visszaemlékszem gyerekkorom gyertyafényes karácsonyaira, férjem családja, mindig égőkkel díszítette fel a karácsonyfát. Amerikában ahol az elektromos égőt feltalálták, az emberek örömmel helyettesítették a tűzveszélyes gyertyákat kis elektromos izzókkal már a harmincas évektől fogva. A házdíszítő, mint egy naív művész, ízlésének és művészi hajlamának megfelelően népesíti be előkertjét angyalokkal, rénszarvasokkal, vagy világítja ki a szivárványos színű égőkkel a háza táját. Akik látványosságot csinálnak a házukból karácsonykor, nemigen licitálnak a szomszédokkal, nincs is a versengésnek értelme, legtöbbször a szomszéd csak szerény égőfüzérrel veszi körbe az ereszalját. Talán vegyül a díszítésbe némi versenyszellem, de az emberek inkább önmagukat, a tavalyi, vagy még korábbi díszítést akarják túlszárnyalni. A karácsonyi házdíszítés az amerikaiak amatőr művészi megnyilvánulása. Hasonló kategóriába tartozik, mint a quilt, a falra függesztett, bekeretezett hímzés, vagy az egyéb, otthondekoráló kézimunka. Rengeteg munka van bennük, az emberek örömüket lelik, amikor készítik őket, s amikor a kész "műre" tekintenek. Mondhatjuk, hogy giccsesek, és nekünk akkor sem kellenének, ha fizetnének érte, de létrehozásukban az önkifejezés, és az (európaitól eltérő) hagyomány játszik elsősorban szerepet, nem pedig a hivalkodás és a szomszéddal vlaó rivalizálás. És valljuk be őszintén: unalmasabb lenne környezetünk karácsonykor enélkül a megbocsátható "háztáji művészkedés" nélkül, a karácsonyt kevésbé éreznénk ünnepinek, ünnepeink közül is a legkiemelkedőbbnek a fehér vagy színes fénnyel világító égőfüzérek nélkül. Sulykos Ilona A New York-i Fészek Klub tea délutánja Újév napján rendezték meg a Kossuth Hall pazarul díszített nagytermében (hatalmas karácsonyfa, millió viliódzó fény) - a zsúfolt asztaloknál a tagok és vendégek. Az ötlet, hogy tea délutánt rendezzenek, Gáti János és bájos, elegáns feleségének, Editnek agyában született meg. Gáti a "School of Visual Arts” vezető professzora. Pontosan tudta, kiket kell felkérni a szereplésre, hogy a siker teljes legyen: Feyer Györgyöt, a kiváló zongoraművészt,aki itt New Yorkban, a hotel Stanhope-ban és a Carlisle-ben játszott. Washingtonban presidentek rajongtak érte, még ha csipkedő szellemességgel kritizálta is őket. A műsor előtt Carelli Gábor, a Fészek elnöke, aki a Metropolitan Opera művésze, mondott néhány bevezető szót. Aztán következett Cserey Erzsi, Amerika legszebb magyar színésznője, aki egy Sarasotából (Florida) érkezett levelet olvasott fel. Dr. Radnay Pál és Éva írták, üdvözölve a klubot, melynek megalapításában - 25 év előtt - lelkesen vettek részt. Majd Bakos Mártha, a kiváló költőnő mondta el néhány hangulatos versét. Meglepetés volt Rab István, a budapesti Opera egykori szólótáncosa, akinek disszidálása 1952-ben nagy port vert fel. Feleségével, Kovács Nóra prímaballerinával távoztak Nyugatra. Amerikában először az "Ed Sullivan Show"-n mutatkoztak be. Sok turnéra kaptak meghívást, aztán útjaik szétváltak. Rab István azt is elmondta, hogy mint mezítlábas parasztgyerek kezdte életét. Jelenleg a Harlem-i balett-társulat tanára és vezetője. Rab után, közkívánatra, Claire Kenneth lépett a mikrofonhoz. Lévén újév, az írónő egy aktuális cikkét olvasta fel, melynek címe: "Ez furcsa év volt..." Ezt a humoros és szellemes beszámolót az Amerikai Magyar Hírlap olvasói már ismerik, mert megjelent újévi számunkban. (A világhírű írónő lapunk főmunkatársa, amire nagyon büszkék vagyunk!) Budapesten, mióta megszűnt a kommunizmus, 18 könyve jelent meg és több mint 5 millió példányban fogyott el. Ez világrekordnak számít egy európai országban, melynek összesen 11 millió lakosa vem így a következő "Guiness Book of World Records"-ban is fel lesz tüntetve. Most következett a műsor fénypontja, Feyer György. Ahogy leült a zongorához, már az első akkorddal is elvarázsolta a közönséget. Magyar slágereket játszott, vele énekeltünk, visszavarázsolt bennünket a múltba... Németül is énekelt, osztrák dalokat, mert hiszen évekig a bécsi közönségnek is kedvence volt. Az egész világot bejárta: Európát, Dél-Amerikát. Köszönjük, hogy eljött közénk, eljött a Fészekbe, melynek alelnöke, és most ezen az újév délutánon, úgy érezzük, gyönyörűen kezdődik számunkra az 1995, mert hiszen Feyer Gyuri vidám dalaival szívünkben indulunk az új évnek. L.N. A MAGYARORSZÁGI FELSŐOKTATÁS KIBONTAKOZÁSA ÉS FELELŐSSÉGÜNK Előd László bemutatja Dr. Nagy Károlyt, az Egyesült Államokbeli Middlessex County College professzorát, aki Magyarországon négy hónapig minisztériumi tanácsadóként szolgált. Nagy Károly 1934-ben született Nyíregyházán. A budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumi felkészülés után elvégezte a nyíregyházi tanítóképzőt. Váci Mihály sorstársaként, Nyíregyháza környékbeli tanyán kezdett tanítani, majd egyik Baranya megyei általános iskolában tanítóskodott. 1956 októberében az erdősmecskei forradalmi tanács egyik vezetőjévé választották. Még az év novemberében elhagyta Magyarországot, azóta az Egyesült Államokban él. Dr. Nagy 1962-ben a Rutgers Egyetem pszichológia szakán szerzett diplomát, majd szociológiából doktorált, a New York-i New School for Social Research egyetemen. Doktori disszertációja az emigráció magyar iskoláinak felmérésével és lehetőségeinek tanulmányozásával foglalkozott. 1965 óta tanít a Rutgers Egyetemen, és 1975 óta a Middlesex County College (Edison város, New Jersey állam) professzora. Egyik alapítója és tanítója volt huszonöt évig a "Magyar Öregdiák Szövetség New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskoládnak. Doktorátusára készülve Kodály Zoltán és Váci Mihály támogató segítségével, kezdeményezője és vezető szakembere, jelenleg társelnöke az Anyanyelvi Konferenciának — a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának. Magyar és angol nyelvű írásai mellett szerkesztője a Magyar Öregdiák Szövetség-Bessenyei Kör Tanúk Korunkról - szóbeli történelem című előadás- és Antall kormány idejében a M- űvelődési és Közoktatási Minisztérium arra kérte fel, hogy "sabbatical" szabadsága alkalmával az amerikai "community college"-okról tájékoztasson, konzultáljon Magyarországon. A szerződés szerinti négy hánap most járt le. Dr. Nagy úgy érzi, hogy sikeresen teljesítette amit vállalt. A négy hónap alatt nagy mennyiségű, alaposan dokumentált információt sikerült átadnia szóban és írásban, Budapesten és az ország sok más városában, egyetemek, főiskolák és más felsőoktatási szervezetek vezetőinek, minisztériumi és más törvényelőkészítőknek, az Országos Rektori Konferencia, a Főiskolai Főigazgatók Kollégiuma, az Országos Akkreditációs Bizottság, az Oktatáskutató Intézet szakembereinek és sok más kollegájának. Hogy ők hogyan használják majd ezt az információ anyagot a magyar felsőoktatás reform-folyamatai fejlesztésében, az természetesen már az ő lehetőségeik, lehetetlenségeik, adottságaik, szándékaik függvénye. Mint Dr. Nagy Károly az interjú során jelezte, úgy optimizmusra mint pesszimizmusra egyaránt látott ott sok okot. így összegezi kiértékelését: "Egy biztos: a jobb új nagyon nehezen és kínnal - hajjal, gyötrelmes lassúsággal épül, de ugyanakkor gyarapodik a józan, elkötelezett építők száma, tájékozottsága, világlátottsága, nyitottsága, tudása is. Úgy érzem Tehát, hogy létfontosságú külföldről is segíteni ezt a fejlődést, ez továbbra is mindannyiunk felelőssége." Biztató jel a magyar jövő építésében, hogy a magyarországi vezetés nyitott arra, hogy nyugaton élő szakemberek véleményét / tanácsát nemcsak meghallgatja, de kéri is. Dr. Nagy Károlyra büszkék lehetünk, hisz munkálkodása egyik legfontosabb cselekvéseként a kisebbségi magyarság anyanyelvijogainak védelmét tartja. MÜLLER PÉTER (a Kígyó és Kereszt, Lomb és Gyökér szerzője) író - Olvasó Találkozót szervezünk március elejére. Érdeklődni lehet Katona Jenőnél: (408) 245-6313 * (408) 257-9674 (415) 457-2867 - du. 5 óra után kiadványsorozatnak a Rutgers Egyetemen. Szerkesztésében először jelentek meg angolul Bibó István művei egy válogatott írásokat tartlamazó kötetben. Dr Nagy Károly a felsőoktatás reformprogramjának egyik szakembereként a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériumban is elvállalta a magyar felsőoktatás reformügyi tanácsadójának szerepét. Szerződése az Európai Közösség PHARE programja keretében történt. Két évvel ezelőtt, még az Dr. HAJDUCZKY ISTVÁN belgyógyász 1994 szeptember 1-től átvette Dr. SPITZER MARIANNE orvosi rendelőjét. Fogad felnőtt belgyógyászati és cardiológiai betegeket. Cím: 7080 Hollywood Blvd., Suite 1001 Hollywood, CA 90028 Tel.: (213) 466-9696 Dr. Toczauer Tibor ügyvéd 18124 Rancho StM Tarzana, CA 91356 ________(818) 342-0880_______ Általános jogi prakszis 1975 óta Balesetek * bűnügyek * családi és kereskedelmi ügyek * bevándorlás * állampolgárság * csőd, stb. Angolul is beszélünk Ha problémája van, hagyjon üzenetet a fenti számon! Visszahívjuk és díjmentesen tájékoztatjuk lehetőségeiről. 1995. január 13. B AMERIKAI Magyar Hírlap
