Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-12-30 / 50. szám

Jancsó Zsuzsa Szilveszter Szófiában SZILVESZTERI MULATSÁGOT rendez a Hollywoodi Református Egyház vezetősége DECEMBER 31-ÉN 7 órai kezdettel, melyre szeretettel várják és hívják magyar testvéreiket. Zene: Heidlberg György Ének: Jerebiczlmre MENÜ: Előétel: Hideg felvágott magyar módra Vacsora: Bécsi szelet körítéssel és saláta-félével Éjfélkor pezsgővel köszöntjük az új évet Utána korhelyleves, hideg sertéssült Kávé és sütemény benne van a vacsora árában ÉJFÉLKOR SORSOLÁS! Belépési adomány $30.­­Helyfoglalás Varga Julikénál (818) 957-5205 Dr. ARIE ROBERT SCHWARTZ Szülész/Nőgyógyász Időszakos vizsgálatok * Műtétek * Meddőség * Családtervezés CEDARS SINAI MEDICAL TOWERS, 8635 West 3rd Street, Suite 285-W, Los Angeles, CA 90048 Telefon: (310)652-5067 Problémáit magyarul beszélheti meg a doktorral. A szárnyaló, fenséges, nagy és szent örömről már Beethoven is írt szimfóniát, de a mindennapok ezernyi apró örömét néha észre sem vesszük. Pedig nem megvetendők ezek az ajándékba kapott, parányi boldogság-morzsák, mert rajtuk keresztül közelíthető meg legbiztosab­ban az emberszámára csak ritka, rendkívüli pillanatokban felvillanó nagyszerű egész, a teljesség a végtelen, az örökkévaló. ******************* MEGJELENT!! APRÓ ÖRÖMÖK címmel JANCSÓ ZSUZSA ÚJ KÖNYVE Válogatott írások, novellák Héczey Iván előszavával. ******************* Ára szállítással együtt $15.­­Megrendelhető (az összeg előzetes beküldésével): AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP 535 North Rossmore Ave. Los Angeles, CA 90004 ******************* REAL ESTATE FOR SALE Hívjon! LEGALLY STEAL BANK FORECLOSURES ALL PRICE RANGE LOW 3% to 5% DOWN Beszélek magyarul! Készséggel állok rendelkezésére 818-342-4996 Edith Pazsitzky Broker BRONCO INVESTMENTS 18340 Ventura Blvd., # 210 __________Tarzana, CA 91356_______ A schönefeldi repülőtéren tom­bolt a hóvihar. Alig tudtak ki­menni a géphez, majd elfújta őket a szél. Belekapaszkodott a ka­bátjukba, a nehéz útitáskákba, a stewardess fejéről csak azért nem tudta lefújni az egyensapkát, mert jó erősen át volt kötve sötétkék selyemkendővel - ami ugyan nem sokat melegített, de legalább nem kellett állandóan a fejéhez kap­kodnia. így is majd lefagyott a keze, mire odaértek a betonon át. A szerelő lesöpörte a lépcsőről a havat és gyorsan kinyitotta a gép ajtaját. Az IL-14-es a kisebbfajta utasszállító gépek közé tartozott, ma már csak egy-két eszpresszó­vá átalakított utolsó mohikán lát­ható belőle vidéki városok utcáin. Mindenesetre a LI-2-esnél lénye­gesen kényelmesebb, "igazi" konyhával, rögzíthető cateringes ládákkal, amikből csak akkor po­tyogott az ember ölébe a startnál a lecsós felsál, ha elfelejtette rá­fordítani a kallantyút. Fűtésről persze szó sem volt még akkoriban - szerencsés eset­ben a földi szerelők vastag csövön keresztül befújtak egy kis forró levegőt, de az ülések, a berende­zések, még a kávéscsészék is úgy át voltak fagyva, hogy a forró víz pillanatok alatt kihűlt bennük. Saci megigazította a prospektu­sokat az ülések zsebeiben, kicse­rélte a toalettben a törülközőket, majd megnézte, milyen tálakat adtak föl a németek. Hát nem volt valami szívderítő látvány, egy-két sápadt hússzelet, egy fél uborka, ömlesztett sajt, az oldal­tálon egy száraz sütemény. Még szerencse, hogy este jól megva­csoráztak a Mitropában. Persze nem berlini kosztot, hanem jó kis hazait - a fiúknak mindig csoma­golt a feleségük három napi hideg élelmet, amiből néha királyi lako­ma kerekedett. A stuvinak eszébe jutott, hogy amikor a maradék kétnapos bar­na kenyeret ki akarta dobni, Poór Gabi, a rádiós tréfásan rászólt: "Ne dobja el, Sacika, jó lesz az 'még három nap múlva!" Ugyan, gondolta magában, hol leszünk mi már akkor... Holnapután Szil­veszter, és neki addigra feltétlen haza kell érnie. Nem mintha a szülein kívül várná valaki otthon, hiszen új szerelme, a szép szőke pilóta Uljanovszkban van tanfo­lyamon. Nem is annyira a terve­zett házibuli miatt, bár az idei év vicctermését nem szívesen mu­lasztaná el meghallgatni a rádió­ban. Hanem amit a legjobban szeretett, az a Nagykörút és a Rá­kóczi út éjfél utáni nyüzsgése volt. Amikor már pukkant a pezsgős­üveg dugója, elhangzottak a po­hárköszöntők, elénekelték a Himnuszt, és egész Budapest ott tolongott az utcán, cilinderben, papírtrombitát fújva, szerpentint és konfettit szórva a kavargó tö­meg közé. Ki tudja, mi volt ebben olyan gyönyörű? Saci nem bánta, ha karácsony táján leragadtak va­lamelyik csillogó díszbe öltözött világvárosban, de szilveszterezni csak Budapesten szeretett. Re­mélte, hogy időben hazaérnek. Maga köré tekert egy plédet, és vacogva kortyolgatta kihűlt kávé­ját. Eszébe jutott a tegnapi éjsza­ka. Amikor már mindenki el­ment aludni, Zoltán visszajött és bekopogott hozzá. Ő meg been­gedte. Nem tudott nemet mon­dani, pedig már rég elhatározta, hogy véget vet ennek a kapcsolat­nak. Széplaki Zoltán repülőgépkapi­tány az 1921-es év szülötte volt, csakúgy, mint Lanza és Di Stefano, akiket Saci akkoriban nagyon ked­velt. Jó évjárat volt az a huszon­egyes! Először angol tanulás ürü­gyén jöttek össze. Zoltán társasá­gában Saci eleinte mindig egy kicsit furcsán érezte magát, mintha vala­mi ki nem mondott szó vagy gondo­lat lebegne köztük. Érezte, hogy tetszik a férfinek, de mivel az érzés nem volt kölcsönös, igyekezett el­kerülni a hosszas, négyszemközti beszélgetéseket, nehogy még vélet­lenül vallomást tegyen. Zoltán amolyan régivágású ka­tonatiszt típus volt - bátor, egye­nes, egész ember, de hajlamos a virtuskodásra. A harcban, csak­úgy mint a szerelemben, nehezen viselte a vereséget. A háborúban az olasz fronton harcolt, és példa­képének Horthy Miklós repülős­tiszt fiát tekintette, akinek a gépét Hitler lelövette, hogy az apját en­gedelmességre kényszerítse. Egyszer el is vitte Sacit az emlék­műhöz, amit a szári hegyoldalban állítottak, ahol a Horthy-fiú gépe lezuhant. Emlékezetes nap volt, mert Saci ott lett először az övé, Száron, a sziklából kinyúló szárnyak alatt. A naptár szerint is pirosbetűs ün­nep volt: "Bányásznap". Zoltán nagy barna aktatáskával érkezett a randevúra, és amikor felértek a hegytetőre, valóságos "terülj asz­­talkám"-at varázsolt elő belőle. Ebéd után először egy sörösüveg került elő - "Gondoltam, meg­szomjazik...", majd egy üveg deb­­rői hárslevelű, hogy fesztelenebb legyen a beszélgetés, és végül, utána, mosakodásra egy nagy üveg ásványvíz, amit Zoltán kaján vigyorral nyújtott át: "Gondol­tam, megszomjazik..." Sacit az ajtónyílás zökkentette vissza a jelenbe. Megjött a má­­! sodpilóta a flight plannel, beszál­lították az utasokat, még egyszer jégtelenítették a gép szárnyát, és máris a levegőben voltak, útban hazafelé. Amikor bevitte a kávét a pilóta­fülkébe, Saci viccesen megkér­dezte a rádióst, hogy kéri-e a ke­nyerét, amit eltetetett vele, mert arra bizony nem lesz szükség, hi­szen egy óra múlva leszállnak Fe­rihegyen. A rádiós tapasztalt, öreg róka volt, csak annyit mon­dott, hogy "nyugtával dicsérjük a napot", szívott egyet a pipájából, és mosolygott a bajusza alatt. Ez tud valamit, amit én nem? - gondolta Saci, és kicsit aggódni kezdett. Amikor a leszálláshoz készülődtek, kíváncsian nézte, látni-e már a földet, a nappali sö­tétségben a reptér bevezető fény­sorát. Nem esik-e ólmos eső, ami azonnal ráfagy a szárnyra és jég­pályát csinál a betonból, vagy nem száll-e le hirtelen a sűrű köd, amin a legjobb műszerek sem tudják biztosan átvezetni a gé­pet... De nem történt semmi, olyan símán értek földet, hogy az utasok megtapsolták a pilótát. Na lám, itthon vagyunk - gon­dolta Saci. Most már nem jöhet közbe semmi. Elbúcsúzott az utasoktól, fehér kesztyűs kezét az alacsony ajtóhoz tartva, hogy be ne verjék a becses fejüket. Átad­ta a cateringet, rámosolygott a vá­mosra, aki szó nélkül aláírta a vámkönyvét - mit is lehetett hozni Kelet-Berlinből egy-két törülkö­zőn kívül? Vidáman lépett be a stuvi pihenőbe, és már vette volna le az egyeruháját, amikor odalé­pett hozzá a szolgálatvezető, ar­cán gyanús félmosollyal. "Jaj, de jó hogy megjöttetek, már úgy vártunk! Képzeld, késik a londoni gép, és nektek kell tovább menni Szófiába. Sacikám, ugye kihúzol a csávából, ugye elmész?" Na, pont ez hiányzott! - gondolta Saci, de szokása szerint nem tu­dott nemet mondani. Hát csak valóra válik a rádiós jóslata, hogy három napig úton lesznek... Mindegy, holnap délelőttre azért hazaérnek, a szilveszteri mulat­ság meg aligha kezdődik este 8 előtt. Meghallgathatja a műsort, és éjfél után a vidám társasággal elvegyülhet a Körút szerpentines, konfettis, papírtrombitás forga­tagában. Csak annak nem örült, hogy még egy napot Zoltánnal kell töltenie. Magában ő már ré­gen lezárta ezt az ügyet, és gondo­latban már messze járt. Szófiában is csikorgó hideg volt, de legalább a szél nem fújt. Saci lába majd lefagyott a magassarkú egyencipőben, mire beértek a szállodába. A Hotel Rilában lak­tak, ott jó meleg volt, kellemes, szép szobákat kaptak. Vacsoráz­ni a Magyar Csárdába mentek. Jól érezték magukat, mintha csak otthon lettek volna: szólt a ci­gányzene, a poharakban megcsil­lant a bor, és a fiúk egyre-másra mesélték a repülős anekdotákat. Saci - életében először - rántott sajtot evett, villájával hosszú csí­kokat nyújtva az olvadt juhsajt­ból. Zoltán egy üveg rizlinget ! rendelt, és rázendített a kedvenc nótájára: "Selyemhajad én még sosem simogattam..." Utána meg azt húzatta, hogy "Imádság már az ÍMH AMERIKAI Q Magyar Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom