Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-12-30 / 50. szám
ff.Wi.M- Mfö'&M Jtd5*£, is, ha szemedbe nézek" - és közben nézett, nézett a szép fekete szemeivel... "Susukám, ne hagyj el!" - suttogta. Saci rosszat sejtett. Mikor közölte vele, hogy nem akarja látni, sem ma éjszaka, sem máskor, a férfi látszólag belenyugodott, de Saci túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy elhigyje, ilyen könnyen megússza. Széplaki Zoltán jól bírta az italt, de ha bánatában ivott, valakin elóbb-utóbb kitöltötte a haragját. Ä Síposnál is, ahová gyakran jártak vacsorázni, sokszor botrányos féltékenységi jeleneteket csinált. Mivel az ő lakásán nem találkozhattak, és Sacinál is csak akkor, ha nem voltak otthon a szülei, együttléteik többnyire külföldön, vagy a hangulatos óbudai étterem árnyas fái alatt zajlottak le. Ezeknek a vacsoráknak megvolt a maga menetrendje. Evés közben megbeszélték a napi eseményeket, a reptéri pletykákat. Zoltán az első pár pohár után régi nagy szerelméről, Erzsébetről kezdett beszélni, rendszerint olyan mondatokban, amelyek úgy kezdődtek, hogy "Bezzeg az Erzsébet..." Erzsébet makulátlanul szép volt, nem voltak a lábán lila hajszálerek, és a világért sem mutatkozott volna az utcán kócos hajjal. És ami a legfontosabb: Erzsébet sohasem csalta meg őt. Felesége is volt Zoltánnak, de arról ritkán beszélt. Inkább itatta Sacit is, és amikor a lány nyelve megoldódott, elmeséltette vele legújabb kalandjait. Saci húsz éves volt, gátlástalanul, szinte ártatlanul élvezte, hogy ennyi jóképű férfi között válogathat, és büszke volt rá, ha egy csinos kapitányt magába bolondított. A szerelemben a hódítást szerette, inkább a férfiak szemében felcsillanó vágyat, mint magát az ölelést. Zoltánt kedvelte, mint jóbarátot, aki kíváncsi mindenre, ami vele történik, akinek őszintén elmondhat mindent. Hanem aztán, mikor a története végére ért, rendszerint kitört a vihar. A férfi nem őt bántotta, hanem valaki másba kötött bele, szóváltás vagy verekedés lett a vége. Egy ilyen alkalommal mesélte el neki a szép "szőke gyereket" is, és aznap este Zoltán úgy megszorította a karját, hogy két hétig rajta maradt a kék folt, aztán törött sörösüveggel támadt valakire. Le is tiltották érte egy pár hónapra. Most is éppen azt játszották, hogy "meghalok érted, te szőke gyerek..." Saci átszellemülten hallgatta, Zoltán meg földhöz vágta a poharát, hogy ezer darabra törött, vállon ragadta a lányt és arcát az arcához értetve, a felindulástól rekedten mormolta: "Igazánmeg akarsz halni érte?" Saci kimentette magát, hogy nagyon álmos, és felment a szobájába. Kétszer is elfordította a kulcsot a zárban, mégsem tudott sokáig elaludni. Uj szerelmére gondolt, a szőke Danira, aki most a hófödte orosz tájakon biztosan valami vastaglábú Katyusának udvarolgat. Mert Dani bizony szerette a nőket. Vajon hű marad-e hozzá? Elutazása előtt néhány nappal összefutottak a Síposnál. Saci Zoltánnal volt kettesben, ő vidám, nagy társasággal búcsúvacsorát tartott. Zotán pezsgőt küldött az asztalukhoz, és azt húzatta a cigánnyal, hogy "Elmegyek az életedből..." Mire odáig értek, hogy "..ott valahol messze, messze én se hunyom a szemem le, rád gondolok én is... ", Saci szeméből már sűrűn potyogtak a könnyek. Dani később átült az asztalukhoz, és néhány percre egyedül maradtak. Talán még meg is csókolta, erre nem emlékszik pontosan, mert kicsit fejébe szállt a pezsgő. De arra pontosan emlékszik, hogy nézett rá a gyönyörű kék szemeivel.- Hiányozni fogsz- mondta Saci, és várta a helyes választ, hogy "Te is nekem..." A válasz késett, Saci érezte, hogy ismét elfutják a szemét a könnyek. Nem állta meg, hogy meg ne kérdezze Danit: "Mondd, szeretsz te engem egyáltalán?!" A lány nyakában divatos, óriási láncszemekből álló nyakék lógott, nemrég vette Varsóban. Szerette ezt a láncot, amely a sima, testhezálló pullover fölött még jobban kihangsúlyozta formás alakját, szinte vonzotta a tekintetet. Dani felemelte a láncot és, miközben Sacin kellemes bizsergés futott végig az érintéstől, lassan pergetni kezdte a láncszemeket az ujjai között. A lány azt hitte, most következik a várva várt vallomás, hogy nem tud nélküle élni, de Dani halkan csak annyit mondott:- Tudod, én ezt szeretem (azzal lehullt egy láncszem) ... meg ezt (újabb láncszem), meg ezt, meg ezt... Észre sem vette, hogy álomba merült, csak akkor riadt fel, amikor meghallotta az ismerős kopogást.- Susukám, engedj be!- Nem engedlek!- Valami fontosat akarok mondani!- Mondd meg kintről!- Nem bántalak, csak egy pillanatra nyisd ki az ajtót, hogy meg ne lássanak itt a folyosón... Erőszakkal nem fog lerohanni - gondolta Saci, - ahhoz túl büszke. Kinyitotta hát egy résnyire az ajtót, és Zoltán besurrant. Sokáig beszélt hozzá, fojtott hangon kérlelte, de valahányszor kinyújtotta felé a kezét, ő elhárította. Még azt is mondta, hogy elválik, ha a lány akarja. Végül már csak azt kérte, hogy utoljára megcsókolhassa. Lágyan, gyengéden kezdett a csókhoz, de mikor látta, hogy a lányban nem lobban fel a vágy, vadul magához rántotta és szilajon csókolta. Mikor Saci ki akarta magát szabadítani az ölelésből, elkapta a nyakát és kiszívta, mint egy vámpír. Aztán ellökte magától és elrohant. Saci úgy hallotta, valami olyasmit mormolt: ha nem szeretsz, hát én odavágom a gépet... Másnap Saci nem tudta, valóban megtörtént-e az éjszakai kaland, vagy csak álmodta. Zoltán semmi jelét nem adta, hogy emlékezett volna rá, udvarias volt és kimért, de Saci annál nyugtalanabb. Selyemsálja alatt a nagy piros folt is égette a nyakát. Pocsék rossz idővel köszöntött rájuk Szilveszter napja. A kemény hideg felengedett, minden csupa latyak volt. Szakadt a havas eső, és alighogy földet ért, máris jégpáncéllá fagyott a betonon. Indulásról szó sem lehetett legalább délig. A reptéri boltban bőrkesztyűt vettek és rózsaolajat. Aztán beültek az étterembe reggelizni. Mismást ettek, ezt a bolgár specialitást Saci nagyon szerette. Olyan volt, mint egy jó lecsós rántotta, a tetején feta sajttal. Utána a két pilóta sakkpartiba kezdett, ő meg egy angol regényt vett elő, de nem volt hozzá türelme. Mi értelme olvasni? Hiszen az élet sokkal izgalmasabb történeteket produkál! A rádiós odajött hozzá, finom Clan pipadohánytól illatosán, és két szippantás között így szólt: "Egyet se búsuljon, Sacika, meglátja, itt szilveszterezünk Szófiában! Mondtam én, hogy jó lesz még az a kis barna kenyér..." Kora délután azért mégiscsak elindultak hazafelé. Nagyon rázós útjuk volt, a két motoros gépet úgy dobálta a vihar, mint egy őszi falevelet. Saci nem tudott szabadulni rossz előérzetétől. Zoltán azt kérdezte tőle az este, hogy igazán meg akar-e halni Daniért? Meg amit az éjszaka mormolt, amikor elrohant... Vajon komolyan gondolta a fenyegetést? És ha tényleg odavágja a gépet? Hát vágja, gondolta Saci, és vállat vont. Akkor sem megyek vissza, csak előre. Késő délután volt, amikor megérkeztek Ferihegyre. Saci mindjárt hívni akarta a szüleit, de amint tárcsázni próbált, megszólalt a telefon. A szolgálatvezető már hazament, így hát ő vette fel a kagylót. Zoltán felesége volt a vonal másik végén. Azt kérdezte, megjött-e a szófiai gép, mert már készül az ünnepi vacsora, és fél, hogy Zoltán ma sem jön haza. Saci most már biztosan érezte, hogy helyesen cselekedett, talán még nagylelkűen is, visszaadta a férfit a családjának. Jobb, ha mind a ketten új életet kezdenek az új évben. Vidáman szólt a telefonba:- Ne félj, Marikám, még az idén hazaér a férjed! Boldog Újévet! Los Angeles-i Magyar Karácsony: a Kodály Kórus hagyományos szereplése... Előd László beszámolója. Karácsony szentestéjén immár tizenharmadszor állt fel a Los Angeles Music Center színpadára a színpompás magyar Kodály Kórus, a hölgyek díszmagyarban, hogy a 28-s televízió adón sugárzott műsorával köszöntse dél-Kalifornia nem csupán első generációs magyarjait, de amerikaiakat és magyar származásuakat is, akik már nem — vagy még nem — beszélik a magyar nyelvet, de érzelmi vagy családi kötődés folytán magyar lelkületűek. Sajnos ennek az eseménynek nem volt elegendő hírverése, hisz találkoztunk olyanokkal, akik véletlenül vagy csak késve érkeztek, s akik későn hallották hírét e műsornak, s így nem hallgathatták - láthatták azt. A Kodály Kórus összetétele magyar összetartást és egységet jelképez, hisz tagjai a különféle egyházi és társadalmi szervezeteket képviselik ebben a San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház által szervezett és támogatott Kórusban. Érdekes megfigyelni, hogy ezzel mennyire ellentétben van a Music Center karácsonyi műsorának jellege. A műsor nem az olvasztó tégely hatását jelképezi, hanem Los Angeles-i társadalmunk sok-rétű sok-színű összetételét, mintegy a vegyes saláta vagy a szivárvány képét, melyben az alkotó elemek megtartják eredeti saját tulajdonságaikat s színüket. Többször végignézve a műsort, úgy a helyszínen mint videó felvételről, úgy éreztem, hogy az idei műsor összeállítása minőségileg talán felülmúlta az elmúlt évek műsorait. Mivel a műsor nem tizenkét JANCSÓ ZSUZSA APRÓ ÖRÖMÖK A szárnyaló, fenséges, nagy és szent örömről már Beethoven is írt szimfóniát, de a mindennapok ezernyi apró örömét néha észre sem vesszük. Pedig nem megvetcndők ezek az ajándékba kapott, parányi boldogság-morzsák, mert rajtuk keresztül közelíthető meg legbiztosabban az ember számára csak ritka, rendkívüli pillanatokban felvillanó nagyszerű egész, a teljesség a végtelen, az örökkévaló. Jancsó Zsuzsa munkásságát jól ismeri a hazai és nyugati magyarság. Petőfi, Vörösmarty, Ady, Tollas Tibor verseinek angol fordításával tűnt fel a nyolcvanas években. Első publikált műfordítása, a Gérard Philipe—ről szóló, nagy sikerű "Egy sóhajtásnyi idő" 1991-ben jelent meg Budapesten, az Európa Kiadónál. Rövidesen sor került a második kiadásra is. Olasz posztmodern novella-fordításai a Nagyvilágban jelentek meg; Mauro Sábátucci egy ciklusát angolra fordította "Towards the Threshold" címmel. A Baha’i vallásról szóló Gloria Faizi-könyv fordítását kézirat formában adták közre Magyarországon. Csorba Győző, Parti Nagy Lajos és más pécsi költők versei Jancsó Zsuzsa fordításában ez év végén kerülnek kiadásra Seattle-ben a "Testvérvárosok" antológiában. A szerző most először jelentkezik önálló kötettel. írásaiból sugárzik a természet szeretető, amely a művészet állandó és érezhető jelenlétével párosul. Finom humora, egyéni látásmódja megragadja az olvasót. Mondataiban halk zene szól és versek ritmusa lüktet. Jancsó Zsuzsa öt millió kilométert repült, mint Malév stewardess. 1976 óta Los Angelesben él családjával, a UCLA-n szerzett diplomát olasz nyelvből és irodalomból. Jelenleg az Amerikai Magar Hírlap főszerkesztője. órás, hanem három órás volt, gyorsabban pergett, nagyobb közönség — telt ház előtt —, rövidebb de színvonalasabb műsorszámokkal. A műsor felölelte az amerikai őslakosok hagyományaitól a mexikói néptáncokig, az afrikai zenén át az ethnikai kisebbségeknek, mint a fülöpszigeti, magyar, horváth és más nemzetiségeknek hagyományait, világi és egyházi vagy más szervezésben működő csoportok összeállításait. A műsor záró számában közel kilencszáz énekes, a különböző kórusokat képviselve énekelte a közismert amerikai éneket: "Deck the halls"-t, majd a közönséggel együtt a "Csendes Éj-"t. Még ebben a közös záró részben is kifejezésre jutott a keresztyén szeretet, egymást eltűrés, egymást elszenvedés ítélkezés nélkül. Saját lelkiismeretünk szerint talán tüntetőleg álltunk ki, hogy erkölcsi felfogásainkat, s ebben is sokrétűségünket hirdessük. A Kodály Kórus 1981 óta minden évben része volt ennek a már hosszú múlttal bíró Los Angeles-i hagyománynak. Az idei műsorban Érseki Emőke vezénylete mellett először lépett fel a kórus kotta nélkül. S ez meg is látszott és hallatszott, hisz mosolygó arcok s tekintetek figyelték Emőke minden mozdulatát, s az összhang, hangzás és kiejtés, a szöveg érthetősége felülmúlta a Kórus eddigi műsorait. Az esti műsorban résztvevők közül hatan maradtunk ott végig s vettünk részt a záró műsorszámban. A Kodály Kórus évek óta visszatérő és új tagjainak ezúton tolmácsoljuk a helyi magyarság köszönetét s megbecsülését azért a munkáért, mellyel oly sok honfitársunknak büszke örömmel szolgálnak karácsony valódi szellemében Jézus születésének napján, szeretetben s az Ő dicsőségére. A Los Angeles Music Center — 35-ik — műsorában a Kodály Kórus a következő felállásban lépett fel: Anderson Gabriella; Arvay Margit; Balogh Angela; Balogh Irén; Balost József; Bene Károly; Dóra Imre; Elekes Erzsébet; Elekes Zoltán; Előd László; Érseki Emőke karvezető; Ferenczik Márta; Ferenczik Zsazsa; Fodor Éva; Héthalmi Terézt Kékessy Gertrud; Máté Judith; Mayer Józsa; Nt. Nagy Bálint; Nagy Kati; Palotay Juli; Palotay Márti; Sándor Mihály; Süli Erzsébet; Süli István; Nt. Szabó Sándor; Szabó Zsóka; Szemethy Mária; Szörényi Márta; Vásárhelyi Ildikó; /A Kórus új tagok jelentkezését örömmel fogadja és várja./ Magyar Hírlap Q ® _________________ —
