Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-11-04 / 42. szám

GOLDFARB-HALMOS & CO. Új és használt kocsik, teherautók, motorkerékpárok és csónakok Jöjjön velem Dealer Auctionra! * A világ min­den részébe vállaljuk kocsik küldését. 1040 N. La Brea Ave., Los Angeles, Calif. 90038 Tel. (213) 467-3999 Pager (310) 588-8372 kQlöííicqlí mma sqscqk kaphatók maqt váwjztékpam MEGHÍVÓ A 8. sz. Juliánusz Barát és 49. sz. Árpádházi Boldog Erzsébet cserkészcsapatok szeretettel meghívják HAGYOMÁNYOS CSERKÉSZ VACSORÁJUKRA 1994. november 5-én, szombaton este 6 órára a Szt. István r.k. egyházközség Láni termébe (3705 Woodlawn Ave., Los Angeles) A vacsora ára személyenként $10.­­nyugdíjasoknak és diákoknak $6.­Vacsora rendelés november 1-ig az alábbi számokon: Csipke: (714) 871-0525 Gréger: (310) 375-1690 Máté: (805) 495-9650 A CSERKÉSZ BÁL 1995. január 21-én lesz! DR. SZABÓ GÁBOR ÜGYVÉD Szerződések * Végrendeletek * Autóbaleset * Personal Injury * Bűnügyek * Real Estate * Válás * Workman’s Compensation * Immigration LAW OFFICES OF GABOR SZABÓ 9107 Wilshire Blvd., Suite 500 Beverly Hills, CA 90210 Telefon: (310) 858-3842 * Fax: (310) 858-6861 AUTO ACCIDENTS Motorcycle accidents ACCIDENTAL DEATH 24 ÓRÁS SZOLGÁLAT (213)854-1113 MAGYARUL IS BESZÉLÜNK DÍJTALAN KONZULTÁCIÓ SLIP & FALI ACCIDENTS BOAT ACCIDENTS BUS ACCIDENTS E. ANDREW MATYAS Ügyvéd - Attorney at Law 250 S. La Cienega Blvd. Beverly Hills, CA 90211 Aki erre a hirdetésre hivatkozik, 25% engedményt kap! ■■ AMERIKAI ■ lifagyar Ifirlap SULYKOS ILONA: Amerika egy magyar feleség szemével (Lapok egy szabálytalan útinaplóból) Az első útra 1992 októberében kísértem eh férjemet. Buffalóból, akkori lakóhelyünkről egy Cle­veland melletti kisvárosba vitt az utunk. Abban reménykedtünk, hogy a munka befejeztével meg­nézhetjük Clevelandot, vagy le­galábbis a szépművészeti múze­umot, ezt nem hagyjuk ki, bár­hol járunk. Persze, első a munka, irány Paineswille. Megérkezésünk után legelőször a szállodába igyekeztünk. A recepciónál az egyik legjobb, úszómedencékre (pools) néző szobát ígérték. Ez­zel szemben mit kaptunk? Egy sötét, szűk helyiséget, melynek ablakán kipillantva, szemügyre vehettük a teenagereket, amint a zajos játékautomatákat gyöt­rik, és gyönyörködhettünk a be­ígért "pools"-ban, azaz néhány elhagyatott biliárdasztalban. Hát igen, a pools-ra néző szobáról nekünk más elképzelésünk volt. Nincs értelme panaszkodni - gondoltuk -, úgyis csak egy éj­szakát töltünk itt. Alan elment dolgozni, nekem pedig nem volt kedvem a lefüggönyözött szobá­ban maradni egy percig sem. Sebaj, gyerünk, nézzük meg a környéket, milyen egy amerikai kisváros közelebbről? Persze, csak annyira közelről, amennyi­re az utcáról lehet látni. Lega­lábbis, már ahol volt járda. Az első meghökkentő élményt az szolgáltatta, hogy a szállodából kilépve nem találtam a járdát. A szálloda ugyanis egy forgalmas út mellett helyezkedett el, ide mindenki autóval járt. Kényte­len voltam az út menti keskeny gyepes sávon bukdácsolni, autók húztak el mellettem, belőlük az emberek megütközve bámultak rám, egyesek nem átallották le­tekerni az ablakot hogy kikia­báljanak valamit, amit persze nem értettem, és amire nem is voltam kíváncsi. Örületesen za­varban éreztem magam, ám sze­rencsére mentő ötletem támadt, amikor megpillantottam egy ba­rátságos mellékutcát. Befordul­tam és megkönnyebülten folytat­tam utam a gondosan ápolt, kertek övezte házak között. Közben az idő is kiderült, a ké­sőőszi enyhe napsugarat élvező tarka virágok és színes házak látványa elpárologtatta szoron­gásom. Meg-megálltam, hogy gyönyörködjek egy-egy ház me­rész színében. Azt hiszem, az amerikaiak egyedül állnak e té­ren. Nem riadnak vissza attól, hogy házaikat akár a legvadabb lilára, vagy a legharagosabb zöldre fessék, vagy, hogy együtt használják a legszokatlanabb színeket. És az eredmény, az ut­cakép meghökkentően kellemes: a sokféleség harmóniát szül. Egészen belefeledkeztem a szemlélődésbe, amikor valami nyugtalanító érzés fogott el. Elő­ször nem tudtam, miért érzem magam kényelmetlenül, csak egy kis idő után jöttem rá, hogy kb. már fél órája sétálgatok itt, és ezalatt senkivel sem találkoz­tam. A környék kísértetiesen ki­haltnak tűnt. Hirtelen egy férfit pillantottam meg. Az egyik ház mellett állt, és merőn nézett fe­lém. Vajon mennyi ideje figyel­te, hogy az utcájában nézelő­döm, és sorra szemügyre veszem a házakat? Te jó ég! Mit gon­dolhat ez az ember, mi a tervem ezzel az alapos szemlélődéssel? Hallott ő már ilyet: valaki az ak­ció előtt felméri a terepet... Megint roppantul zavarba jöt­tem, kicsit gyorsabbra fogtam lépteimet - mintegy sejtetve, ige­nis céltudatosan igyekszem vala­hová, nincsenek alattomos meg­figyelői terveim. Alig jutottam néhány méterrel túl, amikor megláttam a táblát: zsákutca. Nem volt mit tenni, vissza kel­lett fordulnom. Riadtan gondol­tam arra, hogy megint el kell haladnom a férfi háza előtt és állnom kell szúrós tekintetét. Amikor elindultam visszafelé, megdöbbenve vettem észre, hogy a férfi nincs egyedül. Ku­tyáját pórázon tartva - minden eshetőségre felkészülve - várt rám. Ő tudta, hogy másik úton nem távozhatok. Lesütött fejjel, megszégyenülten siettem el előt­tük. Nem volt bátorságom, vagy talán lélekjelenlétem, hogy egy­két könnyed szóval - amelyhez egyébként az amerikaiak olyan remekül értenek - eloszlassam a gyanúját, s feloldjam az abszurd helyzet okozta feszültséget. A legrövidebb úton visszatértem a szállodába, ahol a korábban lyukszerűnek tűnő szobánk már nem is volt barátságtalan. ★ ** A következő napot Cleveland­­ban töltöttük. Térképpel a ke­zemben én navigáltam, a több múzeumot is magába foglaló parkba, a Cultur Centre-be sze­rettünk volna eljutni. Teljesen beletemetkeztem a térképbe, amikor Alan megkérdezte: "Nem a ti Kossuth-otok ez a szobor?" És ahogy felnéztem, legnagyobb ámulatomra valóban a mi Kossuthunk szobrát pillan­tottam meg az út melletti park­ban. Alan nem magát az alakot, hanem a nevet ismerte fel. Többször elolvasta ugyanis Lá­zár István magyar történelemről szóló remek esszégyűjteményé­nek angol fordítását. Tudtam, hogy a legnagyobb amerikai ma­gyar diaszpóra valamikor szob­rot állított a szabadságharc ve­zérének emlékére, de azt nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagyvárosban, mint Cleveland, ilyen könnyű lesz megtalálni. A múzeumokat övező park, egy közeli neogótikus templom európai hangulatot árasztott. Megvallom, furcsa ezt kijelente­ni az egyik legamerikaiasabb metropolisban, de mindkettőn­ket hatalmába kerített ez az ér­zés. És az európai hangulatból még többet kaptunk bent a mú­zeumban. Órákig gyönyörköd­tünk a francia impresszionista gyűjtemény ben. A legemléke­zetesebb Monet hatalmas, egész falat betöltő vászna, a Vízililio­mok sorozat egyik darabja ma­radt. Egy másik múzeumot Alan kedvéért nem lehetett kihagyni. Ez pedig az Autómúzeum volt. Férjem, mint a legtöbb amerikai férfi, gyermeki módon lelkese­dik 1. a sportkocsikért, 2. a régi autókért. Sajnos a kiállítás egy korábbi rendezvény miatt zárva volt, az autók félig letakarva so­rakoztak a terem egyik felében. Amikor az ügyeletesnek el­mondtuk, hogy Buffalóból jöt­tünk, az igazgató engedélyt adott, hogy megnézzük a félig "becsomagolt" automobilokat. Alan természetesen szóba ele­gyedett a bennünket kísérő ille­tővel, és pillanatok alatt kide­rült, hogy a szerepek felcseré­lődtek: Alan igazi szakértőnek bizonyult, úgyszólván kiselőa­dást tartott kísérőnknek egyik­másik négykerekűről. Persze nem élhettünk vissza a múzeum munkatársának jóindulatával, gyorsan befejeztük a nézelődést. Odakint lassan sötétedni kez­dett, a városnézésre nem sok idő maradt. És előttünk volt még a néhány órás út is: vissza Buffalóba. Következik: Tél a sivatagban AZ ELNÖK BIZTONSÁGA -folytatás az 1. oldalról esett baja sem neki, sem másnak, bár a sajtóiroda néhány ablakát betörték a golyók. A Fehér Ház legtöbb ablaka golyóálló üvegből készült, de a sajtóiroda eddig nem tartozott a "védett területek" közé. Tekintve a sajtó meglehe­tősen aggresszív módszereit, né­melyik tv riporter nem is csodál­kozna, ha - nemcsak szóbeli - tá­madások célpontjává lennének. Az őrség sem a szeptemberi, sem a mostani támadás ellen nem tudott kellőképpen védekezni. Mit kellett volna tenniük? Visszalőni és veszélyeztetni a já­rókelők életét? A sétálók azon­ban bátorságról és rátermettség­ről tettek tanúságot: amikor a a fiatalember kifogyott a muníció­ból és megállt, hogy újratöltse fegyverét, egy Ken Davis nevű ohioi férfi hátulról ráugrott és le­fogta a kezét, míg egy másik a lábába kapaszkodott. Duran nem nyilatkozott, hogy mi volt az indítéka a lövöldözésre. Sőt, egyáltalán ki sem nyitotta a száját, amióta elfogták - még a nevét sem volt hajlandó megmon­dani, személyazonosságát az ujj­lenyomata alapján állapították meg. Három és fél évet ült ugyan­is katonai börtönben járművel végrehajtott súlyos támadásért. Hasonló esetek elkerülésére, amik rendszerint hirtelen és előre nem látható módon történnek, vagy az elnöki családot kell maid biztonságosabb helyre, esetleg lé­­gópincébe költöztetni, vagy telje­sen lezárni a Pennsylvania Ave­­nuet, amit a titkos szolgálat régó­ta javasol. SZERENCSÉTLENSÉG-folytatás az 1. oldalról vés van belőle, de Európában igen jó a rekordja. Maga azAme-' rican Eagle az American Airlines testvérvállalata, négy kisebb légi­­társaságból áll. Marty Hires, a vállalat képvise­lője, és John Nance pilóta meg­egyeznek abban, hogy az Ameri­can Eagle mindig nagy gondot fordított a biztonságra. Ónként vállalták a nagyobb légitársasá­gokra kötelező biztonsági nor­mák betartását. Fekete doboz is volt a fedélzeten, de még nem ta­lálták meg. A sors iróniája, hogy az Ameri­can Eagle másnap, november el­sején ünnepelte volna fennállásá­nak tizedik évfordulóját. LOS ANGELES-I MAGYAR HÁZ 1975 W. Washington Blvd. LOS ANGELES, CA 90018 Tel: (213) 737-8973 Nyitva: Minden pénteken és szombaton vacsora 6 órától, zene 8-tól November 24-én Thanksgivingi zenés mulatás * December 3-án Mikulás est Paineswille: egy fájdalmas emlék, Cleveland: egy csöpp Európa 2. rész English LAW OFFICES OF *orean, Spanish Hungarian E. ANDREW MATYAS PERSONAL INJURY NO RECOVERY NO FEE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom