Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-10-28 / 41. szám
JOE SAS, AUSZTRÁLIA Riport a saját temetésemről Valami ősi, tudatalatti ok, vagy talán a túlzott lelki felindulás, vagy a vallásos érzés túlkompenzálódása kényszeríti az embert, főleg hazám fiait, hogy nagy vallási ünnepek alkalmával az ünnepi eszem-iszomon csak akkor álljon meg az evésben, ha már teljesen kisámfázta a gyomrát. Ez történt velem is az elmúlt Karácsonyon, és ezért az Újévig eltelt néhány napot kórházban töltöttem: állandó sósvíz-infúzió, négyóránként antibiotikumok, vitaminok. Evésről szó sem volt, de nem is hiányzott. Végre a negyedik nap reggelén azt mondta a főorvos: "Na, Joe, ma hazamehetsz!'' De nemcsak nekem mondta ezt, hanem a szomszéd ágyban fekvő betegnek is, akinek szintén Joe volt a neve. Villámgyorsan utcai ruhába öltöztem, mintha már nem tartoznék a kórház betegállományába, és kissé finnyásan szippantottam egyet, még utoljára, a kórház levegőjéből, amely orvosságszag, rátottleves szag, emberi ürülékszag és izzadságszag keverékéből állt. Kényelmesen, cipőmet lerúgva, mint aki már csak szívességből van ott, ruhástól végig dobtam magam az ágyon és behunytam a szemem. Kis idő múlva úgy éreztem, hogy szédülök, minden elsőtétedik körülöttem, és mintha a szoba süllyedni kezdene velem. Egyszercsak, nagyon távolról elmosódott hangfoszlányokat hallottam: "Na, ez is felrúgta a vödröt, mint az ágyszomszédja!" Majd vetkőztetni kezdtek, mint régmúlt csecsemőkoromban. Egyik bokámra körbe vászonnal átszőtt cédulát ragasztottak és liften levittek egy nagy, hűvös szobába, ahol egy fényes bádogtepsiben helyeztek el. Mindent tisztán láttam, mert a fényes tepsiben csak a testem feküdt, a lelkem szabadon kóborolt földi maradványaim körül. Lelkem két napig unatkozva érzékelte az eseménytelenséget. A harmadik napon fekete ruhás emberek jöttek, testemet felöltöztették és egy díszes koporsóban helyezték el. Csak akkor lepődtem meg igazán, amikor a koporsó oldalára festett nevet elolvastam: "Joe Bateman, élt 58 évet”. Ez az ágyszomszédom neve volt. Te jó Isten!! A két egymás mellett lévő ágyon két halott volt, mindkettő keresztneve Joe, úgylátszik, véletlenül elcserélték a bokacédulákat. Hát szép kis kiszolgálás, mondhatom! Na, ebbe a kórházba sem jövök többet! - gondoltam, és halkan elnevettem magam. Aztán vállat vontam (volna, ha lett volna még vállam) - lesz, ami lesz! Nem mindegy, hogy milyen néven temetnek el? Porból vagyunk és porrá leszünk... Uvegablakos gyászkocsiba rakták a koporsókat (talán azért, hogy ellenőrizhessék, nem szökött-e meg útközben a halott). Az ágyszomszédom lelke a gyászkocsi tetején ült és onnan integetett nekem. Az én lelkem, mivel mindig szerény voltam, a kocsi végén kuporgott. A temetőben két közeli sírgödörnél rakták le a koporsókat. Az én földi porhüvelyemet, amely az ő díszes koporsójában volt elhelyezve, óriási elegáns gyászoló közönség zokogta körül. Az én nevemet viselő koporsó, amelyben az ő teste feküdt, szerényen, szinte szégyenkezve félre volt rakva, mert a legolcsóbb hasadozott, vékony furnírlemezből készült. A koporsó előtt lányom zokogott keservesen. Mellette vöm komor arccal meredt maga elé és azt dünnyögte: "Milyen önzőek ezek a mai öregek! Ahelyett, hogy csendesen magukra húznák a koporsó födelét, feltűnési viszketegségből idecsődítik az egész családot, még a kutyát is, és zenés temetést rendeztetnek maguknak pont akkor, amikor a City Centerben rock-koncert van, amire 50 dolláros jegyeket vettem magamnak és barátnőmnek, Mei-Mei-nek, a szép kínai hastáncosnőnek. Utána a Pinocchio’s bárba mentünk volna úgy éjfélig, hogy ezalatt feleségem a múltheti nagymosás utáni vasalást is nyugodtan elvégezhesse, mert ilyenkor nem szereti, ha otthon lábatlankodom." Mellette állt Ted öcsém, kezében nagy táskát lógatva, ő mellette kedvenc kutyám, Bella. Az én lelkem a koporsó végén ült kényelmesen és várakozásteljesen, halkan kuncogott. Ted gondolkodott egy darabig, hogy mit is mondjon búcsúztatóul. Hirtelen a 700 évvel ezelőtt írott "Halotti Beszéd" jutott eszébe, de annak is csak az első sora, amit még az iskolában tanultunk: "latiatuc feleim szumtuccel mic vogmuk..." Én ezt az egész "Halotti Beszéd"-et végig folyékonyan tudtam, sőt néhány évtizeddel ezelőtt vizsgáztam is belőle Csűry Bálint professzor úrnál. Szívesen súgtam volna Tednek, sőt, akár az egész beszédet el is mondtam volna helyette, de féltem, hogy a temetésem komolytalanságba, sőt nevetségességbe fullad, ha én, a halott mondom el saját koporsómnál a gyászbeszédet. Vártam azért, hogy mond egy pár jó szót, de úgylátszik semmi jó nem jutott rólam eszébe. Váratlanul elkezdett korogni a gyomra. Ez arra emlékeztette, hogy a felesége vacsorára töltött káposztát főzött. Csorogni kezdett a nyála, ezért csak egészen rövid beszédet mondott: "Szegény Joe meghalt... pedig... pedig, hogy szerette a töltött káposztát... füstölt sertésoldalassal". Kicsit sértve éreztem magam, hogy Ted más jót nem tud rólam mondani. A töltött káposzta gondolata szemmel láthatóan megrázta. Hogy zavarát leplezze, kivett táskájából egy kazettás magnót, és utolsó kívánságom szerint lejátszotta a "La cucaracha" című spanyol dalt, utána pedig az "Eviva Espana"-t. A két dalt együtt dúdoltam a rekorderrel. Bella, a kutyám, az élénk spanyol zene hallatára vonyítani kezdett. Ettől a hangzavartól nevetőgörcsöt kaptam és lelki szemeimből csorogni kezdtek a könnyek. Barátságosan ráugattam Bellára, ahogy szoktam, de ő nem ugatott vissza, mert a lelkemnek nincsenek hangszálai, és ezért nem hallhatott engem. Kissé távolabb, a koporsómhoz támasztva megpillantottam a fej fámat. Amíg az ember él, önálló személyiség: él, dolgozik, gondolkozik, és mindenki észreveszi, hogy van. Halála után a neve már nem fontos, hiszen mindenki egyformán porrá és hamuvá lesz. Mosolyogva állapítottam meg, hogy fejfámon kívánságom szerint a most már feleslegessé vált, életemben már elhasznált nevem helyett az általam választott felirat szerepel: "Itt nyugszom én, nézed te, Nézném én, nyugodnál te." Nem messze megpillantottam húgomat. Miután a lélek belelát a mások gondolataiba, kuncogtam a töprengésén: "Ez a Joe nagyon tréfás fickó! Még arra is képes, hogy megrendezze a saját temetését, de az utolsó pillanatban kiugrik a koporsóból és nevetve közli, hogy tréfa volt az egész! Biztosabb, ha megvárom, amíg elföldelik..." Lelkem most átlibbent a másik díszes koporsóhoz, amelyen a szomszédos Joe neve díszelgett, de ténylegesen én feküdtem benne. Hosszú, kenetteljes, szemforgató beszédek hangzottak el, hogy "az elhunyt, aki itt fekszik előttünk, milyen kiváló egyéniség volt". (Ha ezt rám is értették, akkor kissé túlzásnak tartom, de azért hízott a májam. Bármennyire is tudja az ember, hogy a koporsónál minden dicsérő szó szemenszedett hazugság, de azért félig mégis szívesen elhiszi.) Majd, hogy az elhunyt milyen "áldásos társadalmi tevékenységet folytatott". (Na, ez rám nem vonatkozik, mert én csak takarító voltam a sarki szupermarketben hosszú éveken keresztül, míg ő menedzser egy nagy bankban, ahonnan sikkasztás miatt kirúgták. Később, hogy a társadalom megbecsülését kiérdemelje, luxus bordélyházat nyitott.) A beszédeket fejcsóválva hallgattam, miközben lelkem többször is megbotlott a koszorúhalmazokban. A gyászolók meg sem várták az elföldelést, mindenki rohant az autójához és száguldott az ügyvédhez, hogy a végrendelet felolvasásának személyesen fültanúja legyen, nehogy a másik örökös ellopjon előle valamit. Az ember kétszer hal meg. Először, amikor fizikailag meghal és széjjelrágják a kukacok, másodszor, amikor az örökösök marakodnak az örökségen és azt ők marcangolják szét. így elmélkedett a lelkem, amikor éles fájást éreztem a bal fülcimpám táján és távolról leányom hangját véltem hallani: "Apu ébredj!" Hangja egyre erősebbé vált: "Ébredj már!" Kinyitottam a szemem és a kórházi ágyon találtam magam. Az ágy végénél a főorvos állt, mellette Yin, a fiatal kínai alorvosnő. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy amikor a kórházi felvételre kerültem, ő vizsgált meg a sztetoszkópjával, méghozzá igen alaposan - még olyan helyen is, aminek semmi köze nem volt a gyomorrontásomhoz. Lehet, hogy tetszett neki a szép szőrös mellkasom, ami egy ősembernek is becsületére válna. Kissé hátrább állt Sue, a csinos nörsz, aki reggel öltözködés előtt felajánlotta, hogy segít a zuhanyozásnál. Tréfásan rögtön azt feleltem, hogy jó, de csak akkor, ha ő is meztelenre vetkőzik és utána én is letussolhatom őt. Sue akkor félrefordult - talán, hogy kuncogjon, de lehet, hogy el is pirult, bár ez utóbbi ezen az égtájon ritkán fordul elő a lányokkal. Az ágy végénél egy szelíd arcú idős hölgy térdelt imára kulcsolt kézzel. Mellette fekete szemű hindu jósnő állt és figyelő szemeit rajtam tartotta. "Apu, már félórája élesztgetlek!"-mondta a lányom. "De te csak feküdtél mozdulatlanul. Néha horkoltál is. Az orvosok azt mondták: oxigén-hiány. Kérlek, máskor ne feküdj a hátadon, még akkor sem, ha meghaltál, mert nagyon csúnyán horkolsz! Amikor álmodban halkan énekelni kezdtél, bejött a másik szobából az a szelíd arcú idős hölgy, letérdelt, imára kulcsolta a kezét és azt mondta, hogy lelked most ért a mennyország kapujába, ahol az angyalok kara énekelve fogadja, és a lelked velük énekel. Én ugyan úgy hallottam, hogy valami spanyol dallamot dúdolsz... Utána ugattál is. A hindu jósnő megjegyezte, hogy szerinte, mint minden férfi, te is ledér életet éltél, és ezért lelked a következő életben egy kutya testébe vándorol, sőt, már ott is van, és azért ugatsz. Ott majd megtanulod, hogy mi a hűség. A főorvos azt mondta, hogy a négy napi semmittevéstől leesett a vércukrod, azért estél kómába. A fiatal kínai orvosnő, akinek olyan a szemöldöke, mint a fogyó hold sarlója, sürgős akupunktúrás kezelést javasolt. Még szerencse, hogy nekem az az ötletem támadt, hogy megharapom a füled cimpáját, ahogy néha kisgyerek koromban tettem, és így sikerült magadhoz téríteni." Elgondolkoztam. Az emberiség történelme során rajtam kívül csak Néró császárnak adatott meg kétezer évvel ezelőtt, hogy végignézze a saját temetését - de hát ő isten volt, legalábbis a római szenátus határozata szerint. Néró annak idején elrendelte, hogy Róma népe játssza el, jajgassa végig az ő elképzelt, megrendezett temetési szertartását. A császár a gyászmenetet aranytrónuson ülve egy emelvényről nézte végig. Ahol nem jajgattak eléggé, odaküldte egyiptomi testőreit, akik letépték a nők ruháját és vizilókorbáccsal verték meztelen testüket, hogy legyen miért jajgatniuk. Persze én nem akarom magam agyalágyult császárokhoz, lelkiismeretlen diktátorokhoz és hasonló kapcabetyárokhoz hasonlítani, de azért mulatságos lenne a következő temetésemet is megérni, és hallani, hogyan siránkozik és jajveszékel (korbácsolás nélkül is) a vöm, amikor megtudja, hogy utánam még egy lukas szalmakalapot sem örökölt. Ingatlan ügyeit magyarul intézi: ROSENBERG GABOR Realtor Ass. B. Com. STEVE SHANE REALTY Tel. (818) 785-5773 Fax (818) 785-5890 Minden fajta, minden méretű INGATLAN KEZELÉST vállalok, 25 éves gyakorlattal Tanácsadás bármilyen ingatlan ügyben Új kölcsönök Befektetések ingatlannal fedezett kölcsönökbe SÜLTTÖK BALLADA Balladámat az utcákról régen eltűnt sülttökhelyek emlékére sütöttem ki, (ha nem így van: sülttök legyek!) ó, be szép is lenne egyszer gömbölyűén köztük élni, és a flaszter vándorait tökevésre ösztökélni! .. . Hisz az élet voltaképpen olyan édes, mint a sülttök, s noha nehéz; súlya alól a sírig nem mentesültök . . . A világ is komplett sülttök, Ég is sülttök, Föld is sülttök; forog, mint egy egybesült tök, s hogyha megáll: egybesültök ... Van, kinek a feje sülttök, agya sülttök, lelke sülttök, s amint erről értesültök, érte már nem lelkesültök . . . De a tököt szeressétek! Olyan ez a sülttök-élet, hogy az áldott vitaminok többsége a sülttöké lett! . .. Srácok, ha az iskolában uzsonnátok fele sülttök, nem kell félni attól, hogy a felelésbe belesülttök . . . Amikor meg pingpongozni készülődtök ütőtökkel, tömjétek meg derekasan bendótöket sütőtökkel! . . . Az anya, ki gyermekének jó nagy karéj tököt leszel, elmondhatja: fiacskám, a töktől tökéletes leszel! ... Alkonyaikor vacsora, vagy pitymallatkor finom früstök, munkaebéd munka nélkül: sülttök!, persze, csakis friss tök! Traktálásra szintén sülttök! (Lehetőleg minél több tök párologjon a tányéron, mit a vendég elé löktök . . .) Szerezz tököt minden áronl Érte, ha kell, menj ökölre! S hogyha Pesten nem jutsz tökhöz, hanyatt-homlok fuss Tökölre! ... ; Aki téged tökkel ütött, üssed vissza te is tökkel! i mert ha ó is tökkelütött; elbánt a tök kettőtökkel ... j Tök mindegy, hogy versem végén mi a poén, ezért menten * befejezem - nézzék el, hogy tökre és nem makkra mentem ... , amerikai Pl Man„a, HiPtop
