Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-10-07 / 38. szám

Z. Berecz Magda John Anderson, szívem John... Ujjai között nagy zöld boríté­kot szorongat. Lidiké, régi, na­gyon régi barátnője érettségi ta­lálkozót szeretne összehozni, ahhoz kéri a segítségét. Lidiké... Milyen jó rá gondol­ni. Visszahozza a napfényes, gondtalan múltat. Az iskolai éveket, amikor szinte vakon él­tük bele magunkat a napok örö­meibe, az apróbb szomorúsá­gokba, amikor csak felhőfoszlá­nyok takarták a vígan táncoló nap sugarait. Végleg eltűntek ezek az évek. A szülők, a tanárok vigyázták, nyesegették a vadhajtásokat. Korlátok között huncutkodtuk ki a szabadságot, az ártatlannak tűnő gyerekes csínyeket. A mai fiatalok értetlenül hallgatják ós­di meséinket, a hajdani rebellis mesét. "Mesezajlás volt, és meghalt a mese" - mondja Ady, és így igaz. A ma fiatalja más alapállásból indul és máshová érkezik. Lidi­ké egy darab múlt. Az évtize­dek múltával is igaz, őszinte jó­barát. Érettségi találkozó, negyven év után? Jó lenne újra látni a "nagymamákat"? Nem volna-e okosabb a régi arcokkal marad­ni? És vajon emlékszem-e a ne­vekre a katalógus szerint? Oh, az a katalógus! Milyen félelem­mel, ellenségesen néztük, ami­kor tanáraink a katedrára tet­ték. Istenem, add, hogy ne felel­jek! - szállt az ima. Ma sem tudom, mennyi lejjel maradtam adósa Szent Antalnak ez ügy­ben. A tanár hajtogatta a lepe­­dőnyi lapot, miközben mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte. Hogy is volt csak a névsor? Barkóczi, Bencze, Fehér, Feri­­gó, Heintzinger, Klimstem, Kra­­usz, Kocsis... Nandra Baba, Szalai Ildi, Wagner Adél és Tu­si-Búvópatakként bukkantak fel a nevek. Például a Kozma Babi... Mennyi baj volt vele! Csak ti­tokban mertünk beszélni viselt dolgairól - hogy, Uram bocsá’, engedély nélkül moziba járt, és a vasútállomáson fiúkkal csóko­­lózott. És a körmét is rágta. Erre mondta Ampélia nővér, hogy aki a körmét rágja, az "rossz hajlamú". Mi többiek a padban lapultunk, és nem tud­tuk hogy sajnáljuk-e Babit, vagy irigyeljük. Lesütött szemmel azon gondolkoztunk, hogy mi­lyen is lehet az a "rossz hajlam". Loy Edit mesélte évek múlva, hogy találkozott Babival. Rém elegáns volt, már a harmadik férjét fogyasztotta, és még min­dig csak felfelé "bukott", gazda­gabb, előnyösebb házasságba. Kaliforniában is megesik az ilyesmi sokszor. Magában mosolyogva újra bontogatni kezdte a borítékot. Milyen különös, jóleső érzés - gondolta - milyen mókás han­gulatú az emlékezés arra az idő­re, amikor még a semmin is úgy tudtunk kuncogni, vihogni, ha­­hotázni, mintha a legjobb be­mondás lett volna. Miért? Csak! Mert jó élni! Behunyta a szemét és vissza­gondolt a legutolsó kirándulás­ra, amelynek legapróbb részle­teire is emlékezett még ma is. Körülfonta a hajdani öröm. Szí­nek, szavak, alakok kavarogtak körülötte - a kép Botticelli Pri­­maverá-jához hasonlított. Kö­röskörül a hegyekkel övezett lankán lányok ugrándoztak a frissen csobogó patak partján. Kergetőztek, játékosan illeszt— gették fejükre a virágkoszorú­kat, szórták meztelen vállukra az illatos szirmokat. A gyümöl­csérlelő augusztus melegébe be­lopták a tavasz mámorát. Lidi­ké végigfeküdt a füvön és így lelkendezett: "Nézzétek a felhőket, milyen fura formákat rajzolnak az égre! Gomolyognak, szétfoszlanak, új­ra összeállnak. Például ez itten, olyan mint egy hajó. Csak fel kell rá kapaszkodni, és elvisz messzi-messzi tájakra..." Önfeledten csodáltuk az eget, fejtegettük a felhők titkait, a jö­vőnk ígéretét, a szerelem csodá­ját. Érettségi után voltunk, vár­tuk, hogy kezdődjön az élet. "Széép a viláág" - énekelte Li­diké. "Az ezerarcú jövő miként fogad, mit kér, és mit ad cseré­be?" Szavait kellő pátosszal, művészi karlengetéssel kísérte, mi meg csodáltuk. Éveken ke­resztül ő volt a művésznő, a nagy szavak bohókás ihletője. Az eljövendő évek csodája, a nagy művésznő csakis Lídia le­het. így kellett hívni, nem sze­rette, ha Lidikéztük. "Tudjátok, mit látok?" - folytat­ta. - Én egy csodaszép fiút lá­tok. Akár egy filmszínész. Pa­lotát látok, amiben én és a fér­jem uralkodunk. Mi vagyunk a leggazdagabbak, legboldogab­bak, legszebbek. Mindenki min­ket irigyel és utánoz. Soha az életben nem kell korán kelni, korán feküdni. Nem kell az ebédnél pontosnak lenni. Egyáltalán semmit sem kell azért csinálni, mert így szokták vagy így parancsolják. Mert csak mi parancsolunk. A legd­rágább ruhákban járunk, a legfi­nomabb falatokat esszük. Nna, mit szóltok hozzá?" Szinte egyszerre álmodoztunk hangosan. Vidáman, kacagva, mókázva, egymást túllicitálva képtelenebbnél képtelenebb öt­letekkel. Emlékszem, drága Lidiké, minden szavadra, mozdulatodra. A mostani leveled is telve van ötlettel, hittel, optimizmussal... Pedig nem is sikerült a palota. EURÓPAI HASZNÁLATRA! Kiváló minőségű, 220 Volt 50 Herz kis és nagy háztartási készülékek nagy választékban! Televíziók, videók NTSC - PAL - SECAM rendszerek­re. AJÁNDÉKOZZON minden igényt kielégítő árúkészletünkből! QUALITY ELECTRONICS Mulm YSTEM SPECNUISl! THE BEST BRANDS FOR IESS! VINO (OHOM A házasságod sem. Színésznő sem lehettél. A háború, az ide­genbe vándorlás elvitte a kacagó felhőket. Mégis tovább játszód­tad a legszebb szerepeket; jó­ságból, nagylelkűségből, ember­­szeretetből, segítőkészségből. Nem lehetett könnyű, néha si­lány, ripacs együttessel. Mert "színház ez a világ" - mondanád, ha itt ülnél velem szemben. De nem vagy itt, a vacsorához gon­dosan megterített asztalnál, hogy beszéljünk, beszéljünk a régi barátsággal. Elmondanám neked, hogy szívem telve van ag­gódó félelemmel. Mert az a ré­gi nagyon szép és nagyon jó fiú, akit én azon az emlékezetes ki­ránduláson magamnak álmod­tam, beteg. A háború, a fogság, a vándorbot felőrölte a szívét. Figyelem álmát, ébredését, fél­em munkába vezető útját és ha­zatértét. Mert nagyon szeretem, örök nagy szerelemmel. Ami­kor a régi kedves fiú arca befu­rakodik arcának mostani, még kedvesebb ráncai közé, amikor hajának őszbe vegyülő szálai be­lenevetnek a múltba. Neked meséltem el az eljegy­zésünket, és neked meséltem el, itt, ennél az asztalnál, a nagyon szép életünket. Szavaidat, amit annak idején velünk kapcsolat­ban mondtál, túlzottnak, nagy szavaknak éreztem. Mert ilye­neket mondtál: "Te fantasztiku­san szerencsés vagy. Az élet legnagyobb ajándéka, amikor a szépség, tisztaság és szellem ta­lálkozik az emberséggel. Ami­kor két ember egyszerűen, ter­mészetesen emberi. Ti egy élet­re fogtátok meg egymás kezét. Egyértelmű, egyenes utat akar­tatok, kitérő és mellékút nélkül. Benneteket nem ért ’rontás’ sem kíváncsiságból, sem érdekből. Talán ti a természet pazarlása­ként kaptátok a Szépséget, Te­hetséget, Erőt, aminek ’terhével’ bűn visszaélni. Örülni kell az élet méltóságának, a szerelem ajándékának. Ti ezt tettétek." Nagyon megfogtak akkori sza­vaid. Meghatottan kérdeztem: - És te, Lidiké? Te is így akar­tad, így képzelted el az élete­det? -Ja kérem, a tangóhoz két (Folytatás a 9. oldalon) MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O.Box 329 Santa Monica, CA 90406 Összejövetel helye: 2915 Washington Ave. Santa Monica Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap déli 12 órakor. Gondnok: OLÁH IMRE Telefon: (310) 828-5309 Kedves Olvasó! Hallgassa meg a rádió adását minden vasárnap délután a KTYM A.M. adón az 1460-as hullámsávon 4:00-4:30-ig l\TCKAKT Interior Design & Art Studio 6116 Borden Circle, Las Vegas, NV 89107 Phone (702) 877-1825 7761 Santa Monica Blvd., West Hollywood A FAIRFAX-TŐL HÁROM UTCÁNYIRA KELETRE AMERIKAI ■■ Om ISBSI M?gya' Hírlap Ql fAAO/ lUernUT CÍMAMflM/i We Never Carry Refurbished (B-Stock) Equipment IUU/O INSTANT rlNMNllNUoac _ _ »umiUADVumraMiMtciDAiliovuims Am . lOBliioiiONir MUST PRESENT« TO RECEIVE (213) 090-^4/3 M-F10-7 SAT 10-6 t THESE SPECIAL PRICES 7761 SANTA MONIQA BLVD. W. HOLLYWOOD (3 BLKS E. OF FAIRFAX) PBIOJ include CASH discouni' Jff OUR pRO SOUND AD IN THE MUSIC SECTION

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom