Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-01-21 / 3. szám
AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL * WEEKLY NEWSPAPER VOL. 6. ÉVF. - No. 3. SZÁM - 1994. január 21. ÁRA: 1 dollár HELTAIANDRÁS: Forgóajtó SZILAY HELEN: Az egyházi iskolák helyzete Magyarországon JANCSÓ ZSUZSA: Solitaire MUZSLAI: A pénz történetéből SZABÓ LÁSZLÓ bélyegrovata A VESZÉLY KÖZELRŐL Hatalmas erejű földrengés rázta fel Los Angeles és környékének lakóit álmukból hétfőn hajnalban. Még egészen sötét volt, amikor baljóslatú morajlástól kísérve megmozult a föld, pontosan 4 óra 32 perckor. Persze akkor senki sem az óráját nézte, hanem azt, hogy hová fusson, honnan zuhan rá egy bútordarab vagy gerenda, és hol talál valamit, amit magára kaphat, hogy elhagyja a házat. Szinte abban a pillanatban megszűnt az áramszolgáltatás az egész városban, sok helyen a víz- és gázvezetékek is megsérültek és szökőárként tört fel a víz, az elszabadult gáz pedig robbanásokat okozott. Az első ijedelemben sokkal erősebbnek tűnt a földrengés, mint amit később a Cal Tech jelentett: 6.6 a Richter skálán. így is emberemlékezet óta a legnagyobb ilyen jellegű esemény volt Los Angeles történetében, ha nem is az a "Big One", amit olyan régóta jósolgatnak. Hiszen ki ne hallott volna már a "Goodbye California!" elméletről, amely szerint az egész nyugati partvidék, a San Andreas Fault választóvonalától nyugatra, még az ezredforduló előtt a tengerbe fog süllyedni. Hát ehhez képest nem történt olyan nagy baj, de az út- és csatornahálózatban, az épületek szerkezetében, és az idegrendszerünkben esett károkat még hosszú hetekig, hónapokig érezni fogjuk. A durva ébresztő után mindenki az utcára menekült, sokan egész nap, sőt még éjszakára is ott maradtak, letáboroztak valamelyik parkban, mert féltek visszamenni az ingadozó épületekbe. Ez különösen a bevándorlók körében volt gyakori, akik hazájukban átélt nagy tragédiákra emlékezve, úgy gondolták, jobb a békesség... A Fülöp-szigeteken 1990-ben pusztított 7.7 erősségű földrengés, 1600 halálos áldozattal, több, mint 3000 sebesülttel; Nicaraguában 6000-en haltak meg 1972-ben, az 1976-os guatemalai földrengésnek pedig 23 ezer áldozata volt. Akkor már jobb a csillagos ég alatt... A rádió most ismét nélkülözhetetlen segítőtársnak bizonyult, az első életmentő felvilágosítást, útmutatást onnan kapta a lakosság. Jelentették, hogy a földrengés epicentruma Northridge-ben volt, nem messze Sylmartól, ahol 1971-ben éltek át hasonló, 6.5 erősségűt. Aztán sorra jöttek a hírek a károkról, tragédiákról, és a megrázó képek a TV-ből. A Santa Monica Freeway egy szakasza leszakadt a La Cienega Blvd. felüljárónál. Egy újságos teherautó beleszaladt a hirtelen előtte emelkedett tömör kőfalba. A 14-es Antelope Valley Freeway szintén leszakadt, ahol a Golden State Freewayt keresztezi. Egy motoros rendőr nem tudott idejében megállni és a mélységbe zuhant, szörnyethalt. Northridge-ben egy három emeletes lakóház összedőlt, maga alá temetve az alsó emeleteken lakókat - legalább 15-en meghaltak. Gázrobbanás és árvíz a Balboa Blvd.-on, pusztító tüzek a kempingekben; alapjukban megingott házak kocsikat temettek maguk alá; a beomlott kórházakból a betegek ideiglenesen az utcára kerültek, az épen maradtak személyzete kétségbeesetten próbált megküzdeni a túlterheltséggel. Középületek, vásárlóközpontok, a Northridge-i egyetem egy része is súlyos károkat szenvedett. Clinton elnök azonnal reagált a hírre, közlekedési és az utakért felelős miniszterét azonnal Los Angelesbe küldte, és aláírta a természeti csapás sújtotta területté nyilvánítást. Riordan polgármester és Pete Wilson kormányzó is akcióba lépett. Az egyetlen szerencse a szerencsétlenségben talán az volt, hogy ünnepnapon tört ránk, Martin Luther King napján, és olyan korai időpontban, amikor még alig volt ember az utcán. Ezért szedte az összedőlt ház a legtöbb halálos áldozatot. Mindebből a rémült lakosság alig tudott valamit az első órákban, mindenki magára és közvetlen szomszédaira volt utalva, és a sötétség is fokozta a zűrzavart. A földrengésre való felkészítés és felvilágosító munka azonban meghozta gyümölcsét, és az is bebizonyosodott, hogy a földrengésbiztos építkezés hosszú távon kifizetődik. A belvárosi felhőkarcolók épen maradtak, a legtöbb új vagy megerősített épület is "állta a sarat". Persze sok a betört ablak, megroggyant kémény, felborult szekrény, halomba hullt könyv és összetört porcelán, de nagy általánosságban örülhetünk, hogy nagyobb kár nem esett. A halálos áldozatok száma az utolsó jelentések szerint mindössze 33, ami a fent említett ezrekhez viszonyítva minimális. Az első megrázkódtatáson (a szó minden értelmében) túl vagyunk, de a veszélynek még koránt sincs vége, és a gondok csak most kezdődnek. A föld azóta is hullámzik alattunk, hol finoman ringató, hol lórúgásra emlékeztető durvább lökésekkel emlékeztet emberi esendőségünkre. Ezt is számtalanszor elmondták már a szakértők, hogy egy-egy nagyobb szeizmikus esemény után utórezgések várhatók, amelyek napokig, sőt hónapokig is eltarthatnak, de igazán csak akkor érti meg az ember, amikor átéli. A hétfői utórezgések között volt egy 5.5 erősségű és több 3. - 5. közötti földlökés is, amelyek maguk is utórezgéseket keltettek. Az áramszolgáltatás a legtöbb városrészben a délutáni órákra helyreállt, de 520 ezer lakásban még hétfő éjszaka sem volt villany. A Los Angeles energia-ellátását biztosító két fő transzformátor egyike megsérült; az egyik víztároló úgyszintén; a rombadőlt utak javítása hónapokig is eltarthat, ami súlyos problémákat okoz majd a közlekedésben. Magyarországi és keleti-parti ismerőseink, rokonaink, akik tegnap még mínusz húsz fokos hidegben fagyoskodva irigyeltek minket a kaliforniai napsütésért, ma már másképp vélekednek az ideköltözésről. Mi pedig - mit tehetnénk mást? - eltakarítjuk a romokat és mindent újra kezdünk. Egy azonban biztos: a zseblámpa és az elemes rádió ezentúl minden este ott lesz az ágyunk mellett. J.ZS. Meghosszabbították a kártérítési terminust! Az Országgyűlés által elfogadott 1994. évi ll.sz. törvény értelmében a Los Angeles-! Magyar Főkonzulátusnál február 15 és március 15 között kárpótlási kérelmeket benyújthatnak mindazok, akik erre jogosultak. További információért, nyomtatványért hívják a (310) 473-9344-es számot. Nem az első eset, hogy a Nyugat elárulta Kelet-Közép-Európa egyik államát. Legújabban az egykori Jugoszlávia egyik-másik nemzetiségi csoportja került abba a helyzetbe, amelyben bármennyire igyekszik is, nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy gyáván cserbenhagyták. Amit Európa, de a tengerentúli szövetségesek is műveltek - és művelnek - ezen a téren, az valóban nem egyéb gyalázatos és szégyenteljes tehetetlenségnél. Magatartásuk ugyanakkor szemforgató kibúvás a kötelezettségek alól, aminek ártatlan emberek, asszonyok, gyerekek pusztulása az ára. Könnyű lenne a szerkesztőségi szoba biztos fedezékéből bírálni a kiszolgáltatott helyzetben lévő felelős vezetőket, beleértve az Egyesült Államok elnökét is, a látszat azonban igen közel jár ahhoz, amikor a vezető hatalom feje igyekszik elhárítani magától a határozott és ennek következtében mindig kockázatos kiállást. Volt olyan szakasza a Bosznia körül dúló háborúnak, amikor úgy látszott, hogy a szükséges intézkedések férfias vállalása végre a tennivalók első helyére került. Az elmúlt év augusztusában például a NATO határozott figyelmeztetést küldött a harcoló feleknek és ebben az időben amerikai légi egységek bevetése is reális megfogalmazást kapott, elsősorban az elnök határozott kijelentése után. Nem tudjuk, hogy a háttérben milyen intrikák zajlottak le ugyanakkor, de akkor úgy tűnt és azóta is úgy tűnik, hogy ez az államfői megnyilatkozás elsietett ígéretté vált. Legalább is a katonai beavatkozást többé senki sem emlegette. Most, öt hónappal később és sokkal mélyebben az új balkáni pokol embertelen tombolásában, hirtelen napirendre került az akkori NATO-fenyegetés beváltása, amit a világgal az elmúlt napokban lezajlott brüsszeli csúcsértekezlet közölt. Erre az alkalomra a belga fővárosba repült Amerika elnöke is, akinek ezúttal közel a helyszínhez volt módjában tájékozódni a helyzetről. A veszély valóban más képet mutat közelről, mint madártávlatból. A biztonságot nyújtó washingtoni Fehér Ház ablakából kinézbe valóban elmosódott rajzolatot mutat minden, ami az események helyszínén véres valóság. A szerb kegyetlenségek, nacionalista túlzások és az ezekhez kapcsolódó csakazértis megtorlások, visszavágások sugárzása az Atlanti-óceánon át nem volt elégséges a kellő hatás kiváltásához. így most ismét megtörtént, amit Naszreddin Hodzsa annak idején így fejezett ki: "Ha a hegy nem jön Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez." Nos, Bili Clinton felült az Air Force 1-ra és pár órával később már szemben ülhetett azokkal, akik a fennálló veszedelem igazi átélői, akiknek szemében ül a kétség a jövőt illetően, ugyanakkor annak felismerése is, hogy most már nincs más lehetőség, mint a határozott kiállás. Brüsszelben a NATO-államok vezetői, köztük a teher és felelősség oroszlánrészét viselő európaiak, majd egy nappal később Prágában a nemrég még szovjet elnyomás alatt szenvedett államok jelenlegi politikai vezetői az itt-ott már véres valóság közvetlen kontaktusát hozták; az ő ruhájukból már-már érezni lehetett a közeli harctér puskaporfüstjét. A puszta találkozás a magyar miniszterelnökkel, aki országának déli határán érzi a közvetlen fenyegetést, már önmagában megrázó élmény lehetett. A veszély közelről valóban mást mutat, a valósághoz sokkal közelebb álló képet adja. A Brüsszelben kiadott NATO-nyilatkozat félreérthetetlenül megfogalmazta, hogy a szövetség a rendelkezésre álló katonai erőkkel hajlandó a légi támadásokat megkezdeni nemcsak Szarajevó, hanem két körülzárt mohamedán település, Srebrenica és Tuzla körzetében is. "Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának autoritása alapján megerősítjük felkészültségünket" - mondja a nyilatkozat - hogy légi támadásokkal megakadályozzuk Szarajevó megfojtását, ugyanakkor Bosznia-Hercegovina más fenyegetett részeiét is." Clinton elnök nemcsak résztvevője, hanem helybcnhagyója is volt mindannak, amit ott elhatároztak. Küldetése azonban távolabb is nyúlt, a szovjet vasmarokból négy éve kiszabadult közép-keleteurópai országok felé, akiknek politikai vezetőivel, állam- és kormányfőivel Prágában találkozott. Az elnök az Egyesült Államok kész tervét vitte el a négy államnak, amelyek között ott van Magyarország is. A "Szövetkezés a békéért" címet viselő elgondolás fokozatosan építené be a négy országot a NATO-ba. A terv kezdeményezője és éveken át fő szorgalmazója Antall József miniszterelnök volt. Az államok képviselői egyhangúlag elfogadták az amerikai tervet. Lech Walesa lengyel elnök megjegyezte, hogy ez egyelőre nem nyújt védelmet, ha az oroszok ismét terjeszkedni kezdenének. Václav Havel cseh elnök annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a szövetkezés nem kívánja helyettesíteni a valóságos NATO-tagságot, amit az oroszok olyan hevesen elleneznek. Clinton elnök Prágából Kijevbe repült, ahol a repülőtéren találkozott Leonyid Kravcsuk elnökkel. Ä lapok megírták, hogy Ukrajna hajlandó feladni atomfegyvereit. TM ^ Innen az amerikai elnök kíséretével Moszkvába repült. 08/13/93 AH. HUN. FOUNDATION 300 SOMERSET STREET NEW 8RUNSWICK NJ 08901 USA AMERIKAI 6.6-o& etóteéycí
