Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-12-24 / 50. szám
BARTÓKY GÉZA________________________ VAK BÉLA Esteledett. A madarak már behúzódtak fészkeikbe, csak egy-egy elkésett varjú szárnyalt nagysebesen hazafelé. Miska gyerek, a vakvezető, maga is szívesen indult volna már vissza a kolostorba, de mert az apát úr azt parancsolta neki, hogy kérdczetlcnül ne szóljon sohasem, most sem szólt; nem mondta, hogy este van már s ideje volna hazamenni. Néhanéha azonban türelmetlenül ránézett a vak fráterre, aki a kolostortól egy-két nyíllövésnyire, az erdő alján valami kidűlt korhadó fa törzsén üldögélve, világtalan szemeivel némán meredt bele a világba. A fráter sokáig nem mozdult. Ki tudná, hogy gondolatai, onnan a pécsváradi kolostor mellől, merre s hova szálltak? Egyszerre megszólalt a fráter:- Kik jönnek erre a kolostor felől? A mezítlábas jobbágygyerek hátrakapta a fejét és a kolostor felé nézett.- Hárman jönnek; az apár úr, meg két fegyveres ember. A vak fráter hirtelen felpattant ültéből, de azután a lélek erejével legyőzvén a test felriadását, - lassan nyugodtan a kolostor felé fordult, mintha szemközt akarná fogadni a halálos csapást, melyre régen rettenet nélkül készen állott. Hiszen jól ismerte nyomorúságának bús történetét, tudta, miért rejtegették kisgyermekkora óta hallgatag barátok kolostorában, s tudta, hogyha rejtőzésének titka kipattan, az elkerült halál lecsap rá könyörtelenül. Ő, aki semmit sem lát.i ■ ' • ' hat Istennek szép világából, mindig tálja a múltat, azt nem találja készületlenül a jövendő, akármilyen rosszra fordul is! Amint az apát úr a két fegyveressel közelebb jutott, Miska gyerek akaratlanul is megszólalt:- Nagy urak lehetnek, akik jönnek, mert ruhájuk és fegyverük nem akármicsodás! A vak fráter kiegyenesedett és úgy állt ott, mint valami szálfa. Lgy is illik - gondolta magában -, hogyha már a királyi gyűlöletnek ez a parancsa, ne kócos csatlósok, hanem vitéz urak adják Árpád vérét a hóhér kezére! Mikor az apát úr, a két vitézzel már egészen közel ért, intésére azok megálltak, ő maga meg egy-két lépéssel előre sietett és odalépvén a mozdulatlanul álló fráterhez, az önzetlen öröm önkéntelen kibuggyanó melegségével így szólt:- A királytól követek jöttek! A király követeket küldött hozzád, Béla herceg! Béla herceg, aki a nevét talán most hallotta először így, hangosan kimondani, megrendült és megremegő kezével akaratlanul végigsimította világtalan szemeit, mintha vakságának örök sötétségétől e nagy pillanatban így remélt volna megszabadulást.- Igen, uram - beszélt tovább az apát -, a király követei meghallgatást kérnek! - Hallgasd meg őket, uram! A két királyi küldött a herceg elé lépett. Az öregebbik magyar úr megszólalt:- A király küldöttei vagyunk, uram, aki nagyon megörült, mikor megtudta, hogy életben vagy és így ő utána örököse lehetsz István királyunk szent koronájának. Feledjük a rettentő múltat, ezt izeni s arra kér, hogy sietve jönnél velünk, hozzá, királyi udvarába. A király nagybetegen sínylődik és nehezen várja érkezésedet. - Imhol, uram, a királynak ránk bízott izenetén felül ez írott levelét is hoztuk! Az öreg magyar úr Vak Béla felé nyújtotta a király levelét. A herceg, vak ember módjára, tétován nyúlt utána. Az öreg magyar keze is megremegett, mikor a királyi hercegnek nyomorúságát látta, az ifjabb magyar úr meg balkezének önzetlen mozdulatával a kardjához kapott s halálos bosszú gondolatával gondolt azokra, akik Béla herceget megvakították. Egy pillanatnyi csend után a herceg megrendülését látva, az apát úr megszólalt:- Menjetek, jó urak, előre a kolostorba! A királyi herceg még itten megpihen egy kicsit és azután mi is megyünk majd. Mikor a királyi küldöttek elmentek, Vak Béla visszaült a fatörzsre. A váratlan hírnökök ez soha nem várt híradása egészen megzavarta, szinte szédült. Az apát úr széttárta az írást és fennhangon olvasta a levelet. Az volt abban, ami az izenetben: engesztelés, békítő szeretet, kérve hívó szó, a jobb jövőnek óhajtott reménye.- Emlékszel, uram? - szólt az apát az írást összegöngyölve -, emlékszel, uram, de hányszor mondtam, hogy minden magyar szívében maradt még egy csepp pogány vér s olykor ez a keserű, szilaj, dacos, viszálykódó vércsepp az indulat lázas betegévé teszi a magyart. Lásd, uram, igazam volt, mikor én erre meg mindig azt mondtam, hogy a krisztusi szeretet lassan-lassan azt az egy pogány vércseppet is meg fogja szelídíteni. Lám, a király szívében a mi Urunk Jézus Krisztus lakozik. Vak Béla elmerülten sokáig hallgatta, aztán csendesen, halkan, szinte magának mondta:- Megnyugszom az Ú rnak rendelésében! Holnap indulok, pedig olyan jó volt itt békében, szerétéiben, ismeretlenül élni! Ki tudja, milyen lesz ezután az életem? A vak király élete?... A herceg, mintha nehéz teher súlya nyomta volna vállait, sóhajtva felállt, karját az apát úr karjába öltötte és lassan, szótlanul megindultak a kolostor felé. A mezítlábas jobbágygyerek, akinek senki sem mondta, hogy most már semmi dolga sem lesz többé a vak fráter mellett, messziről baktatott utánuk s mintha mesét álmodott volna, karikára meresztett szemmel bámult arra, akit eddig ő vezetett és akitói király lesz! A kolostor tornácán a barátok üdvözölték a komor herceget. Vak Béla sorra megölelte titkának hű őrzőit. Aztán estebédhez ültek. Az apát úr helyére most a herceget vezették, aki magába mélyedve úgy ült ott, mintha világtalan szemeivel a jövőbe nézett volna. A kurta vacsora végén bort hoztak. A herceg elé arany serleget tétetett az. apát úr, aki felemelvén a maga kupáját, szép szavakkal köszöntőt mondott a királyi hercegre. Amíg az apát beszélt, az. öreg magyar szemében békés, szelíd jövendő reménye mosolygott, az. ifjabb magyar szemében meg csituló gyűlölet lobogott egyre azok ellen, akik a herceget nyomorulttá tették. Az. apát úr köszöntőjére fclz.úgott az. éljen.- Éljen Béla herceg! A herceg esendet intett s megszólalt.- Nem, nem urak! Legelőbb a magyar nemzetre köszöntsünk s azt kívánjuk, hogy a magyarok földjén én legyek a legutolsó áldozata a viszálykodásnak és a gyűlölködésnek! Erre igyunk, urak, először erre! A herceg az' elébe tett serleg felé nyúlt és amint vakon tapogatott utána, kezének elvétett mozdulatától megbillenj és felborult az aranyserleg és a piros bor szétfolyt az asztalon. Vak Béla halotthalványan hátradőlt székében, aztán kicsordult a könnye s jövőbe meredt világtalan szemének hulló könnyei a rossz ómen megdöbbentő csendjében, hangtalanul elsiratták azokat, akik a magyarok földjén a gyűlölködésnek s viszálykodásnak évszázadok során, ő utána még bús áldozatai lesznek... Egy magyar illusztrátor nemzetközi elismerése Ez év tavaszán mint vendégprofesszor, előadássorozatokat tartottam Keszthelyen, a Pannon Mezőgazdasági Egyetemen a Georgikon Karban. Hat hét alatt volt alkalmam jól megismerkedni az egyetem kutatóival. Munkájuk nagyon kedvező benyomást keltett bennem. Hosszabb időt töltöttem az egyetem tudományos rajzolójával, Bíró Krisztinával. Mivel jómagam három tankönyvet írtam Amerikában a tudományos rajzolásról, elhihető, hogy különös figyelmet szenteltem ennek a rendkívül lehetséges rajzolónak és munkájának. Bíró Krisztina végzett botanikus és mint ilyen, specializálta magát növénytani illusztrációk készítésére. Fekete-fehér vagy színes rajzai, fcstmehVei nem csak művésziek, hanem tudományos szempontból is tökéletesek. Eddig több mint 20 növénytani könyvet illusztrált és rajzai számtalan tudományos szakcikkben is megtalálhatók. Munkájával nagyban hozzájárult a magyar növénytani tudományok jóhíréhez és nemzetközi elismeréséhez. Dr. Csapody Verának, a Magyar Nemzeti Múzeum világhíres botanikusának (és rajzolójának) volt a tanítványa. Nem csoda, ha mesterét követi. Tekintettel a szellemi munkások megdöbbentően alacsony fizetésére, Krisztina hajlandó színes festményeinek eladásával hozzájárulni bevételéhez. Édesanyja nagy beteg, vak, tehetetlen; mondanom sem kell, Krisztina nagy szeretettel gondozza édesanyját. Őszintén mondhatom, ha valaki támogatást érdemel, ő megérdemli. Remélem, akadnak olvasóink között olyanok, akik megengedhetik maguknak 1-2 eredeti festmény megvételével támogatni Krisztinát. Ha gondolják, lépjenek vele összeköttetésbe. Címe: Bíró Krisztina, 8360 Keszthely, Szent Miklós út 18. Hungary. 1993 nyarán Krisztina munkája megjelent a Carnegie Institute-ban is, ahol elismerésképpen az. Intézet felvette tagjai sorába. Ez nagy kitüntetés! Papp Károly Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és sikeres ÚJESZTENDŐT kíván LESLEY G. SIMON, D.C. 7060 Hollywood Bövd. #514 Hollyeood, CA 90028 By Appointment (213) 466-7286 Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet kíván STAR DELTA SATELLITE SYSTEMS (714) 991-1801 (800) 491-3474 Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet kíván BARÁTAINAK ÉS KEDVES VENDÉGEINEK FALUDI GÁBOR és MÁRTA a Place in the Sun Garden Hotel tulajdonosai Palm Springs-ből a Sir Bentley Travels nevében utasainak és minden kedves, üzletfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újesztendőt kívánok Éva Szenczi-Molnár l-(800) 675-0559 (714) 850-9876 5455 Garden Grove Blvd., Suite #100 Westminster, California 92683 24 ÓRÁS SZOLGÁLAT Áldásokban gazdag Karácsonyt és békés, bőséges Újesztendőt kíván a Viktor Benes Continental Pastries 8718 West Third Street Los Angeles, CA 90048 (310) 276-0488 interior Design & Art Studio 6116 Borden Circle, Las Vegas, NV 89107 Phone (702)877-1825 Kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kíván a zenekedvelő közönségnek: | DÓRA LÍVIA r énekmíívésznő, ! (80S) 252-5002 1993. december 24.
