Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-12-24 / 50. szám

SAÁRY ÉVA (Lugano) Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet kíván a Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzulátusa nevében MÁRTON ANDRÁS főkonzul TELI ESTEK ! Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és sikeres ÚJESZTENDŐT kíván EUROPEAN VIDEO DISTRIBUTION és a MAGYAR AMERIKAI TELEVÍZIÓ CONTINENTAL TRAVEL § ÉS AVA SIX TRAVEL | ft Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván utasainak, barátainak, ismerőseinek Hl ERIKA és JUDIT 8845 VV. Olvmpic Blvd. #207 Beverlv Hills, CA 90122 Tel:“(310) 657-6046 Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikeres Újesztendőt kíván DR. TIBOR RACZ fogorvos és asszisztensei Békés, boldog Karácsonyt és gondtalan Újesztendőt kívánunk barátainknak, ismerőseinknek és a MAGYAR HÍRLAP minden kedves olvasójának Stern Béla és Vera A mai, mozgó­képekkel kábí­tott világban az emberek már el sem tudják kép­zelni, mivel tölt— hették idejüket elődeink, különösen a hosszú téli estéken? Pedig, eltöltötték, s nem is rosszul. Televízió még az én gyermek­koromban nem létezett, sőt, Nyugaton is csak lányaim felcse­peredése után (mikor többé nem éreztem azt veszélyesnek lelki fejlődésükre), került hoz­zánk a lakásba, idős, beteg Édesanyám kérésére. Aztán persze nálunk ragadt a csúnya masina, s lassan-lassan mindnyájan a rabjai lettünk. Megszűntek a családi eszmecse­rék, s helyüket a műsorok fölötti áldatlan viták foglalták el. Fér­jem csak a vakbélgyulladás-ko­­molyságú, ún. "művészi" filmeket kedveli: bamba szereplők célta­lan sötétben-bolyongását, a von­tatott, semmitmondó párbeszé­deket és a teljes kiúttalanság apátiáját... (Ilyen filmek után az ember vagy viszontlátja a vacso­ráját, vagy felakasztja magát az első fára.) Kisebbik lányom, Ágnes, ezzel szemben a rajzfilmek rajongója. Mikor ő kaparintja kezébe a távkapcsoló készüléket, azonnal megjelennek a képernyőn a fe­­hérsipkás kis kék emberkék, a "puffik", hogy különféle szamár­ságok sorozatát kövessék el. Ha trükkfilm nincs, jöhetnek más Walt Disney-produkciók (példá­ul a bohókás volkswagen-kocsi, a "Maggolino", mely nemcsak érezni, de beszélni is tud), eset­leg egyéb burleszkek: Búd Spencer és Terence Hill... Nagyobbik lányomnak, Sophie­­nak és nekem elég hasonló ízlé­sünk van. Szeretjük a kosztü­mös, történelmi drámákat, a jó háborús történeteket, krimiket (Columbo, Derrick, Sherlock Holmes), de a vadnyugati histó­riákat is. Ágnesnek mindezek "véresek", férjemnek pedig "primitívek", melyekből "nem lehet semmit sem tanulni". Valahányszor meglátja John Wayne vagy Clint Eastwood délceg alakját, sértő­dötten eltávozik, hogy a lakás félreeső zúgában "komoly zene" hallgatásába merüljön. Joseph kivételével mindhár­man megegyezünk a régi (hábo­rú előtti) amerikai vígjátékok szcrctetébcn. Sokszor csodálko­zom modern világban felnőtt lányaimon, mikor, a programot böngészve felkiáltanak:- Mami, ez jó lesz! 1935-ben készült! S valóban, ezek a Noé bárkájá­ból előkerült filmek idealizmust, szépséget, derűt árasztanak: egy örökre letűnt, illúziókkal és me­sékkel teli világ üzenetei. Férjemmel kettesben gyakran megnézzük a politikai kerék­asztal-beszélgetéseket és más dokumentum-műsorokat. A ter­­mészetfilmck kedvelésében - vi­szont és végre - az egész család egyetért. De mindezt csak mellékesen mondtam el, hogy érzékeltessem a TV-korszak sokrétű problé­máit. Régen, az. én gyermekkorom­ban, 5-6 körül érkezett haza a család. A Böszörményi út 17/b. sz. ház. magasföldszinti lakásában hatalmas, két szobára néző, barna cserépkályha sugározta magából a meleget. (Igaz, a konyhában és a mellékhelyisé­gekben fogvacogtató hideg volt, de ez adta éppen a kontrasztot, ez tette különösen megbecsültté a szalon kellemes hőmérsékle­tét.) Az átforrósodott csempela­pokon fölengedtek a dermedt ujjak, s miközben hátunkat a kályhának támasztottuk, ki-ki beszámolt a nap eseményeiről. Megvitatásra kerültek a problé­mák, nehézségek... Vacsora közben rendszerint meghallgattuk a rádió híreit, s ilyenkor határoztunk az esti idő­töltés felől is: elmegyünk-e az Ugocsa-moziba (esetleg Anyu közelben lakó nővéréhez), vagy maradunk otthon? Egyetemista lánnyá fejlődve, természetesen nekem külön programjaim is voltak-lettek: Laci barátommal elmentünk táncolni az Annába, a Pipacsba, vagy késő éjszakáig beszélgettünk valamelyik bár­ban. Az otthonmaradás sem volt azonban soha unalmas. Vártak a még nyomdafestékszagú, recseg­ve nyíló új könyvek, vagy poros régi kötetek titkai! Milyen izga­tott kíváncsiság fogta cl az em­bert minden alkalommal: vajon, mi lehet bennük? (Akkor még nem árasztották el a világot a nyomtatott betű hitelét lerom­boló brossúrák és reklámok.) Kényelmes karossszék, zöld fényt hintő állólámpa, bolyhos pongyola, könnyű papucs... Nagymama sokat kézimunká­zott. Bonyolult rajzú térítőkét, ágytakarókat horgolt. A min­tán, mely rendszerint újságmel­lékletként érkezett, az előreha­ladást gombostűvel jelölte meg. Nagy keletjük volt a társasjá­tékoknak is, különösen a "ma­rokkónak". A vékony, csíkos pálcikák rezdüléseit mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte. Anyu gyakran passziánszozott, időnként felszólítva engem is:- Gondolj valamire! Megmon­dom, teljesülni fog-e a kívánsá­god! Nagymama - kecskeméti lévén - a kártyavetést is értette. (Ma is verem a fejem a falba, hogy nem sajátítottam el tőle ezt a tudo­mányt!) Legalább 5-6 formula létezett. Ezeket egymás után, szigorú rendben kellett végig­csinálni.- Emeld cl bal kézzel három­szor magad felé a paklit! - hang­zott a figyelmeztetés afelé, aki a jövendőjét akarta kifürkészni. Aztán középre került a főfi­gura: fiatal nőnél a piros ász, idősebbnél a lök (esetleg zöld) ász, öregasszonynál a tűz mellett kuporgó anyókát ábrázoló makk ász. (Férfiak cselében a felsők játszottak hasonló szerepet.) A kiválasztott kártya (személy) köré rakták a többi lapokat: mi van "előtte", mi van ”a háta mö­gött", mi van a 'Tejében", mit "ta­pos cl". Később minden 21. lap jelentését kellett összekombinál­ni folyamatos történetté, végül pedig kupacok alakultak az alábbi kérdések megválaszolá­sára: "Mi lesz ma?", "Mi lesz holnap?", "Egy hét múlva?”, "Egy hónap múlva?”, "Egy év múlva?", "Mit mond a zsidó?", "Mit mond a jövendőmondó?" A kártyák értelmezéséhez per­sze nem volt elegendő az egyes lapok "jelentésének" ismerete (a makk tizes például: bánat; a makk alsó: pletyka; a lök alsó: betegség; a piros tizes: szerelem stb.), fantázia is szükségeltetett a históriák kikerekítésére. A kártyavető közben figyelte az ér­deklődő arcát, s a témát, amire "ráharapott", még jobban cifráz­ta, színezte... Micsoda várako­zás! Mennyi izgalom, pirulás és nevetés! De téli esti szórakozásnak szá­mított a karácsonyi bejglihez szükséges dió megpucolása (fü­tyülni kellett közben), mákdará­lás, gesztenyesütés is... Közben Nagymama a régi szép időket idézte, mikor édesapjával, Ku­­binyi Konráddal kis csézán ko­­csikáztak ki a határba vagy meg­látogatták az Alpáron élő roko­nokat (nagyszülőket). Abban az áldott, háború előtti világban még a telefon sem csöngött (legfeljebb üzletekben, hivatalokban volt távbeszélő). Zavartalanul végig lehetett enni a vacsorát, nyugodtan lehetett Fekete Pétert, snapszlit, durá­­kot vagy Ne nevess koránt ját­szani, komótosan szürcsölni a mézzel ízesített hársfateát, vagy merengeni olvasmányaink fö­lött... Akkor még mesék is voltak, igazi mesék: csodatévő tündé­rekkel, vasorrú bábákkal, tüzet okádó, hétfejű sárkányokkal, hétrőfös szakállukat derekuk köré csavaró törpékkel, erdei óriásokkal, különböző üveg- és kásahegyekkel... hogy az Ópe­renciás tengerről ne is beszél­jek... Az egybekerült fiatalokat csupán "ásó, kapa, nagyharang" volt képes elválasztani egymás­tól, lakodalmak alkalmával Hen­­cidától Boncidáig folyt a sárga lé, és a hősök rendszerint "ad­dig éltek, amíg meg nem hal­tak..." MAGYAR TV-MÜSOR MINDEN NAP A SCO LA SATELLITE CSATORNÁN * Hétköznap d.u. 4:30-tól 5-ig * Szombaton d.u. 2:30-tól 3-ig * Vasárnap d.u. 2:30-tól 3:30-ig HUNGARY ’93 Fl/20 INTL. CHNL. szombaton d.u. 6-tól 6:30-ig STAR DELTA SATELLITE SYSTEMS (714)991-1801 (800)491-3474 NAPONTA MEGTEKINTHETŐ A MAGYAR TV-MŰSORA A CSÁRDÁS ÉTTEREMBEN! IQ fagyai’Hírlap M-------------- ■ - •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom