Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-08 / 39. szám

HETI MEZEI CSOKOR CLAIRE KENNETH (New York) SZÁZÉVES A BROADWAY Este, mikor kí­gyóinak a fények, a Broadway a vi­lág közepének tűnik. Minden színésznek ez az álma, itt szere­pelni és minden színpadi szerző­nek a Broadway-színpadon be­mutatkozni. A sikert jelenti, a befutottsá­­got. Esetleg a világhírt... Gershwin csodás melódiáit a Broadway-musicalokban hall­hatta először a közönség, azután kerültek csak el Európába. És ha bármikor Európából ér­keznek a látogatók New York­ba, a Szabadság-szobor és a Rockefeller Centernél is jobban érdekli őket a legendás, csodá­latos Broadway. Barátnőm megérkezett Pestről és csillogó szemekkel érdeklő­dött, hogy melyik musicalt fog­juk megnézni? Tavaly is meglátogatott, akkor sikerült két jó jegyet vennem a Will Rogers Follies-hez. Pazar revü volt és külön szerencse, hogy nem Marla Maples szere­pelt benne. Ez a szőke szépség, a híres milliárdos, Donald Trump girlfriendje, aki színpad­ra vágyott. Úgy táncol, mintha két falába lenne és ha énekel? Fa-hangja van. Na, de Donald nincs fából és a szexi Maria minden kívánságát teljesíti. Hát talán nem mindent, mert például nem veszi el feleségül. Pedig Maria most anyaszerepre készül, ezzel az ősrégi trükkel akarta megfogni New York leg­gazdagabb pénzemberét. Az idén mit kellene megnézni? Nem sokat törtem a fejem, az 1993-as Tony Awardot a Kiss of the Spider Woman nyerte el. (Magyarul: A pókasszony csók­ja.) A címszerepben a gyönyörű Chita Rivera. Szupersztár. Nem­csak Amerikában, de London­ban, a Palladiumban is szere­pelt, ahol őfelsége, a királynő lelkesen tapsolt neki és gratu­lált. Ahol Chita Rivera játszik, ott olyan fantasztikus revü keretezi, hogy ahhoz Las Vegas is semmi. A tüzesvérű Chita Puerto Ri­­coban született és mint ballerina kezdte. Hát sajnos, már elég ré­gen született, nem titok, hogy most lett hatvan éves. De ez nem zavarja rajongóit, hiszen Mistinguette még hetven évesen is Párizs bálványa volt. Na és a mi Honthy Hannánk? Nyolcva­nat is betöltötte, de még mindig ő volt a Csárdáskirálynő. De térjünk vissza A pókasz­­szonycsókjá-ra. Jegyet szerezni művészet, vagy csodával határos. Megkértem kedves ismerősömet, aki közel lakik a Broadwayhoz és hajlan­dó a pénztárnál sorbaállni, oda­adtam neki 120 dollárt, ezért már a legjobb földszinti jegyet kaphatjuk. A hölgy másnap diadalmas arccal hozta a jegyeket, melyek a szombati matinéra szóltak. Itt mérsékelt helyárak vannak, csak 90 dollár volt a két jegy és re­mek (?) helyre szólt. A mezzaninre. Hát jobb szere­tek a földszinten ülni, de így is hálásan megköszöntem, hogy a délutánját feláldozta. (Vannak ilyen jó lelkek!) A matiné kettőkor kezdődött. Mi a Riverdale-en lakunk, jó félóra volt autóval, mire beér­tünk a Broadwayre. A szigorúarcú jegyszedőnő út­baigazított. Egy lépcsőre mutat­va, mely olyan magasra vezetett, mintha egyenesen az Eiffel-to­­rony tetejére mennénk.- Ez csak tévedés lehet - álla­pítottam meg, mikor egy másik jegyszedő a helyünkre kalauzolt.- Hiszen ez a kakasülő! Annak is az utolsóelőtti sora. Negyven­öt dollárért? Ilyen nincs! Már nem tiltakozhattam, az előadás megkezdődött. Felgördült a függöny. A szín­pad börtönt ábrázolt, komor, szürke falak, rácsok és az elő­térben egy cella. Két prices, ezeken két rab hever. Hogy néztek ki, azt nem tud­tam a magasból megállapítani, de hogy nagyon szerelmesek, az nem vitás. A két rab homoszexuális volt, állandóan simogatták egymást, néha szájon is csókolták. Halk, andalító muzsika kisérte ro­máncukat. Mikor kezdődik itt a revü? És mikor jelenik meg Chita Rive­ra? És hogy kerül ebbe a siral­mas környezetbe? Hát úgy, hogy ő az egyik rab­nak a mamája és őt nevezték a pókasszonynak. Hogy mire fel, arra nem tudtam rájönni. A csókja igen megható volt és legalább nem a másik rab csó­kolgatta ezt a rabot... Ahogy eltűnt Chita a színpad­ról, kiderült, hogy csak egy láto­más volt... És most kezdődött a revü. Szörnyű külsejű rabok vonul­tak fel a színpadon, néha ugrál­tak és közben énekeltek is. Kezdtem magam nagyon rosz­­szul érezni. Most már folyton felvillant bennem egy régi em­lék, amikor a férjemet a mária­­nosztrai fogházban látogattam. Nem volt betörő, sem rablógyil­kos. "Tiltott határátlépés kísér­letének gyanúja” miatt ítélték el négy évre. Ahogy ezeket nevez­ték: "bokorugró" volt. Csak néztem a színpadot, ahol közben a háttérben megvilágítva látható volt egy másik cella. Itt egy olyan székben, mint ami a fogoivosoknál van, egy rab ült. Azt ütötték, verték, rugdalták. Hörgött a fájdalmaktól, kegycle­' mért könyörgött. Ennek a darabnak a szerzőjét kellett volna abba a fogorvosi székbe ültetni... Megérdemelné. Barátnőm be­hunyta a szemét.- Ilyet nem bírok nézni! Borza­lom! Majd, ha Chita újra a szín­padra jön, akkor nézek oda. Hát Chita többé nem jött. A füg­göny legördült, szünet. És egy hang bejelentette, hogy Rivera művésznő sajnos, elfáradt és kis­sé rosszul lett, majd a következő felvonásban a helyettese fog ját­szani. Én is elfáradtam és nemcsak kissé, de nagyon rosszul éreztem magam.- Hagyjuk itt az előadást?- Nem, nem, csak nézzük vé­gig, hátha a második rész jobb lesz és nem ebben a börtönben fog játszódni. Tévedtünk. De közben kide­rült, hogy ez valami dél-ameri­­kai börtön és igaz történet. A fegyőrök is felvonultak, marco­na fickók, hát szívesebben lát­tam volna toliakban és flitterck­­ben pompázó revügörlöket. És hogy szerelem is volt a darab­ban, nem sokat lendített. A két rab egyre forróbban csókolgatta egymást, ez már sok volt nekem.-Gyerünk! Valahogy lebotorkáltunk a me­redek lépcsőkön és a Broadway­re kiérve, fellélegeztünk.- Hogy nyerhetett ez a darab nyolc Tony Awardot?- A zsűri ítélte meg!- Hát képzelem, kikből alakult ez a zsűri... 140 éves a Budapesti Filharmóniai Társaság 1853 borús esztendeje volt a magyarságnak. Az önkényuralmi rendszer kilátástalan hangulata ülte meg a lelkeket, ez a légkör ihlette Vörösmarty Mihály A vén cigány című versét. De mintha a remény halvány fénye pislákolt volna már: "Lesz még egyszer ün­nep a világon". Talán Erkel Ferenc és a Nemzeti Színház muzsi­kusai is így érezték, mikor úgy döntöttek, zenekart alapítanak. KORVINA KULTURKÖR BENEFIT KONCERT NÉPSZERŰ OPERARÉSZLETEK 1993. október 10-én, d.u. 4 órakor a Hollywoodi Magyar Református Egyháznál 751 Crenshaw Blvd., L.A. (a 8-as utca sarkánál) FELLÉPNEK: BÍRÓ CSILLA, BOGNÁR AMY, CAYLOR DAVE, CZÖVEK ISTVÁN, HROTKÓ CSABA, KISH ERZSÉBET, KOVÁCS SÁNDOR, LUKIN GÁBOR, NESZLÉNYI JUDITH Konferál: HROTKÓ EMŐKE Rendező: BOGNÁR AMY Jegyek egységárban $10.­­Elővétel: (310) 204-6311 vagy (805) 523-7706 vagy (818) 798-1562 Szíves adományaik az adóból levonhatók Az együttest 1853. november 20-án hívták életre, megteremt­ve ezáltal a Filharmóniai Társa­ság alapjait. Kezdetben a Nem­zeti Múzeum dísztermében kon­certeztek, és a hangversenyek bevételének jó részét a Múze­umkert parkosítására fordítot­ták. Az előadásokra bérleteket bocsátottak ki, s ezzel a világon elsők között hoztak létre bérleti rendszert. A Bécsi Filharmoni­kusok tíz évvel korábban alakul­tak - mégis most ők voltak kény­telenek tanulni az ifjabb zene­kartól. Erkel műsorpolitikája a dac je­gyében fogant, nemzeti érzés ébresztése, a magyar független­ség eszményének ébrentartása csakúgy célja volt, mint az egye­temes kultúra értékeinek megis­mertetése. így szólalt meg az el­ső koncerteken Liszt Hungáriá­ba és Berlioz Rákóczi-indulója. Az otthoni zeneszerzők közül Mosonyi Mihály és Volkman Róbert siettek Érkel segítségé­re. Erkel 1890-ig 61 hangverse­nyen dirigálta a Pesti Filharmo­nikusokat, noha a zenekart Wagner és Liszt ajánlatára 1871 őszétől Richter János vezette. A Filharmóniai Társaság csak a ki­egyezést követően válhatott hi­vatalosan bejegyzett egyesületté. Richter fontos érdeme volt, hogy megteremtette a hangszer­csoportok egyensúlyát, s kialakí­tott egy, csakis a Pesti Filhar­monikusokra jellemző hangzás­­világot. Richtert 1875-ben az alapító fia, Erkel Sándor követte a kar­mesteri pulpituson. Az ifjabbik Erkelt nem érte váratlanul a fel­kérés, hiszen már a kiegyezést követő esztendőben, huszonkét éves korában (!) vezényelte a filharmonikusokat - s azok Cso­­báncz című operájának nyitá­nyát adták elő. Erkel Sándor csakhamar világhírnévre tett szert, mint Brahms és Goldmark műveinek legavatottabb tolmá­­csolója. Ő vezényelte először hazánkban Richard Strauss opuszait is. A századfordulón olyan nagy­ságok léptek fel a zenekar élén, mint a temperamentumos, örök­ké vibráló Nikisch Artúr, vagy Gustav Mahler, aki egy ideig az Operaház művészeti igazgatója­ként tevékenykedett. Erkel Sándor 1897-ben lépett utoljára dobogóra, de súlyos be­tegsége miatt csupán ülve tudott vezényelni. Utódjául Kerner Ist­vánt szemelte ki, aki 1925-ig állt a filharmonikusok élén. Ö vezé­nyelte a zenekar 50 éves jubileu­mán adott díszhangversenyt is, valamint az Erkel-síremlék javá­ra rendezett koncerteket. Az első világháború szétzilálta a zenekart. A súlyos helyzetben Dohnányi Ernő vette át a veze­tést. Azért kérték őt fel a zené­szek, mert egy olyan személyre volt szükség, akinek nemzetközi hírneve, jó kapcsolatai segítenek elmozdulni a holtpontról. Doh­­nányit nem lehetett a karmesteri pálca virtuózának nevezni, de kiváló stílusérzéke kárpótolt mindezért. Nem csak muzsikusi erényekkel jeleskedett: bátran kiállt azon tanítványai érdeké­ben, akiket a fajüldöző törvé­nyek sújtottak, s később 1944- ben a német megszállás hírét hallva, felfüggesztette a zenekar működését. Dohnányi 195 hang­versenyen 37 magyar zeneszer tó 89 új művét mutatta be! Budán még dörögtek a fegyve­rek, mikor Pesten a Magyar Színházban (ma: Nemzeti Szín­ház) felcsendült Beethoven Eg­­mont-nyitánya és az V. Szimfó­nia. Egyéves szünet után ismét koncertezett a zenekar. 1953-ban az együttes centená­riumán díszelnökké választották Kodály Zoltánt, 1960-ban pedig elnökkarnaggyá Ferencsik Já­nost, akit hallgatólagosan eddig is mindenki a filharmonikusok zenei vezetőjének tartott - az el­­nök-karnagyi tisztet azonban 1945 és 1960 között nem töltöt­ték be. Ferencsik Jánostól 1967- ben Kóródy András vette át a karmesteri pálcát. S ezzel lassan el is jutottunk a mához, a 140. évfordulóhoz. A Budapesti Filharmonikusok fennállásuk óta önállóak, kon­certjeik anyagát, vezetőiket, kar­mesterüket maguk választják. Viszonylagos függetlenségüket még a párt-állami érában is megőrizték. Nagy megtisztelte­tésnek számít az, ha valakit a Budapesti Filharmonikusok meghívnak zenekarukba. Az együttes 140 tagja az Operaház legképzettebb muzsikusai közül kerül ki. Az utóbbi években ve­zetőjük Erich Bergcl. Bergel Erdélyben született, szász szár­mazású. A román hatóságok zaklatása elől - amire az adott ürügyet, hogy Bergel Bach egy­házi zenéjét tűzte műsorra - Né­metországba menekült Klempe­rer segítségével. Jelenleg a Ber­lini Zeneakadémia professzora. A jubileumi évben három bér­leti sor előadásait hallhatják a zenebarátok: a nagy érdeklődés­re való tekintettel két sorozat­ban Beethoven összes zenekari műveit mutatják be. A 140. év­forduló alkalmából november­ben kiállítás nyílik, mely a zene­kar történetével ismerteti meg a közönséget. A születésnapot háromhetes német turnéjuk müncheni állomásán Brahms muzsikájával ünnepük majd. A rendszerváltást követően a Budapesti Filharmóniai Társa­ság szervezeti felépítése is jelen­tősen átalakult. A kulturális kor­mányzat támogatását és a saját bevételeket kiegészítendő létre­hozták a Hangversenybarát Ala­pítványt, melynek célja nem­csak az, hogy biztosítsa a zene­kar anyagi hátterét, de az is, hogy segítse a tehetséges fiatal muzsikusok pályakezdését, illet­ve az új magyar művek létrejöt­tét. Az évfordulóra is készül egy új zenedarab, de a szerző kilétét nem sikerült kiderítenünk - meglepetés, mondták. Az alapít­vány kuratóriumának elnöke Er­kel Tibor - a Himnusz zeneszer­zőjének leszármazottja -, védnö­ke pedig Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke és Szokolay Sándor zeneszerző. A kezdeményezés nem egye­dülálló, 1934-ben Dohnányi is létrehozott egy hasonló alapít­ványt. Akkor az arisztokrácia si­etett a magyar kultúra segítségé­re. Most talán a vállalkozók, módosabb honfitársaink támo­gatására lehet számítani. 140 év nem csekélység. A ze­nekar történelmi múltunk szer­ves része. S bizonyos áldozatot követel, ha a 200. évfordulót is meg akarjuk ünnepelni majd. 1993. október 8. AMERIKAI Hfagyar Hírlap0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom