Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-12-24 / 50. szám
ahova Kárujjal kiromlánk s a nőihőgyekről levonok a konzokvertcziákot Nohát oda es kiromlánk Kárujjal, a sógorommal, a Dunakorzóra! Lesz mit beszélni a kánaiaknak, ha hírit veszik! Ó gurucsa fogd meg! Be példák es ezek a pesti nőihőgyek! Be rusnyák s be furcsák s be csudálatosak! S be szépek méges! S be fijatalok! Az ember ezekről még azt es elhiheté, hogy hatvan esztendős korikba születnek s úgy nőnek visszafelé! Hogy esszevissza vannak keveredve s mázolva s mívelődve s minden!... Mindt a kerekek a gőzmolmba: mindegyik másféle s méges mind egyforma s egyik a másikot fordiccsa s méges mind másfelé forog. S amennyi mind egyet zakatol. Ennyi ügyibe való, jókötésű, fajin fehérnépet egy csukorékba így esszeduvasztva még soha miótátólfogvást az eszemet tudom, sohasem láték. Nem én osztán, soha!! S hogy lengedeztek s hogy hajladoztak, lelkem! S hogy kelleték magikot!... Öregek s vének s fijatalok, s szépek s csúfok, s minden! v S hogy rajzoltak körüllöttik a nadrágos férfijak! S hogy burungozának esszevissza! Mindt éppen a méhek az ákácvirág körül! Úgy mondom, ahogy van, no! Mit titkolózzam?! Még mű Kárujjal es kedvet kapánk s ahajt bésuvadánk a sétállók közi. Gondoltuk magunkba, ha nem egyeb, vaj kettőcskével műnk es esszejövünk, mámindthogy esmereccségbe keveredünk s az üdőt osztán eltőtögessük véllik. Egyszóval hát andalogni kezdőnk a gyülekezetbe, mindt a bihalak a tehencsordába s megállánk s el-elgondolkodánk. Eccer csak látom, lelkem, hogy egy irtóztató nagy kövér nőihőgy ereszkedik arra hezzánkfelé, mindt egy nagy fekete felleg s egy küzsdeg gyermekkocsit taszitt maga előtt. De ojan rengeteg nagy vót a nőihőgy s ojan terjedelmes, hogy münköt a csuda bélepett.- No, - gondolám magamba - ezen sem láccik meg a nehéz gazdasági hejzet! Ezt az európai krízis valahogy elkerülő! Közelcbbecske lépem hezza... ahogy lengedezik s hajladozik igen-igen a gyermekkocsi felett... s hát eccer csak megcsapja a fülemet a szó, hogy az a rengeteg nagy nőihőgy... azt a küzsdeg ölbeli gyennekecskét a kocsiba... furtonosan apukámnak szóllongassa! Apukám így, s apukám úgy s apukám erre s apukám arra!!!- Hinnye - szóllittám Kárujt -, hallád-e sógor?!... Az a küzsdeg ölbeli gyermek, ennek az irtóztató nagy nőihőgynek... az édesapja!- Édesapja-e? - aszongya Káruj.- Az a - mondom - az édes tátája! Tám nem hiszed?- Dehogy nem, - aszongya.- Hiszed-e? - mondom.- Én igen - aszongya. Met a máji üdőkbe úgy teli vagyon a világ teknikai vívmányokkal, hogy csudálni mán semmit se lehet - aszongya - s külömben es - aszongya - hallgasdsza meg csak azokot es ne! - Mejikeket? - mondom. - Ott ne - aszongya - azokat az esszebúttakot! Látod-e? - aszongya. Odetekéntek lelkem s hát látom, hogy egy apró kicsi, sejemgúnyás úriforma fijatal lejánkát mutogat, aki kartonfogvást menyen egy nagy marha bikaszemü férfijuval a villanyos felé... s úgy essze vannak búvá s bizakodva, mindha kizárólagosan éppencsak mijánnik találták vóna fel az erkőcsrendeletet. Én biza közelebbecske suvadék hezzik s felütém a fülem!... S met hajjanak csudát: Az az apró nevelcségii fijatal lejánka, azt a nagy iidős férfijut, akivel kartonfogyást sétált... furtonosan csak... fiacskámnak szóllongatta! Fijacskám így, s fijacskám úgy, s fijacskám erre s fijacskám arra!!!- No - gondolám magamba - ezek, ha nem egyebek, esszevéték egyikamásikát a nagy gyúródásba! Vaj tám meglehet, hogy ez es csak a teknika vivmánynya!? S met hallgassák meg, lelkem!... élig lépünk vaj kettőt arrábbacska... eccer csak csment megtaszitt ódalba Káruj s odacsúgja nekem, hogy- Te Dani te - aszongya - netenc!- Hinnye - mondom - nonono! S aval odatekéntek. S hát lelkem, a korzónak az assó bütejinél, ahol a sétálló népek visszatekerednek a sétállásikból... ott állingál egy igenigen ügyibevaló, kellemetes, virgonc kicsi nőihőgy... tiszta csupa egyes egyedül.- Hinnye - mondom - csak most veszem eszre, nctene! Hászen ebbe több a látván, mindt a rejtelem, te Káruj! Met hallgassák meg lelkem, ojan diszkerét vala rajta az őtözet, s ojan modern s ojan divatos, hogy tisztességgel legyen mondva, aláírói nézvést... éppen csak hogy tárgyig éregetett a gúnyacskája neki... Fejérről nézvést pediglen... onnét es csak éppeghogy tárgyig éregetett!- No - mondom - sógor, mán akár azt híjják erkőcsnek - mondom -, ami rajta vagyon ezen a nőihőgyön, akár azt, ami hibádzik rólla... mindenképpen szüköcskére szabták az erkőccsit szegénnek! Élig mondám ki a szovamot lelkem s hát megmozdul a becses nőihőgy... s lépik vaj kettőt arrafelé... s a tekéntettyit Kárujra rejaveti... s elmosojodik... s eccerre csak szép hangos fenszóval (még mindha most es hallanám) aszonta Kárujnak, hogy-Pofikám - aszongya.- Hinnye - gondolám magamba -noteno! Káruj megjede a szótól s egygyet szőkék s bé a hátam megi! A nőihőgy esment lépik vaj kettőt felénk... s esment mosojog... s a tekéntettyit rejám... s a szóllamot megesmételi:- Pofikám - aszongya - pofikám! Pofikám, pofikám, pofikám!- Hinnye kutyagyilkosteringette! - mondom. Te Káruj!!! Münköt, ha nem egyeb, valakivel esszevéte a küsasszon! Gyere - mondom - sógor, takaroggyunk el innét izíbe, met ha nem egyeb, még törvényes botránba keveredünk. Mán pedég hallgasd meg - mondom - lelkem sógor; a világnak amennyi fehérnépje vagyon, ha mind esszefognák egy csukorékba... még együttvéve sem érdemelnék meg, hogy törvénbe vigyüjjön az ember miánnik... Nem vagyunk mű korzóra teremtődve, sógor!... Essék belé a suj! Gyere - mondom - sirüjjünk s menynyünk s ahajt osztán vonnyuk le a konzakvonciákot.- Hejjeslem sógor - aszongya Káruj - töpjünk s lépjünk s vissza se tekéncsünkfi S megfutamodánk. A nagy vashíd bütejinél osztán leülepedénk a ciment garádicsra s az esszes pesti nőihőgyekről levonok az esszes konzakvonciákot: Az esső nőihőgy... aki azt a küzsdeg ölbeli gyermeket a kicsi kocsiba... apukámnak szóllitotta... hát annak biztoson nem vót apukája. A másodiknak... aki azt a nagy marha férfijut, akivel kartonfogvást ágált a korzón... fijacskámnak szóllitotta... annak biztosan nem vót fijacskája. A harmadik pediglen... aki az idegeny embert... mámindt engem s Kárujt... fényes nappal köznyilvánvaló hejjen... pofikámnak mere szóllittani... hát lelkem... annak biztoson nem vót... nono!... hát talájják ki magik, hogy mije nem vót neki?! Betegeinek és ismerőseinek kellemes Ünnepeket és boldog Új Esztendőt kíván: Dr. Pasternak Alfred szülész és nőgyógyász szakorvos 2080 Century Park East, Suite 1106 Los Angeles, CA 90067 Tel: (310) 277-3144 Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet kíván barátainak HLATKY EDITH és VADÁSZ LARRY Kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kíván pácienseinek és az újság olvasóinak Dr. Gazsi S. Edwin, D.D.S. fogorvos 3028 West Ball Rd. Anaheim, CA 92804 Tel: (714) 828-6331 Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet kíván KARL’S IMPORTS Hard to find Auto Parts and Accessories 2008 Whittier Blvd. Montebello, CA 90640 (213) 728-1461 (213) 723-1092 Áldásos szép Karácsonyt és boldog Újévet kíván pácienseinek Dr. Dobránszky Tibor D.M.D. 6753 Hollywood Blvd. Los Angeles, CA 90028 Kellemes ünnepeket kíván HENRY D. HARRIS M.D. és DARELL NORWOOD M.D. valamint GOM MERMAN GABI 1993. december 24. HOSSZÚ ZOLTÁN (Danibá) rm&m m 31 AMERIKAI Hfagyar Hírlap
