Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-11-05 / 43. szám

FERCSEY JÁNOS (New York) Amerika, a televízió és az ENSZ az ötvenedik évforduló előtt Szomália lesz Boutrosz Bout­­rosz Ghali vég­zete, éppúgy, mint Kongó volt Dag Ham mars­­kjoeld tragédiá­ja? - kérdezte a "Diplomatie World Bulletin, az ENSZ ese­ményeit kommentáló újság szer­kesztője. Hammarskjoeld repü­lőgépe 1961-ben felrobbant a Kongó fölött. Boutrosz Boutrosz Ghalit figyelmeztették az ENSZ biztonsági szakértői, hogy ne menjen Szomáliába, de a főtit­kár nem hallgatott rájuk és meg­látogatta az ENSZ-csapatokat Mogadishu mellett. A főtitkár - aki Egyiptomban 11 évig a külügyminisztérium fő­nöke volt és mint afrikai, tavaly ősszel felhívta a figyelmet a Szo­máliái éhínségre és elérte, hogy az amerikaiak, még a Bush-ad­­minisztráció utolsó heteiben élelmiszert és gyógyszereket vi­gyenek az anarchiába süllyedt afrikai országba -, később hely­telenítette Washington Szomáliái politikáját s vitába keveredett Warren Christopherrel és Ma­deline Albrighttel, az amerikai ENSZ-nagykövettel. a júniusban Leleple­zett "fundamentalista" össze­esküvés elsőszámú célpontja Boutrosz Boutrosz Ghali volt; a terroristák fel akarták robbanta­ni a Manhattanba vezető két alagutat és az ENSZ székházát. Azóta megszigorították az ENSZ4>en a belépést, a parkot lezárták, a garázst jobban ellen­őrzik, az épületben csak bizton­sági kártyával szabad járni, de egy TV-riporter így is észrevét­lenül lemaradt egy látogató cso­porttól és bement a Biztonsági Tanács termébe. A főtitkár 38. emeleti irodájá­ba ma nehezebb bejutni, de a "Diplomatie World" jelentése szerint az ENSZ biztonsági szervezetének vezetői felhábo­rodtak azon, hogy Boutrosz Bo­utrosz Ghali a State Depart­ment titkos szolgálatát kívánja szerződtetni. Egyébként sohasem történt meg, hogy nem egészen két év­vel a főtitkár hivatalba lépése után már utódjáról beszélnek. "Ki lesz az utód, ha B. B. Ghali ötéves mandátuma lejár, vagy ha már hamarabb visszalép?" - kér­dezte Petronius, a "Diplomáciai Táska" szerkesztője. Szerinte a legesélyesebb jelölt Sadako Ogata, a menekültügyek vezető­je, egy japán diplomatanő, vagy Gareth Evans szenátor, az ausztráliai külügyminiszter. "A legboldogabb ember a vilá­gon Javier Perez de Cuellar" - mondta a főtitkárság egyik veze­tője. A perui diplomata tíz évig volt az ENSZ főtitkára és utolsó éveiben sikeresen működött, az ENSZ-nek jelentős része volt a nyolc évig tartó iráni-iraki hábo­rú befejezésében és ENSZ "bé­kefenntartók" ellenőrizték a szovjet visszavonulást Afganisz­tánból. Perez de Cuellar főtit­kársága alatt 10.000 kéksisakos "békekatona" állomásozott né­hány stratégiai ponton, ma pe­dig 80.000 katona vesz részt "bé­ke-hadműveletekben", missziók­ban és megfigyelő részlegekben, négy kontinensen. MINT A HÁBORÚHOZ, az ENSZ működéséhez és a béke­akciókhoz is pénz, pénz, pénz szükséges. A békének ára van, mondták a diplomaták a hideg­háború idején, majd ha a világ nem költ fegyverekre, lesz pénz bőven az elmaradott országok fejlesztésére és háborúra a sze­génység ellen... De nem így tör­tént. Szeptemberben majdnem 2 milliárd dollárral voltak hátra­lékban az ENSZ tagállamai, 184 közül mindössze tíz ország fizet­te ki időben hozzájárulását az évi költségvetéshez és a békeak­ciókhoz. A "Secretariat News" jelentette, hogy novemberben már nem tudják kifizetni az ENSZ alkalmazottait. De októ­berben Japán fizetett 198 milliót és nem sokkal később az Egye­sült Államok, a "legnagyobb hát­ralékos", törlesztett 500 milliót, de így is több mint 400 millióval tartozik. A legnagyobb "nemfi­zető" jelenleg az Orosz Föderá­ció, mintegy 500 millióval. Október 24-e az ENSZ alapí­tásának 48. évfordulója volt, hi­vatalosan az ENSZ Napja. Bo­utrosz Boutrosz Ghali videosza­lagra vett beszédében emlékez­tetett arra, hogy amikor az Alapokmány szerkesztői először találkoztak 1945. áprilisában, még tartott a világháború és az emberiség még nem lépett be az atomkorba. A gyorsan változó világban "új Egyesült Nemzetek­re van szükség" - mondta -, "most kezdődik egy új fejezet az emberiség történetében. De a tagállamok most több feladattal bízzák meg az ENSZ-t, mint bármikor a történelem során; és az ENSZ csak akkor lehet ered­ményes, ha számíthat a tagálla­mok segítségére." Az ENSZ lényegében rend­szer, eszköz a tagállamok, első­sorban a nagyhatalmak kezében. A főtitkár csak a Biztonsági Ta­nács határozatait hajtja végre. De valószínű, hogy a következő két évben, az ENSZ ötvenedik évfordulója előtt több fontos változásra kerül sor a világszer­vezetben. ERRŐL BESZÉLGETETT az "Earth Times", az "ENSZ-t és a világproblémákat figyelő" új­ság szerkesztője Arthur Schle­singer Jr.-ral, az ismert törté­nésszel, aki John F. Kennedy ta­nácsadója volt, Harvard pro­fesszor és jelenleg a New York-i egyetemen tanít. "Nem szíve­sen", de elismeri, hogy a mai hatalmi erőviszonyoknak megfe­lelően a Biztonsági Tanácsban állandó helyet kell adni Német­országnak és Japánnak és talán a 880 millió lakosú Indiának. Ugyanakkor a 184 tagállam közt van több tucatnyi kis szigetál­lam, alig 50.000 lakossal - és mindegyiknek ugyanolyan szava­zata van a Közgyűlésben, mint az 1.150 milliós Kínának. Azt ajánlja, hogy ezek regionális szervezetekbe tömörüljenek és egy-egy tagot delegáljanak a Közgyűlésbe. A békefenntartással kapcsolat­ban helyesli Brian Urquart, volt főtitkár-helyettes ötletét: ENSZ Idegenlégió szervezését, amely­nek tagjai önkéntesek lennének. Ezt az "Idegenlégiót" a Bizton­sági Tanács bármikor mozgósí­tani tudná. Arra ugyanis nem le­het számítani, hogy a tagállamok kormányai katonáikat küldjék "békeakciókra" olyan országok­ba, amelyek saját biztonságuk szempontjából nem veszélyesek. Boszniáról így beszélt Schle­singer: "Bosznia eredetileg euró­pai probléma volt és az Európai Közösség csődöt mondott. Hi­hetetlen, hogy a huszadik század végén, Európa közepén ilyen at­rocitások történjenek. Ha Szara­jevó ostromának megtöréséhez szükséges lenne a légicsapás, ta­lán használni kellene ezt a fegy­vert -, de ha nem lesz eredmé­nyes, katonai erőket kellene kül­deni abba az országba. Viszont nehéz lenne megmagyarázni Ohióban anyáknak és feleségek­nek, hogy fiúk, férjük harcolni megy Boszniába vagy Szomáliá­ba. Európában megfigyeltem, az európaiak nem veszik Boszniát olyan tragikusan, mint mi, ame­rikaiak, azt mondják: "a Balkán most megint a Balkán". (Cini­kus, de így van, így látja Nyugat Európa.) A TELEVÍZIÓNAK DÖNTŐ SZEREPE van a háborúkban. Amikor Szaigont elhagyták az amerikaiak, Chi nagykövet, Dél- Vietnam ENSZ-delegátusa ba­rátja vállára borulva sírt és azt mondta: "Bennünket a televízió győzött le..." Sokan emlékeznek ma is arra a képre, amikor egy dél-vietnami tiszt lelőtt egy ret­tegő Viet Cong-gerillát. Ameri­ka megborzadt a jelenettől, bár Szaigon jelentette, hogy az a ge­rilla kiirtotta a dél-vietnami tiszt egész családját, feleségét, gyer­mekeit, anyját is megölte. Dehát érthető, hogy az amerikaiak megdöbbenve nézik, amint egy amerikai katona holttestét őr­jöngő szomáliaiak vonszolják vé­gig Mogadishu utcáin; érthető, ha megkérdezik: vajon miért vannak a fiaink Szomáliában? Az a legnagyobb veszély, hogy ilyen jelenségek erősítik az izo­­lácionizmust; Amerika csak az első világháborúban lépett ki az elszigeteltségből. Ha azután nem húzódik vissza, talán nem tör ki húsz évvel később a máso­dik világháború. És ha azután nincs Marshall-terv és nincs NATO, nincsenek amerikai ka­tonák - és mögöttük Amerika gazdasági, technikai és katonai ereje - a szovjet nyomás talán összetörte volna Nyugat-Euró­­pát és Japánt. Persze, a mai világban egyetlen ország sem élhet elszigeteltség­ben. Találóan jegyezte meg egy amerikai riporter, hogy "a moszkvai gazdáknak szükségük van Moszkvára"; ugyanis van egy Moszkva Indiana államban, ahonnan a Mississippi és Ohio folyókon szállítják a gabonát a Mexikói Öbölbe, s onnan Oroszországba, Japánba, Kö­zép-Keletre. A világkereskede­lem alapja a stabilitás és legerő­sebb tartóoszlopa az Egyesült Államok. A Wall Street Journalban kö­zölt cikkében Arthur Schlesin­ger Tennyson versére emléke­zik, amit Churchill "a legcsodá­latosabb modern jóslatnak" ne­vezett s amit Truman elnök ha­láláig a tárcájában hordott. A versben a költő a jövőbe néz és látja, hogy "bevonják a harci­­lobogókat az Ember Parlament­jébe, a Világ Föderációjába". Sajnos, ezektől az ideáloktól még nagyon messze vagyunk. MAGYAR AUDIÓ-KAZETTÁK KAPHATÓK A legnépszerűbb számok: Csongrádi Kata: Nem boszor­kányság, Poór Péten Szent Kará­csony éjjel, Koós János, Máthé Ottilia, Szécsi Pál, Sztankay István dalai, Elvis Presley ma­gyarul, Ludas Matyi, stb. CSÁRDÁS Étterem, 5820 Melrose Avenue Telefon: (213) 962-6434 Kónya Imre ünnepi beszéde (Folytatás az első oldalról) hogy néhány évvel később micsoda változások következnek be Ma­gyarországon, micsoda események következnek be Magyarorszá­gon, aminek az a következménye, hogy nem sokkal később, immá­ron Magyarországon is nemzeti ünnepünkként ünnepelhetjük az ötvenhatos forradalom évfordulóját, míg november 7-én, április 4- én a többi hétköznaphoz hasonlatosan, ugyanúgy dolgozunk, mint ahogy a szabad világ magyarsága dolgozik ezeken a napokon. A harmincadik évfordulón nem gondoltuk még, hogy a harminchar­madik évforduló, 1989. október 23-a meghozza a magyarságnak, hogy a nemzeti kerékasztal-tárgyalások eredményeképpen az or­szággyűlés előtti téren kikiálthattuk a magyar köztársaságot és im­már ott állhattunk az ellenzéki csoportok, pártok vezetői és ünne­pelhettük az új magyar köztársaságot, a magyar szabadság kivívá­sát. A jelszó az volt a Parlament előtti tüntetésen és megemlékezé­sen, hogy soha többé kommunizmust! De arra se gondolhattunk itt még a harmincadik évfordulón, hogy egy évre rá, 1990. október 23-án a parlament tárgyalótermében folyik majd az október 23—i ünnepség, már egy szabadon választott magyar parlament előtt mondja az ünnepi beszédet Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a felelős magyar kormány miniszterelnöke, aki betegen, Amerikából hazaérkezve, még fontosnak tartotta, hogy a megemlékezésen, az operációt megelőzően elmondja az ünnepi beszédet a szabad magyar parlament előtt és utána vonuljon csak be a kórházba, megoperáltatni magát.- 1991. október 23-a következett, az egyik legszemélyesebb élmé­nyem, mert a Magyar Köztársaság szabadon választott parlament­jének legnagyobb képviselőcsoportja ünnepelhette ekkor október 23-át, együtt a Corvin-köz harcosaival és volt abban valami szim­bolikus, hogy a legnagyobb képviselőcsoportja a szabadon válasz­tott parlamentnek, a felelős magyar kormány tagjai és az ötvenha­tos harcosok, a Corvin-közi hősök együtt ünnepelnek és tudják hol, Hölgyeim és Uraim, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tárgyalótermében, amelyet akkor már a Ma­gyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja saját tárgyalótermeként használt és azóta is használ. Nagyon sajnálom, hogy nem vehetett mindenki részt ezen az ünnepségen, aki most itt van, mert bizony, akik ott voltak és mindezt végiggondolták, azoknak nem jutott eszébe, amit innen-onnan hallunk, itt, Los Angelesben is, hogy nem történt Magyarországon rendszerváltás, mert bizony, ez a szimbolikus ünnepség mindenki számára bizonyíthatta, hogy Ma­gyarországon igenis folyik valami, ami a rendszerváltozás folyama­ta és ami lassan, de biztosan halad arrafelé, hogy Magyarország is a szabad nemzetek közösségének egyenrangú, méltó tagja lehes­­. sen. (Jövő héten folytatjuk) Kónya Imre New Yorkban Október végén dr. Kónya Imre néhány napot New Yorkban s később Washingtonban töltött, ahol vezető amerikai politiku­sokkal tárgyalt. A New York-i főkonzulátuson, Emri István konzul társaságában sajtókonfe­renciát tartott amerikai és kül­földi újságírókkal, ENSZ-tudó­­sítókkal; délben amerikai ma­gyar újságírókkal és rádióripor­terekkel beszélgetett és este New York és környéke egyházi és egyesületi vezetőit hallgatta meg. Amikor dr. Varga László több mint negyven évi távoliét után először ment Magyarországra, 1988-ban, a Szabad Magyar Jo­gászok Világszövetségének veze­tősége felkérte, hogy azonnal keresse fel dr. Kónya Imrét, aki abban az évben alapította meg otthon a Jogász Fórumot. En­nek a Jogász Fórumnak törté­nelmi szerepe volt; az akkor kezdődő kerékasztal-tárgyaláso­kon ugyanis az akkor hatalmon lévő kommunista párt vezetői ■ külön-külön akartak vitatkozni az alakulóban lévő ellenzéki szektorokkal. A Jogász Fórum viszont ahhoz ragaszkodott, hogy az egységes ellenzék tár­­, gyaljon a kommunista kor­mánnyal. Az ellenzék szóvivője dr. Antall József lett és első szá­mú segítőtársa dr. Kónya Imre, aki ma a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportjának vezetője. Megismétlődhet-e Magyaror­­jszágon a litvániai és lengyel­­országi választás, visszatérhet­nek-e kommunisták a kormány­ba? Kónya szerint ma a parla­mentben csak az MSZP, a "re­formkommunista" csoport balol­dali, a kormánykoalíció konzer­vatív és az ellenzék liberális. Egyébként hangsúlyozta, hogy a térségben a magyar kormány az egyetlen, amely három cv után is helyén maradt. Arra is emlé­keztetett, hogy a magyar kor­mány nem kötött semmiféle "paktumot", amint az Lengyelor­szágban történt. Lengyelország­ban 28 párt van, Magyarorszá­gon csak hat párt van a parla­mentben. Nehéz volt megteremteni a stabilitást, keserű örökség a hu­szonkét milliárd adósság, amit az előző, kommunista kormány vett fel külföldről. De a nehéz­ségek ellenére fizetjük a kama­tokat és stabilitásunk láttára a külföld bizalommal néz Magyar­­ország felé: területünk a térség­ben csak 4 százalék, viszont a külföldi befektetések 60 százalé­ka esik Magyarországra. Hozzátette, hogy a gazdasági problémákat csak fokozta az orosz, illetőleg a keleti piac összeomlása és a nyugati re­cesszió. Ennek következtében a gazdasági helyzet csupán lassan javul. Emlékezzünk arra, hogy a nagyarányú külföldi kölcsönök hatására Magyarországon erősö­dött a gazdasági helyzet. Kónya Imre bizakodva néz a választások elé. Az oroszországi politikai helyzet természetesen rendkívül fontos hazánk szem­pontjából. Ha 1989-ben lett vol­na "augusztusi puccs", annak sú­lyos hatása lett volna Magyaror­szágon. De ma már más a hely­zet, hazánk ma nem függ egyet­len nagyhatalomtól sem, de erős szálakkal kapcsolódik Nyugat­hoz, elsősorban Nyugat-Európá­­hoz. _f_ 1993. november 5. 3 AMERIKAI Magyar Hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom