Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-22 / 41. szám

1 Apróhirdetés APRÓHIRDETÉSEK DÍjSZABÁSA 20 szóig (első szó nagybetűkkel) $5.­­Minden további szó: 20 cent Az apróhirdetést fel­adáskor keli fizetni. Posta útján történő megrendelés esetén kéijük a csekket mellékelni. LOS ANGELES legszebb és legbiztonsá­gosabb környékén, a Rossmorc-on 1, illet­ve 4 szobás lakások kiadók. Telefon: (213) 931-4794. HIVATÁSOS masszőr, 17 éves tapaszta­lattal gyógymass7á7s és izomlazítás, gyógy­torna ele. Hívja Andreast (213) 4ó5—4935. Irodámat áthelyeztem: Consolidated Tax Sérv. Dr. Oszlányi Miklós Adóügyek, Notary Új cim: 234 S. Electric Ave. Monterey Park, CA 91754 Tel: (213) 661-5392 (818) 570-9740 LAKÁS KIADÓ: 1 hálószobás $475-, bú­torozva $500, garázzsal, jacuzzival, úszó­medencével és őrséggel ellátott lakótele­pen. Tel: (818) 709-Ó93Ó, (818) 367-0679. I.B. ROOFING Professional - tetőfedés HOT MOP - Modified system SHINGLE and TILE SPECIALIST Hívják Istvánt (818) 760-0337 (213) 873-4606 Alacsony árak Garanciával * Díjmentes árajánlat I___________________________ EZERMESTER vállal mindenfajta házon belüli és kívüli javítást, átalakítást, festést, csempézést, vízvezetékszerelést, stb. Ko­vács Zoli, (818)890-2933. iíYT-KKilKT Interior Design & Art Studio 6116 Borden Circle, Las Vegas, MV 89107 Phone (702) S77-1825 VIDÁM, modern gondolkodású értelmisé­gi hölgy társat keres jól szituált, intelli­gens, nem dohányzó, sportos úr személyé­ben 55-60 éves korig - esetleg házasság céljából. Kézzel írott, fényképes levelet ké­rek "Tözliliom" jeligére. HAZATELEPÜLÉSSEL, magyarországi ingatlanvásárlással, állampolgársági-, nyugdíj-, kárpótlási-, kárrendezési-, hagya­téki ügyekkel foglalkozó privát ügyvédek Budapesten. Érdeklődni lehet du. 2 órától Mártha Bán telefonszámán: (310) 372- 6716. A PIROS KARAVÁN művészegyüttes kisebb-nagyobb rendezvényeket vállal Lakatos-Losó Róbert vezetésével Cigányzene, tánczene, nemzetközi muzsika Hegedű: Lakatos-Losó Róbert (213) 874-8776 Cimbalom: Mezei Elemér (818) 982-8514 JUDIT TRAVEL NETWORK ctdl F°* - (818) 988-7716 * Repülő és hajó utak * Vasútjegyek Amerikába * Európába * Gépkocsi bérlés * Szállás Gyors és pontos ügyintézés Alulírott megrendelem az Amerikai MAGYAR HÍRLAP című hetilapot és az előfizetési díjat mellékelem (csekk, Mo­ney Order, vagy credit kártya). 25.00 dollár egy évre 14.00 dollár félévre Név:........................................................................................ Utca, házszám:....................................................................... Város, állam, ZipCode:.......................................................... Telefon:................................................................................... Amerikai MAGYAR HÍRLAP 5528 Fulton Ave. Van Nuys, CA 91401 0 1993. október 22. (Második folytatás) Ferde szája gyakran húzódik kaján vigyorra; ilyenkor egy-egy mélyvörös folt tűnik föl az arcán, és furcsa, sziszegő hang szüremlik át összeszorí­tott fogai között. Coppelius mindig régimódi, ha­muszürke felöltőben, ugyanilyen mellényben és hozzávaló térdnadrágban jelent meg, mindehhez azonban fekete harisnyát és csatos, fekete cipőt hordott. Kicsiny parókája épp csak a feje búbját takarta, az oldaltincsek magasan két nagy, vörös füle fölött húzódtak, a széles, zárt hajvédő pedig úgy elállt a tartójától, hogy látni lehetett azt az ezüstcsatot, mely redős nyakbavalóját összefogta. Egész lénye ellenszenves volt és visszataszító; mi, gyermekek azonban leginkább a nagy, csontos és szőrös mancsaitól viszolyogtunk, olyannyira, hogy nem kellett semmi, amihez ő egyszer hozzányúlt. Ezt ő észre is vette, és attól fogva örömét találta benne, ha egy-egy szelet süteményt, egy-egy szem édes gyümölcsöt, amit édesanyánk tányérunkra csúsztatott, ilyen vagy olyan ürüggyel megérintett, élvezte, hogy könnyek szöknek a szemünkbe, és az undortól és viszolygástól rá sem tudunk többé nézni az imént még vágyva vágyott csemegére. Ugyanezt tette, ha ünnepnapokon egy pohárka édes bort töltött nekünk apánk. Hirtelen odaka­pott a mancsával, sőt megesett, hogy megragadta a poharat, és hullakék ajkához emelte, majd való­sággal ördögi kacajra fakadt, mert bosszúságun­kat csak csöndes pityergéssel volt szabad kifejez­nünk. Folyvást csak kis bestiáknak hívott minket; mi pedig meg sem nyikkanhaltunk, ha ő jelen volt, és pokolba kívántuk a csúf, barátságtalan embert, aki szántszándékkal elrontotta a legki­sebb örömünket is. Anyánk láthatóan ugyanúgy gyűlölte az utálatos Coppeliust, mint mi, ugyanis valahányszor Coppelius úr megjelent, anyánk vi­dámsága, derűje egy csapásra szomorú és mogor­va szigornak adott helyet. Apánk ellenben úgy kezelte az ügyvédet, mint valami felsőbbrendü lényt, akinek tűrni kell a gonoszkodását, s akinek a jókedve szent. Lesték Coppelius minden óhaját, az ő kedvenc ételeit főzték, ritka borokat bonto­gattak neki. Amikor tehát most Coppeliust láttam magam előtt, iszonyattal és rémülettel töltötte el szívemet a ráismerés, hogy hiszen a Homokember nem le­het senki más, csakis ő; a Homokember most már nem a dajkamese mumusa volt, aki a holdbé­li bagolyfészekbe gyermekszemeket hord eleségül a fiókáinak, nem ám, hanem a csúf, kísérteties rémség, aki gyors és örök kárhozatot hoz magá­val, ahol csak feltűnik. Földbe gyökerezett a lábam. Félve attól, hogy fölfedezhetnek, és - ebben bizonyos voltam - szi­gorúan megbüntetnek, nem mozdultam, s tovább kandikáltam a függöny mögül. Apám tisztelettel­jesen fogadta Coppeliust.- Munkára fel! - reccsent rá amaz, és ledobta a felöltőjét. Apánk némán és komoran bújt ki há­lóköntöséből és mindketten hosszú, fekete kö­tényt öltöttek magukra. Hogy a kötények honnan kerültek elő, nem tudom. Apám kinyitotta az egyik faliszekrény ajtaját; ekkor vettem észre, hogy amit én oly sokáig annak tartottam, nem fa­liszekrény volt, hanem valami fekete üreg, mely­ben egy kicsiny tűzhely volt. Coppelius odalépett, kék láng sercent a tűzhelyen. Mellette mindenfé­le különös készülék. Jóságos isten... mennyire megváltozott az én öreg édesapám, ahogy most a tűz fölé hajolt! Mintha valami szörnyű, görcsös fájdalom rántotta volna rút, visszataszító, ördögi grimaszba lágy és tiszteletreméltó vonásait. Cop­­peliusra hasonlított. Coppelius izzóvörös fogót kapott elő, a gomolygó gőzökbe nyúlt, és csillogó masszát tépett ki vele, melyet buzgón kalapálni kezdett. Arra lettem figyelmes, hogy emberarcok tünedeznek fel körös-körül, de szem nélküliek: a szemek helyén iszonyú, mély, fekete barlang...- Ide a szemekkel, ide a szemekkel! - kiáltotta Coppelius tompán dörgő hangon. Vad rémület fogott el, felsikoltottam, s rejtekhelyemről kizu­hantam a padlóra.- Kis bestia!... Kis bestia!... - csapott le rám Coppelius dühös fogcsikorgatással, azzal fölka­pott, s a tűzhelyre hajított, melynek lángja máris perzselni kezdte a hajamat.- Megvan a szem... a szemecske... pompás gyermekszemecske... - dünnyögte Coppelius, mi­közben egy marék izzó port merített a tűzből, s lendületet vett, hogy a szemem közé csapja. Ek­kor az apám könyörgőn égnek emelt kézzel felki­áltott:- Mester! Mester! Az én Nathanaelem szemét ne bántsd!... Ne bántsd!... Coppelius velőtrázó kacajt hallatott.- No jó, hát tartsa meg a fiatalúr a szemét!... süvöltötte. - Had pityeregje el a magáét ezen a világon; de előbb azért vizsgáljuk meg a szerkezet kezét meg a lábát! - azzal kíméletlenül csuklón ragadott, hogy csak úgy ropogott, lecsavarta mindkét kezemet, majd a lábamat is, és össze­vissza cserélgette őket.- Sehová sem illik! Úgy jó, ahogyan volt!... Ér­tette az öreg a módját! - súgta-sziszegte; s közben minden elsötétült, elfeketült körülöttem, minden idegszálam, minden porcikám görcsbe rándult... tovább nem éreztem semmit... Lágy, langyos lehelet simított végig az arco­mon, úgy ébredtem, mint aki a halálból tér vissza, anyám hajolt fölibém.- Itt van még a Homokember? - motyogtam.- Nem, édes kisfiam, már réges-rég elment, nem bánthat téged! - felelte anyám, és ölelte-csó­­kolta visszanyert magzatát. ...De miért is fárasztalak, szeretett Lotharom? Miért is bonyolódom a részletekbe, amikor meg annyi a mondandóm? Egy szó, mint száz: Coppe­lius rajtacsípett a leselkedésen, és bántalmazott. A rettegésbe, a rémületbe belébetegedtem, és több hétig lázas önkívületben nyomtam az ágyat. "Itt van még a Homokember?" Ez volt az első egészséges kérdésem: fölépülésem, megmenekü­lésem biztos jele. Most pedig hadd mesélem még el neked gyer­mekéveim legszörnyűbb eseményét; ez bizonyára meggyőz téged, hogy nem bennem van a hiba, ha most minden fakón egybemosódik a szemem előtt; az én életemre csakugyan komor ködfátylat bocsátott valamely sötét hatalom, s e fátylat talán csak a halálom óráján tépem széjjel... Coppelius elmaradt tőlünk, úgy hírlett, hogy a városból is elment. Egy esztendő telhetett el, midőn egy este régi jó szokásunk szerint ismét körülültük az asztalt. Apánk fölöttébb vidám volt, és ifjúkori utazásai­ból vett történetekkel szórakoztatott minket. Amikor az óra kilencet ütött, egyszerre csak hall­juk, hogy megnyikordul odalent a kapu, és ki­mért, ólomsúlyú léptek csosszannak a lépcsőn.- Coppelius - mondta az anyám, és elsápadt.- Igen, ez Coppelius - visszhangozta apám fa­kó, megtört hangon. Anyám szemébe könnyek szöktek.- Apus, apus! - kiáltotta. - Hát muszáj ez?- Most utoljára - felelte apám -, utoljára van itt, ígérem. De most menj, vidd a gyerekeket!... Menjetek... feküdjetek le! Jó éjszakát! Mintha súlyos, hideg kőpáncél préselt volna magába, elfúlt a lélegzetem! Csak álltam, és nem mozdultam, mire anyám karon ragadott:- Gyere, Nathanael, gyere hát! Hagytam, hogy elvezessen, hálókamrámhoz vi­gyen.- Nyugodj meg, nyugodj meg szépen, bújj az ágyba! Aludj... aludjál! - szólt utánam; de engem leírhatatlan rettegés és nyugtalanság marcangolt, s nem jött álom a szememre. A gyűlöletes és iszonytató Coppelius ott állt előttem szikrázó sze­mekkel, és kajánul vigyorgott rám; nem tudtam szabadulni e látomástól. Éjfél lehetett, amikor egyszerre borzalmas robbanást hallottam, mintha ágyú dörrent volna. Az egész ház beleremegett, dübörgő zaj süvített el az ajtóm előtt, a bejárati kapu fclnyikordult és bevágódott.- Coppelius! - kiáltottam fel rémülten és kiug­rottam az ágyból. Velőtrázó kétségbeesett sikoly harsant, rohantam apám szobájához, az ajtó tárva nyitva, fojktogató gőzök gomolyogtak elő. (Jövő héten folytatjuk) E. T. A. Hoffmann A Homokember .novellák a megmagyarázhatatlan világából AMERIKAI Hfagyar Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom