Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-22 / 41. szám

SAÁRY ÉVA Találkozás Ekhnaton fáraóval a kairói múzeumban A megszólítás­sal nem is kísér­letezem. Husza­dik századi, erő­sen demokratizá­lódott agyammal el sem tudom képzelni, milyen titulus illetné meg felségedet (?), de talán Ozirisz birodalmában bolyong­va, meg is feledkezett már a föl­di formaságokról. Lehet, azt vallja, amit az Odisszeusszal tár­salgó, halott Achilleusz, hogy "inkább lenne szolga az élők kö­zött, mint király az árnyak biro­dalmában"!? MINDEZ AZONBAN fölösle­ges okoskodás. "Ignoramus et ignorabimus" (Nem tudjuk, és sohasem fogjuk megtudni, aki pedig azt állítja magáról, hogy birtokában van a bizonyosság­nak, vagy fanatikus hívő, vagy pedig nem mond igazat.) Dehiszen, tisztában van mind­ezzel Felséged is, mikor meg akarta tisztítani az egyiptomi vallást a fölösleges sallangoktól, be próbálta vezetni - horribile dictu! - az akkor még botrányt okozó egyistenhitet, mely egy­ben a "józan ész" vallása is volt. Természetesen, el kellett buk­nia. El is bukott, mert idő előtt ébredt a valóságra. "Olyan volt ő, mint a sötét éjjel felébredő ember. Még olyan korán van, hogy mindenki alszik" - mondja Mereskovszkij Leonardo da Vinciről, de ez felségedre is il­lik. Elnézem szobormását a kairói múzeumban (nézem, és nem tu­dok elszakadni tőle - megfog!): egy modern értelmiségi arca! Felszegett, kissé rátarti fej, fölé­nyesen maliciózus tekintet, tu­dós kételkedés és nagylelkű nyi­tottság. A száj persze duzzadt, érzéki, de ennek vonala se árul el mohóságot vagy erőszakot, in­kább csak a raffinált élvezetek szeretetét. A KÉSŐI KRITIKUSOK (mi­lyen könnyű 3000 esztendő távo­lából mindent "jobban tudva", tanácsokat osztogatni, hogy "így meg úgy kellett volna cseleked­ni"!), "álmodozónak" nevezik fel­ségedet, aki nem volt képes erős kézzel összefogni országa ügyeit. Lehet, sőt valószínű, de a Biro­dalom szétesett, elporlott min­den hatalmával, gazdagságával együtt, az El Amarna-i művészet kecses, könnyed alkotásai azon­ban fennmaradtak, és világíta­nak az évezredek sötétségében. Mint ez a portré. Milyen lelkes idealizmussal, milyen bizakodón tekint a jövőbe! Tudatában van annak, hogy nemcsak rangjánál, de szelleménél fogva is különb a többieknél, a pusztán anyagi ér­dekek után futkosóknál, a vega­­tatív életet élő tömegnél. A Tu­dás és a Szépség szerelmese! Gondolom, puha, gyors léptek jellemezték. Vékony, ideges ke­ze volt. Hártyafinomságú bőrén átütöttek a kék erek, s elbűvölő­en csilloghattak ujjain az arany szkarabeuszokkal, nyújtózkodó kígyófejekkel ékes gyűrűk... Kár, hogy semmilyen ábrázolás nem őrizte meg Felséged moso­lyát (az egyiptomi portrék ko­molyak, méltóságteljesek, rajtuk az örökkévalóság nyugalma). És a hangja? Milyen lehetett a hangja?? Bizonyosan nem mély, sötét színezetű, inkább egy ár­nyalattal magasabb a normális­nál: fényesen szárnyaló tenor... TŰNŐDŐM. Vajon, Felséged lát-e, hall-e engem? Itt, az egyiptomi múzeum csöndjében hajlandó vagyok azt hinni, hogy -igen. Mi köt össze bennünket? Mi közünk van egymáshoz?? Az a furcsa érzésem, hogy előbb-utóbb s valami rejtett for­mában meg fogom kapni a fele­letet. Az "eretnek fáraó" abban is rendhagyó, hogy lelkét nem lán­colja (nem láncolhatja!) magá­hoz a múmiává aszalt test, ha­nem kötetlenül barangol, szá­guld térben és időben. Érzem a jelenlétét. Itt áll mö­göttem, megérinti a váltamat... mintha madár szállt volna rá.- Felség!- Nincsen már címem és ran­gom. Közelebb vagyok hozzád, mint gondolnád. Találkozunk I eszményben, érzésben, ízlésben. Elég fölnézned az alkonyati fel­hőkre, mikor átvilágítja szegé­lyüket a hanyatló nap utolsó su­gara. Ott vagyok én! Vagy mi­kor sűrű ködben tétovázol egy ismeretlen hegyi úton, s hirtelen kigyullad valahol egy biztató, tá­voli fény... Az vagyok én! De olyankor is melletted állok, mi­kor hirtelen megmozdul kezed­ben az ecset, megrándul ujjaid között a toll, mert "homlokon csókolt" az ihlet... Veled vagyok életed minden nehéz és minden mámoros pillanatában. * A folyosó felől kemény, kongó léptek közelednek. Émberek hangja, szentségtörő, profán lár­ma... Elillan a varázslat. Töltsön egy felejthetetlen estét KOLTAI RÓBERT-tel a "Sose halunk meg" című szenzációs magyar film író-rendező-fószereplójével a RADISSON VALLEY CENTER HOTELBEN (volt Valley Hilton) 15433 Ventura Blvd. vasárnap, október 24-én este 7 órai kezdettel (egyetlen kaliforniai fellépés) Koltai Róbert, a kiváló humorista egy estén át szórakoztatja a közönséget utánozhatatlan humorú műsorával. A műsorban szintén fellép POGÁNY JUDIT, a sokoldalú népszerű budapesti színművésznő. Az előadás után alkalma lesz elbeszélgetni a két kiváló művésszel. Belépődíj $15.00 * Helyfoglalásért hívja a (818) 848-5902 telefonszámot ' 0 AMERIKAI nfagyar Hírlap 1993. október 22. SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Istentisztelet ideje: minden vasárnap 10 órakor Helye: a parókia udvarán felállított sátorban Egyházunk postafiók száma: P.O.Box 1005, Reseda, CA 91337 Lelkipásztor: NAGY BÁLINT Telefon és fax: (818) 344-1885 Főgondnok: TÖRŐCSIK JÁNOS Telefon: Lakás: (818) 990-2887 Munkahely: (818) 243-0711 VASÁRNAP, október 17-én az igehirdetés textusa Róm. 9:16. verse volt. Életünkben a döntő szót tőlünk független ha­talom mondja ki: ISTEN, aki velünk személy szerint törődik, mert ő könyörülő Atya. Nem pusztítja ki bennünk az akara­tot, az önállóságot, az erőfeszí­tést és az öntudatot, ő tart a ke­zében mindnyájunkat, de azt akarja, hogy vállunkon hordoz­zuk mi is a terheket. Sokszor megengedi, hogy magunk hatá­rozzunk, de a rosszból jót hoz ki, a hibákat pedig kiköszörüli. Napjainkban, amikor az egész világ ismét "kockázik" a saját lé­tével - amikor nemzetünk is problémákkal küzd - bíztatás­ként hangzik el az Ige; "nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Is­tené". ISTENTISZTELETÜNK után Dr. Gyurcsík Iván pozsonyi jo­gász, publicista tartott értékes előadást a felvidéki magyarság helyzetéről. A Manhattan Beach Community Church ifjúsági cso­portja tartott zenés dráma-be­mutatót "Light on the Table" címmel. Az előadás után rende­zett gyűjtést egyházunk újjáépí­tésére ajánlották föl, melynek összege $502,50. Köszönjük ál­dozatos munkájukat, a színvona­las előadást és nemes elhatáro­zásukat, hogy egy magyar temp­lom építésére szánták adomá­nyaikat. Isten áldja meg további életüket, tanulásukat, egyházuk életét. KÖSZÖNJÜK Kovács Magdi, Balogh Tomi és Kálmán Géza segítségét az egyházunk terüle­tén végzett takarítási munkála­tokban. A KODÁLY KÓRUS minden kedden este 1/2 8-kor tartja próbáit. A legközelebbi fellépés október 23-án lesz Pasadénában du. 3:15-kor, majd vasárnap, ok­tóber 24-én a Szabadságharcos szobor koszorúzása. Szeretettel hívunk és várunk minden kórus­tagot, hogy jöjjenek el a próbák­ra. ELKÉSZÜLT a kép, amelyik leendő templomunkat és a teljes épületegyüttest mutatja be. Min­den vasárnap be fogjuk mutatni gyülekezetünknek, vagy hétköz­nap megtekinthető a parókián. A mérnökök az építkezés tech­nikai megoldásain dolgoznak, melyet előre láthatólag a jövő hónap közepére tudnak befejez­ni. KÖZÉRDEKp^^^ DR. FRIEDMAN ANDREW, ÜGYVÉD MAGYAR AUDIÓ-KAZETTÁK KAPHATÓK A legnépszerűbb számok: Csongrádi Kata: Nem boszor­kányság, Poór Péten Szent Kará­csony éjjel, Koós János, Máthé Ottilia, Szécsi Pál, Sztankay István dalai, Elvis Presley ma­gyarul, Ludas Matyi, stb. CSÁRDÁS Étterem, 5820 Melrose Avenue Telefon: (213) 962-6434 Gyermekek eltartása, az apa nézőpontjából Egyedülálló apák háztartása manapság nem olyan ritkaság, mint régen volt. Az apák egyre növekvő számban követelik maguknak gyerekeik felnevelé­sének jogát és a bíróság sem vonakodik ezt megad­ni úgy, mint régen. Közös nevelés és együttes gon­doskodás 1970 óta fokozatosan kiment a divatból mint ideális megoldás különvált szülők számára, így a gyerek felnevelésének joga ismét háborúskodás tétje lett, olyan háborúé, amelynek megnyerése most sokkal valószínűbb az apák részére, mint valaha is volt. A gyermekről való gondoskodás bíró­ság elé kerülő ügyei természetesen érzelmi motívumokkal telítettek és egyre bonyolultabbá válnak. A Woody Allen és Mia Farrow kö­zött a gyermektartás kérdésében megindult háborúskodás ráirányí­totta a figyelmet az ilyen viták legelszomorítóbb fajtájára: vissza­élésekre a szexuális kapcsolatokkal szülő és gyermek között. Ezek­ben az esetekben a tétek hihetetlenül magasak. Egyfelől: nincs bí­ró, aki olyan döntést hozna, amivel a visszaélést elkövető apa zsák­mányává tenné a könnyen sebezhető gyereket. Másfelől: megta­gadni a látogatás jogát az apától olyan esetekben, amikor a döntést a házastárs vagy egy kis gyermek kijelentésére alapozzák, vagy pe­dig olyanokéra, akik önmagukat nevezték ki szakértőnek, hasonló­an helytelen megoldás. A bíróság azt vallja, hogy a gyermek érde­kében cselekednek, amikor az ide- vagy odaítélés kérdésében dön­tést hoznak. Elég sajnálatosan sokszor nehéz eldönteni, hogy mi igazán a gyerek érdeke. Amikor egyre több apa kívánja a gyerek megtartásának jogát, az apák nézőpontjából a következő lehetőségeket kell megvizsgálni. Osztozás a szülői tennivalókban vagy közös gondoskodás. Valami­kor azt tartották, hogy a szülői kötelezettségekben való osztozás különvált szülők számára a legideálisabb megoldás. Ezt a módszert Kaliforniában kezdték alkalmazni először az 1970-es években és az államok háromnegyed részében azóta olyan törvények vannak ér­vényben, amelyek lehetőséget adnak a bíróságoknak a szülői tenni­valókban való osztozkodás elrendelésére. Az utóbbi időben azon­ban ezt a módszert egyre több pszichológus, ügyvéd és megkesere­dett szülő támadja. Más szóval a vita eldöntésében mégsem ez a mód látszik a legjobb megoldásnak. Talán csupán olyan esetekben működik jól, ahol mindkét család határozottan elkötelezte magát ilyen terv mellett. Más esetekben azonban fokozódó boldogtalan­sághoz és egyre hevesebb vitához vezethet. Ahogy az egyik pszi­chológus megállapította, ha a szülők között fennmarad a viszály, a közös teendőkben való osztozás olyanná válhat, mintha Salamon király ítéletét hajtanák végre - ez pedig a gyermek lelkét kettésza­kíthatja. Az ilyen kudarcok egyik oka hasonlít az 50-50 százalékos üzleti társasviszonyhoz, amikor is nem történik megfelelő gondos­kodás olyan esetekre, amikor az ügyek holtpontra jutnak. A másik ok, hogy ezt a megoldást sokszor ráerőltetik mindkét félre. Ami­kor ezt a megoldást először alkalmazták, a bíróság csupán mindkét szülő beleegyezése esetén rendelhette el. Csak a legelhivatottabb szülők álltak elő ilyen kívánsággal, olyanok, akik elhatározták, hogy ennek sikerülnie kell. A kezdeti sikerek azután rávették a bírákat és a közvetítőket, ügyvédeket, hogy másokra is ráerőltessék ezt a metódust, számos esetben a húzódozó szülőkre is. Ennek azután az lett az eredménye, hogy olyan anyák és apák, akik a különvá­lasztott gyerekgondozásba belementek, belekényszerültek a meg­osztott szülői tennivalók elfogadásába. Egyszemélyi gondoskodás. A 19. században meggyökeresedett az az elv, hogy az anyák sokkal inkább képesek kis gyermekeik szük­ségleteinek kielégítésére, annyira, hogy a zsenge években való go­­doskodásnak ez az elve mint doktrína elfogadott lett. Ezt azután hivatalosan is bejegyezték az 1839-es Telfourd Törvény címén, ami a bíróságok részére felhatalmazást adott, hogy a hét évnél fiata­labb gyermekek gondozását az anyák kapják meg. A 20. század elején ez az úgynevezett "zsenge kor" elképzelés alapot szolgálta­tott ahhoz, hogy minden gyermeket az anya gondjaira bízzanak. A felek által elkövetett hibákra alapozott válások elterjedése után az­után általánossá vált, hogy minden korú gyermeket az anya gondja­ira bízzanak, olyan meggondolás alapján, hogy az egyre inkább el­terjedt család-típusban az apa otthontól távol kereste a kenyeret, míg az anya háztartásbeliként otthon tartózkodott. Ez az egyoldalú beállítottság azután elkezdett visszafelé fordulni. Ma egyre több családban mindkét szülő az otthontól távol keresi a kenyeret és az apák egyre növekvő számban egyszemélyi gondoskodásuk megíté­lését kérik. Ha az apa ilyen kívánsággal áll elő, ügyvédje tanácsot ad neki, hogy alaposan vizsgálja meg, mit akar tulajdonképpen és hogy elképzelései reálisak-e. Az az apa, aki a házasság tartama alatt eddig az elsőrendű kenyérkereső volt, most szemben állhat a kérdéssel, hogy karrierjében és jövedelmében hajlandó-e azokat az áldozatokat vállalni, amelyekre az egyszemélyi gyermekgondosko­dás esetén szükség van. Olyan esetekben, amikor a bíróság arra kényszerül, hogy válasszon a teljes munkaidőt betöltő anya és ugyanakkor a gyermekre felvigyázó "babysitter" és másik oldalon az alkoholista apa között, akinél központi kérdés a karrier, akkor a gyermek gondozását egészen biztosan az anya kapja meg és az apa látogatási joggal meg kell, hogy elégedjék. A bíráknak érthetően abból kell kiindulniuk, hogy a szülők azt fogják tenni a jövőben is, amit a múltban tettek. Amikor apák kérik az egyszemélyi gondoskodás jogát, az ügyvé­dek azt ajánlják nekik, hogy lehetőleg maradjanak az eddigi csalá­di otthonban. A bíróságok általában igyekeznek fenntartani ameg­szokott állapotot. Ha az apa gyermekek nélkül kiköltözik a családi otthonból úgynevezett "látogatási joggal", a bíróság általában arra kényszerül, hogy ezt elfogadja. Ugyanilyen okból fontos, hogy a (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom