Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-22 / 41. szám

Az emigráció a Hazáért, 1945-től napjainkig Az emigráció a Hazáért budapesti kiállítás tartama alatt pályá­zatot hirdettek 14-20 éves diákok részére három témakörben: az emigráció tevékenysége 1945-től napjainkig, az emigráció tenniva­lói a jövőben és a harmadik szabadon választott téma. Erre a pályázatra 140 dolgozat érkezett be, az Amerikai Magyar Hírlap ezekből közöl folytatólagosan egy-egy érdemesebb írást. Miután a pályázat titkos volt, nevek nem szerepelnek és így az alábbi első dolgozatot mi is név nélkül közöljük. A MAGYAR NÉP akkor hal­latott először magáról, amikor bevonult a Kárpát-medencébe, majd elindult Nyugat felé por­­tyázni. A magyaroktól rettegett fél Európa. Majd István kirá­lyunk uralkodásának köszönhe­tően lecsendesedett a nép harci­assága, de továbbra is nagyon erősnek tartották a szomszéda­ink népünket. Senki sem sejtet­te, hogy Mohács elvesztésével a Török Birodalom egyre erősza­kosabb előretörésével Magyar­­ország három részre szakad és több évszázadon át sötét meg­szállás következik, egészen 1989-ig, amikor sikerült a kom­munista diktatúrát megbuktatni és elkezdődhetett a demokrácia kialakulása. Először a törökök, majd az osztrákok, Habsburgok, oroszok hoztak az országunk számára nyomorúságot, kiván­dorlást, elnéptelenedést. Renge­tegen kényszerültek hazájukat elhagyva egy idegen országban, idegen emberek között letele­pülni. Volt aki családjával, isme­rősével, rokonaival, volt aki egyedül vágott neki az idegen­nek, ahol mégis menedéket és szabadságot talált. Van, akit a honvágya visszahúzott, van aki beleolvadt a fogadó országba, elfelejtve honnan jött és van aki ott kint az idegenben megőrizve nyelvét, hagyományait, nemzeti identitását, egy kis Magyaror­szágot létesített. A múlt század közepétől (az 1848-49-es szabadságharc után) indult el a kivándorlók tömege. Kossuth emigrációs éveiben ren­geteget tett a nemzeti állam lét­rejötte érdekében. Őt tekinthet­jük az első olyan embernek, aki elindította azt a politikát, amely­­lyel a magyar ügyet állandóan felszínen tartotta a közvélemény előtt, ő tárgyalt és kért segítsé­get Európa uralkodóitól, sajnos nem sok sikerrel. 1890-től datál­ható gyors növekedési szakasz, 1905-07-ben tetőzött, majd fo­kozatosan és lassan csökkenni kezdett. A századelőn kivándo­rolt magyarok egyik új célpontja az USA lett. Ez az első generá­ció kezdte el építeni a templo­mokat, létesíteni az első telepü­léseket, a városokban pedig ne­gyedeket. A MÁSODIK GENERÁCIÓ­NAK számító kivándorlók Tria­non után indultak el külföldre. Magyar falvak, templomok ki­épülése, első Magyar Házak létrejötte, cserkészszövetségek és sportkörök létrehozása jel­lemző erre az időszakra. Auszt­rália lett a következő kedvelt célpont a kivándorlók számára. Ausztrália sokáig tárt karokkal fogadta a hozzá érkezőket. A harmadik generáció a II. vi­lágháború és a kommunizmus menekültjeit tömöríti. Ez a ge­neráció alapította a klubokat, szervezeteket, politikai világ­­szervezeteket: a Magyar Harcok Bajtársi Közösségét és az Erdé­lyi Világszövetséget. A negyedik generáció 1956 után érkezett Nyugatra, össze­sen 200.000 menekült. Már ek­kor léteztek Észak- és Dél- Amerikában, Ausztráliában és Nyugat-Európában magyar ko­lóniák, de csak 1956 után kezd­ték el hallatni politikailag a hangjukat. Ebben az időben kezdődött el az a politikai mun­ka, amely napjainkig segítette a demokrácia kialakulását, a kom­munista rezsim megszüntetését. A politikai munka itt a magyar ügy állandó napirenden tartása a kormányok és a közvélemény érdeklődésének felkeltése és be­folyásolása. Ez a nemzetközi szervezetek, a befogadó orszá­gok hivatalos politikai szerveze­tei, a nem kormány szervezetek segítségével történhetett. A kü­lönböző akciók, tüntetések, fel­hívások, kiadványok stb. voltak a politikai munkához szükséges eszközök. Ezek fő szervezői a különböző szabadságharcos szervezetek, mint az 1957-ben alakult Magyar Szabadsághar­cos Szövetség. Más politikai szervezetek, mint a Magyar Po­litikai Foglyok Világszövetsége újságokat indítottak, melyek a magyar ügy érdekében történt megmozdulásokról, akciókról, magyar származású művészek munkáiról tájékoztatták az olva­sókat. Az egyik legjelentősebb és legismertebb magyar kiadású újság a Nemzetőr, mely 94 or­szágba jutott el és rengeteg nyelvre lefordították. A másik eszköz, amellyel Nyu­gaton már a fiatalságot is meg­célozták, a könyv volt. A nyugati egyetemek a megfelelő, igazsá­gos tájékoztatása céljából min­den elfogultság nélküli, a II. vi­lágháború utáni Magyarország­ról reális képet adó könyvekkel látták el. De nemcsak a felsőfo­kú intézmények kaptak ilyen jel­legű támogatást, hanem a kö­zépiskolák is. Ma a "Magyarok Amerikában" című könyv meg­található az Egyesült Államok összes középiskolájának könyv­tárában. A LEGFIGYELEMFEL­­KELTŐBB és látványosabb esz­köz a televízió, valamint a nem­zetközi sajtó. A világ legna­gyobb és a legtöbb nézettségi arányt magáénak mondható te­levíziós társaságok közvetítették a szabadságharcos szervezetek által szervezett tüntetéseket, magyar napokat, híres szárma­zású politikai személyiségek és a művészvilág kiemelkedő, magyar származású egyéniségei által rendezett kerti partykat, ahol je­lentős politikai személyiségek is részt vettek. így miniszterek, sőt elnökök is. Az amerikai elnök figyelemmel kísérte az 1956-os eseményeket, majd segítette a szervezeteket. A Huszadik Év­fordulón az Elnök személyes ki­hallgatáson fogadta az Októberi Forradalom emlékbizottságát, melyről készült fotók bejárták az egész Egyesült Államokat. Az évfordulók alkalmából ki­adott deklarációk az elnökök őszinte nagyrabecsülését fejez­ték ki a magyar nép 1956-ban tanúsított hősiessége iránt. Táv­iratokat küldtek a politikusok­nak az ENSZ-bc, a magyar ügy tárgyalását követelve. Ennek eredményeképpen lehetőséget kaptak különböző szervezetek, többek között a Magyar Emberi Jogok Alapítvány szenátusi meghallgatásokon vegyen részt Washingtonban, az ENSZ, az Európa Parlament és a Nemzet­közi Munkaügyi Hivatal konfe­renciáin. Az eredmények: sajtó­­konferenciák, szimpóziumok, fo­gadások tartása, mely segítségé­vel a magyar ügy újra előtérbe került. A tüntetéseken a kom­munista rezsim kegyetlenkedé­sei, igazságtalanságai és a Szov­jetunió megszállása miatt tilta­koztak, valamint Nagy Imrének és társainak, ártatlanul kivégzett 16-18 éves fiataloknak állítottak emléket. Az ilyen tüntetéseken a felhívásoknak és a "reklámkam­pányoknak" köszönhetően ren­getegen vettek részt, ahol az ügyet méltatva felszólaltak je­lentős politikai személyek. Hruscsov, Mikoján, valamint a szovjet művészegyüttesek külföl­di látogatásakor a szabadság­­harcos szövetségek, szervezetek tüntetéseket, akciókat szervez­tek. AZ ILYEN ALKALMAK­KOR néha merénylet is történt, viszont ez is jó alkalom volt ar­ra, hogy újból felfigyeljenek a kommunista diktatúra áldozatai­ra, a rabságban szenvedő orszá­gokra. Ez történt 1960-ban: Ko­szigin ellen egy Kanadában élő magyar fiatalember hajtott végre sikertelen merényletet. Dél- Amerikától Nyugat-Európán ke­resztül Ausztráliáig mindenhol plakátok segítségével buzdítot­ták a tüntetéseken való részvé­telre az emigrációba kényszerült magyarokat. A híres andaui hídnál éh­ségsztrájkot szervezett a bécsi Magyar Diákszövetség. Egy er­ről szóló cikk Új-Delhiben meg­jelenő egyik újságban is szere­pelt. De nemcsak Keletre, ha­nem Délre, Afrikába is eljutot­tak a magyar ügy hívei és támo­gatói 1962-ben. Kormányfőkkel és miniszterekkel kozultáltak a Világszövetségek képviselői. 1983-tól újra egy nagymértékű tüntetéssorozat indult a világban az erdélyi magyarok megalázása és legyiíkolása, valamint 1988- ban az erdélyi magyar falvak le­rombolása, a szlovákiai és erdé­lyi magyar iskolák bezáratása miatt, Ceausescu kegyetlenke­dései a Romániában élő nemze­tiségekkel szemben. Az akció­kon és a tiltakozásokon kívül megemlékezések zajlottak a 60- as évek végétől szerte a világon, ahol magyarok éltek, élnek. Ok­tóber 23-a a Magyar Szabadság­­harcosok Napja és a Magyarok Napja lett. Minden évben meg­rendezték a Rab Nemzetek He­tét, ahol a nyugati magyar szer­vezeteken kívül más, rab sorban élő nép külföldre menekültjei által alapított szervezetek vettek részt. Ezeken a napokon külön­böző, kulturális programok zaj­lottak: néptáncbemutatók, szín­házi előadások és különböző jel­legű kiállítások, sportprogra­mok. A kiállításokon, amelyeket az ünnepnapokon kívül is ren­deztek, külföldi magyar írók, költők, festők munkái is szere­peltek. A Magyar Napok és a Rab Nemzetek Hete alkalmából em­lékérmeket, évfordulós kiadvá­nyokat jelentettek meg. 1956-RA EMLÉKEZVE, em­lékműveket állítottak a nagyvi­lágban. Több található az Egye­sült Államokban is. Mindszenty bíboros emlékére is emlékhelyet avattak. 30 évvel 1956 után jel­képes sírhelyet emeltek Párizs­ban Nagy Imrének és az isme­retlen mártíroknak. Az Emberi Jogok Magyar Ligája szervezé­sében történt az emlékhely ava­tás, mert a magyar kormány nem volt hajlandó az áldozatok sírboltjainak helyét felfedni. A jelképes temetésen a kivégzettek családtagjai, Nobel-díjasok a vi­lág minden részéről, a francia Akadémia tagjai, a francia poli­tikai élet prominens személyisé­gei, művészek és írók. Közép- és Kelet-Európából is jöttek. A Harmincadik Évfordulón a ma­gyar ügy ismét a világsajtó révén a közvélemény elé került. Az emlékhelyek mellett más módon is megemlékeztek 56 és a kom­munizmus áldozatairól. Utcákat, tereket neveztek el magyar hő­sökről, mint Los Angelesben a Mindszenty-tér. Kulturális vonatkozásban a ki­vándorlók a magyar hagyomá­nyokat idegenben is megőrizték. Cserkészcsapatok alakultak mindenhol. A cserkészotthonok nyújtották eleinte a szülői ház mellett a magyar nyelv életben tartására a lehetőséget. Később Magyar Házakat alapítottak, amelyek azóta is jelentős szere­pet töltenek be a hagyományá­polás szempontjából. Egyesüle­teket és szakköröket alakítottak, ahol hímzéseket, szőtteseket ké­szítettek a hölgyek. Ezek az in­tézmények kiállításokat, zenei napokat is rendeztek. A kiállítá­sok anyagának összegyűjtésénél a cserkészcsapatok is jelentős szerepet játszottak. A Cserkész­­szövetség több ifjúsági könyvet adott ki, havonta hivatalos cser­készújságot jelentet meg. A fia­talok maguk is szerkesztenek új­ságokat. A cserkészvezetők elju­tottak a négy világrész tizenhét országába, ahol elindult a ma­gyar cserkészmunka. Ennek táv­lati eredménye a Fülöp-szigete­­ken megtartott világtalálkozón volt lemérhető. Az európai de­legációk között nagyságra a ne­gyedik helyet foglalták el. A cserkészek és a szüleik segítsé­gével épülhettek ki a cserkészin­tézmények: cserkészparkok, -há­zak, -erdők, -telkek. Az egysé­ges, időtálló kiképzési módszer­nek köszönhetően továbbra is él a magyar cserkészet (saját ere­jükből). Nemzeti ünnepeken programokat szerveztek a szö­vetségek, ezzel erősítve a há­rommilliónyi magyarság ily mó­don való összetartását. A PROGRAMOK színes pa­lettáján színielőadások, népi táncbemutatók, sportprogramok szerepelnek. Sydneyben, Cara­­casban és Los Angelesben népi ‘ tánccsoportok alakultak a helyi fiatalokból. A népi táncegyütte­sek az ünnepnapokon kívül fesz­tiválokon, találkozókon is fellép­tek, nagy sikert aratva. A népi ünnepeken műkedvelő népi tán­cosok is bemutatták tudásukat. Erre jó alkalom volt a szüreti bál, amelyet máig is megrendez­nek a régi hagyományoknak megfelelően, modern köntösbe bújtatva. E lelkes fiatalok, akik alkotják az együtteseket, a ruhá­­jaikat vagy a szüleiktől, nagyszü­­leiktől örökölték, vagy a Magyar Ház himzőszakköre készítette. A ruhájuk általában az Alföld mezővárosainak polgáröltözeté­re és a parasztság öltözetére emlékeztet. Táncaik felölelik a régi Nagy-Magyarország terüle­tén kialakult táncokat: a Széki­től a Dunántúli táncokig. A da­lok közt több új stílusú magyar népdal van. Ezzel kapcsolatban - engem közvetlenül is érint a néptánc, mivel nemcsak lelkes híve vagyok, hanem gyakorlója is. Azok közül a fiatalok közül, akik táncolnak a népi táncegyüt­tesben, többen jártak, illetve jár­nak magyar iskolákba, amelyek­re már akkor volt igény, amikor megérkezett az első kivándorló hullám. Eleinte szombaton és vasárnap működtek a magyar egyházak jóvoltából. Külföldön a magyar nyelv tanulására óvo­dától kezdve volt igény, amit le­hetőség szerint kielégítettek. Ennek eredményeképpen ma már esti iskolák működnek a vi­lág nagyvárosaiban, ahol több száz diák kap magyar irodalom­ból és történelemből nívós okta­tást. Végül a Torontói Egyete­men magyar nyelvi tanszék ala­kult, ahol emigráns magyar pro­fesszorok oktatnak. Ez a kiállítás segített abban, hogy igazán tisztán lássam, mit tettek értünk az emigrációban élő magyarok az óhazában élő magyarokért, a demokrácia ki­alakulásáért. Remélhetőleg a demokrácia kibontakozásával lehetőség nyílik a nyugati ma­gyarság és az óhaza egymásra találására. Jegyzetek: Magyarságkutatás - A Magyar­ságkutató Csoport évkönyve Bp. 1987.; Akkor is hazafiak - Győrffy Miklós új idők könyve; valamint az Emigráció a Hazáért kiállí­tás anyaga. Az ingatlan-befektetés ma jobb LAS VEGASBAN mint valaha is volt Kaliforniában SZEREZZE VISSZA ELVESZETT VAGYONÁT! Hívja bizalommal BEÁT (702)456-3526 vagy (702)477-8872 1 (800) 484-9869, Ext. 2305 Több mint 250, új házakat építő vállalkozót képviselünk. A legszebb családi otthonok és apartmentek négyzet-lábanként 55 és 65 dollár között. Garantáltan pozitív cash flow - Remek lehetőség! KÓNYA IMRE, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője, az MDF alelnöke, 1993. október 23-án, szombaton este 7 órai kezdettel előadást tart a Los Angeles-i Magyar Házban. A főkonzulátus szeretettel vár minden érdeklődőt. A belépés díjtalan. Érdeklődni lehet a (310) 473-9344/ext. 22 számon. 1993. október 22. □ AMERIKAI Hfagyar Ifcrlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom