Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
DR. STRÉM GÉZA A MECÉNÁS Szabó Ferenc egy tiszamenti kis faluban született. Szülei földhöz ragadt szegény emberek voltak. Apja csizmadia mesterséget tanult, de dolgozni nem tudott - betegség következtében süketnéma lett és ereje is elhagyta. Volt egy kis házuk és veteményeskertjük. Abból éltek, amit a kert hozott. Néha csirkét is ettek, mert tyúkokat is tartottak. Egy amerikai nagynéni is küldött néha néhány dollárt nekik. Alig, hogy Feri felcseperedett, elrríent tanulni a falubeli mészároshoz. Ügyes volt, fürge, erős, tanulni vágyó. Hamarosan hasznos lett a családnak. Most már néha hús is került a család asztalára. Feri írt nagynénjének, hogy szeretne kivándorolni Amerikába. A néni küldött hajójegyet és meghívólevelet. A 15 éves Szabó Ferenc egyedül indult a nagy útra. Nénje várta a kikötőben, elvitte magához Detroitba. Új hazájában két évig járt iskolába: megtanult elég jól angolul ahhoz, hogy megértesse magát. Nem volt nehéz állást kapnia egy mészárosnál. Szép fizetése volt és elköltözött nagynénjétől, saját lábán akart megállni. * És mentek a csekkek és levelek Amerikából a kis tiszamenti faluba szüleihez: "Édesanyám! Vegyél magadnak új kabátot és egy új fejkendőt. Vegyél édesapámnak egy új ruhát, kényelmes széket..." Erősen dolgozott a fiatal Szabó Ferenc és fizetéséből minden héten betett pénzt a bankba. Nappali állásán kívül vállalt egy estit is, a húst vágta a nagy hűtőszekrényekben. Állandóan hidegben dolgozott és olyan erős hús-szaga volt, amin a fürdő sem segített. Második keresetét befektette egy kis házba, melyet kitatarozott és haszonnal eladott. Ez a kimerítő munka két évig tartott. Most már annyi pénze volt, hogy egy kétlakásos házat vett. Megnősült... Felesége is dolgozott. Kettőjük keresetéből újabb házat vett, kijavította és haszonnal eladta. Hozzátett újabb összeget, hogy egy négylakásos házat vegyen. Á lakbérből fizette a részleteket. Egy év után ezt is eladta és most már egy hatlakásos házat vett. Közben fia született: erős, szép gyerek. Szabó Ferenc családjával felkerekedett, megmutatni a kicsit a nagyszülőknek. A süketnéma nagyapa szemei felvillantak, izgatottan intett karjával, szerette volna kimondani érzéseit. Átkarolta fiát, menyét, unokáját. A kicsit nem merte felemelni, félt, hogy leejti. Fia emelte fel hozzá. A nagyapa szeme könnyezett, a nagy magányosság után ismét boldogan nézett fiára. * Frank fia felnőtt, mint apja, a középiskola elvégzése után dolgozni akart, nem kívánt iskolába járni. Az ifjú Frank Taylornak aranykeze volt, mindent legalább olyan jól és gyorsan tudott megjavítani, mint apja. Apja előlegezett neki egy komoly összeget, mellyel saját vállalkozásba kezdhetett. Házakat akart készíteni, nagy haszonnal eladni. Néhány év után már szép kis vagyona volt neki is. Apa és fia társultak és megalakult a "Frank Taylor & Son" cég: a legkeresettebb, legmegbízhatóbb és leggazdagabb ingatlan vállalat lett az országban. Többször hazalátogatott a tiszamenti kis faluba. Édesapját már nem látta többé életben. Édesanyja egyedül élt a kis házban, egyik rokonuk segített a ház körül. Pár év múlva édesanyja is meghalt, már csak a temetőben látogatta őket, azután már csak ritkán utazott Magyarországra. * Az idősebb Frank végignézve múltján, elmondhatta, hogy minden sikerült neki az életben. Dolgozott és boldog volt. Egyike volt azoknak a bevándorlóknak, akiket példaképpen említettek, mint igazi, eredményes amerikait. És ekkor, pályájának csúcsán, egy reggel, mikor a tükör előtt kötötte nyakkendőjét - gondolkozván -, rádöbbent arra, hogy most már élete értelmetlenné vált. Amit ezentúl csinálni fog, annak számára nincs többé jelentősége. Vegyen még néhány házat, még növelje bankbetétjét? Amit el akart érni, elérte - most mi lesz? A gondolatra, kérdésre iszonyú aggodalom fogta el. "Ötven éves vagyok, még elélhetek harminc évig, miért, mi célból? Csak éljek tétlenül, süttessem hasam a napon?" Szabó Ferenc alias Frank Taylor azon a reggelen nagy ürességet érzett életében. Bement irodájába, intézte ügyeit, mint a gép. A munka sem terelte el figyelmét reggeli gondolataitól, nagy magányosságot érzett, nem testi, de valami másfajta magányosságot, ürességet. Ügy érezte, mintha Gólem, vagy Frankenstein, vagy egy robot lett volna, akibe egy varázsló intelligenciát lehelt, hogy menjen, végezzen egy munkát. Küzdött ez ellen az érzés ellen. Felesége látta, hogy férjének valami baja van, látta, milyen levert, kérdezte:- Mi van veled, mi bánt? Valami bajod van?- Nincs semmi bajom - felelte Frank. Ahogy ezt a szót kimondta, nagyon szerencsétlenül érezte magát. Nem tudta, mit tegyen tovább. Mintha egy szakadék nyílt volna meg a lába előtt. Nem értette... * Június volt, az iskolák a nyári szünidő előtt álltak. A helybeli egyetem telefonált Frank Taylor seniornak, a cég fejének:- Uram, megtisztelné egyetemünket, ha elmondaná a beszédet, mellyel a college, vagyis egyetemünk első négy évét befejezett diákjainktól elbúcsúzunk. Frank Taylort meglepte a meghívás, ő az egyetemmel a múltban semmiféle kapcsolatot nem tartott. Szabadkozott:- Köszönöm a meghívást, de én nem vagyok szónok. Nem tudok mit mondani a fiataloknak.- Mondja azt, amit ilyen alkalmakkor mondani szoktak: "Dolgozzatok erősen és akkor boldogulni fogtok" - volt a válasz. Frank nem tudta kimenteni magát a meghívástól. Ez meglepte, de egyúttal meg is tisztelte őt. Bizonyságot látott abban, hogy tekintélyes szerepet játszik a társadalomban, tisztelik őt és felfigyelnek rá. A meghívást végül elfogadta. Elérkezett az ünnepség napja, ott állt az egyetem aulájában. A tanári kar világos talárt és süveget viselt. Az iskolát végzett diákok - lehettek vagy hatvanan - fekete talárt és sapkát viseltek, minden díszítés nélkül. A díszítést meg kell érdemelni, elvégzendő magasabb tanulmányokkal. Az elnök bemutatta Taylort:- Taylor úr Európából jött négy évtizeddel ezelőtt. Új hazájában küzdenie kellett a nyelvvel, mely ismeretlen volt számára; egyedül, minden segítség nélkül magasra küzdötte fel magát és ma társadalmunk oszlopos tagja. Az ő példája követendő lehet önöknek, akik most kezdik pályájukat. Ő bebizonyította, hogy ebben az országban minden nyitva van azok számára, akik becsületesen és kitartóan dolgoznak. Amerika jelszava: "Az ég a határ!" - ma is érvényes. Ezt fogja Önöknek a mi vendégünk szavaival megerősíteni. Az elnök bevezető szavait tapssal fogadták. Utána csend lett. Kérték, hogy kezdje el beszédét. Mit mondjon? Az elnök bevezető beszéde kivette szájából mindazt, amit ő akart mondani. Neki nem maradt semmi. Egyszerre, mintha ihlet szállta volna meg, megtalálta a szavakat, amelyekkel elragadtatja hallgatóságát:- Kedves Barátaim - kezdte Frank -, mielőtt ide jöttem, kigondoltam mondatokat, egy beszédet, melyet itt majd el fogok mondani. Most itt állok Önök előtt, arra gondolok, hogy amit mondok, fontos maradjon életükben. Én ezennel kijelentem, hogy mindazok Önök közül, akik tovább akarnak haladni valamely értelmiségi pályán, s akik ezt anyagi segítség nélkül nem tudnák megtenni, én támogatni fogom négy éven át tanulmányaik befejezéséig. Én fogom viselni a tandíjat és minden olyan költséget, mely összefügg tanulmányaik haladásával, amíg diplomájukat megszerzik. Feltételem az, hogy a jelöltek bizonyítani tudják: az anyagi segítségre rászorulnak és a tanulmányokban állandó, jó előmenetelt tanúsítanak. Óriási taps követte szavait. A diákok hangosan éltették, egymást ölelték. Többen felszaladtak- az emelvényre, ahol Frank és az igazgató állott. Köszönetét mondtak, igyekeztek megragadni Frank kezét. Frank megilletődve állott az ujjongás láttán. Szívéről lepattant a pánt, amely az utóbbi időben összeszorította. Öröm, az élet újonnan felfedezett öröme, céltudat, új ifjúság melegítette. Vissza kellett tartania önmagát, annyira meghatották saját szavai és a lelkesedés. Az egyetem elnökét is meglepte a dolgok fordulata. Alig talált néhány köszönő szót Frank számára. Szavakra nem is volt szükség. Ez a búcsúünnepség nem olyan volt, mint a megszokottak. Mindenki szemében bizalom és remény ragyogott, ahogy átvette az elnök kezéből diplomáját. * Tizen élvezték a mecénás ösztöndíját. Hárman orvosnak tanultak; hárman jogásznak, ketten kémikusok lettek, kettő természettani kutatásokkal foglalkozott. Az évfordulón, amelyen Frank Taylor először ajánlotta fel segítségét, a tíz fiatal minden évben találkozott. Megbeszélték (Folytatás a 24. oldalon) Pácienseinek és barátainak kelletne, karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet kíván: Dr. Frank R. Precheny szülész, nőorvos 6317 Wilshire Blvd., Suite 407 Los Angeles, CA 90048 Tel: (213) 653-1164 Boldog Karácsonyt és Újévet kíván pácienseinek és barátainak Dr. T ernovszky Zsuzsa fogorvos 225 Santa Monica Blvd. # 304 Santa Monica, CA 90401 (213) 451-8834 (213) 451-8835 Shaw Diamond Co. Diamond Brokers 818 West 7th Street, Suite 804 Los Angeles, CA 90017 (213) 626-3111 Szeretettel köszöntjük az amerikai magyarságot Lorántffy Otthon 2631 Copley Road Akron, Ohio 44321 (216) 666-2631 (216) 666-1313 Boldog Karácsonyt és Újévet kíván: Rosen Ildy 32025 Sea Ridge Circle Rancho Palos Verdes, CA 90274 Pácienseimnek, barátaimnak, ismerőseimnek és az összmagyarságnak nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és szerencsés Újévet kívánok: Dr. Spitzer Marianne, M.D. Hollywood Medical Center 7080 Hollywood Blvd., Suite 1001 Hollywood, CA 90028 Tel: (213) 466-9696 Ügyfeleinek és minden magyarnak nagyon boldog ünnepeket és dús, vidám Újévet kíván ■■■■■■■■I «4 amerikai mm /I {ag |£j ^----------------------------------------——
