Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
Dr. UD VARDY MIKLÓS Kellemes KARÁCSONYI Ünnepeket és ÚJÉVET kívánok üzletfeleimnek és barátaimnak Triangle Jewelers Chandli Sándor tulajdonos 607 S. Hills Street, Suite 633 Los Angeles, CA 90014 (213) 626-1674 A Golden French Bakery boldog Karácsonyt és Újévet kíván kedves magyar vevőinek, és szeretettel várja őket 1991-ben is! 6521 Van Nuys Blvd., Van Nuys, CA 91401 Telefon: (818) 785-1184 Kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés, gazdag Újesztendőt kívánunk sok szeretettel barátainknak, ügyfeleinknek és minden kedves honfitársunknak Dr. Brownfield György ügyvéd 4605 Lankershim Blvd., #710 N. Hollywood, CA 91602 (213) 385-5154 (818) 985-9767 Csabafy Árpád AIA és Kolman László RPA Kellemes Ünnepeket és sikerekben gazdag Újévet kívánnak üzletfeleiknek és vevőiknek Yorkshire Custom Development Ltd. Magánházak építése, - Épülettervezés, - Átalakítások (818) 367-7987 Madarakról, magyarokról, magyar madártanról 1990. december elsején 1357 ember gyűlt össze az Új- Zéland déli szigetén lévő Christchurch városházának dísztermében, ahol a város fiatal, csinos polgármesternője, Vicki Buck úrhölgy etette, itatta a vendégeket. Uj-Zéland büszkesége, Sir Edmund Hilary, a Mount Everest első meghódítója, továbbá a bennszülött Maori népesség fő-főnöke köszöntöttek bennünket, hogy: Welcome! meg Hula Tuia Tűi Tűid! (magyarul kb. ’Isten hozott az idén a hazánkba!’). Több mint hatvan országból jött ez a tömeg nyolc napos találkozóra minden földrészről, még Szaúd-Arábia, Uganda, meg a piciny Guadalupe szigete is elküldötte a képviselőit! Vajon valami fontos politikai értekezlet lehetett-e ez a megmozdulás, vagy talán nemzetközi spsortmérkőzésről volt szó? Dehát a politikai összeröffenéseket másutt szokták tartani, olimpiásznak meg ott, a délszaki tavasz idején nem volna helye. Bizony, nem is igaz egyik találgatás sem, mert az összegyűlt népséget sem a politika, sem a sport nem érdekelte - annál inkább az új-zélandiak nemzeti madara, a kiwi - mert ez a gyülekezet a huszadik nemzetközi madártani kongresszusra sereglett ide. Száz évnél is több idővel ezelőtt a magyar nép szeretett, tragikus sorsú trónörökösét, Rudolf főherceget (Ferenc József egyetlen fiát) sem a politika és udvari intrikák érdekelték, hanem minden vágya a tudomány, különösképpen pedig a madártan előbbre vitele volt. A madárvonulás rejtelmeinek megvitatására ő hívta össze Bécsbe az akkori világ legjobb szakembereit, köztük a magyar Herman Ottót, a híres tudóst és kuruckodó, negyvennyolcas politikust, aki a császári-királyi házból csak a hasonszőrű trónörököst "rühellte". Vajon a madarak őszi, tavaszi vonulása milyen útvonalakon történik? A tudósok napokig vitáztak, hol erre, hol arra hajladozva, de nem tudtak megegyezni. Herman úgy oldotta meg a gordiusi csomót, hogy indítványt tett: elméleti viták heleyett menjenek szépen haza, akasszák le a szögről a messzelátót meg a puskát, és pontosan, hűen figyeljék meg a madárvonulást, azután néhány év múlva meglátják a tervezett, összehangolt megfigyelések eredményét; kiderül, hogy kinek lesz igaza! Úgy is lett: a bécsi gyűlést követte a budapesti, második világkongresszus 1891-ben. Azóta rendszereződött, hogy minden negyedik évben tartják meg a nemzetközi kongresszust (persze, a háborús évek kimaradtak). Herman Ottó összegyűjtötte az ország vadászait, madarakat ismerő természetjáróit, ezek több tavaszon át ültek a zöldülő, gerlebúgásos erdők szélein, a bíbicjárta zsombékos mocsarakban és lápokban, a darvak szeles, hóolvadástól lucskos pusztáin. Minden tanítónak, erdésznek, mezőőrnek kötelessége lett az első pacsirtát, gólyát, fecskét, kakukkot, szóval a közismert madarak érkezését bejelenteni. A hosszú, veres szakállú tudós fűzfa tetején kuporogva a látcsövét forgatta, amikor két pákásznak megakadt a szeme rajta: "Vajon táltos-e ez a fajzat, vagy maga az Öregördög? - Agyon kéne ütni, hogy senkinek se ártson többé! - Előbb a szakállát kéne levágni, abban van az ereje!" - Nagy ügygyel—bajjal szabadult jó tudósunk az anekdota szerint. Herman megfigyelési hálózata olyan kiváló eredményeket mutatott fel a kongresszuson, hogy az egész tudományos világ felfigyelt rá. A millennium előtt álló, békés, gazdag országban a madarakra mint a mezőgazda, kertész rovarirtó segédcsapataira terelődött a figyelem. Nemcsak a "Madarak és fák napját" vezették be országszerte az iskolákba, hanem a megfigyelések folytatására, összegzésére Hermannak intézetet adtak, a Magyar Ornithológiai Központot, ami később Magyar Királyi Madártani Intézet néven folytatta működését. Ma is megvan, ugyan a sanyarú otthoni viszonyok között csak a Természetvédelmi Hivatal egyik osztályaként tengődik. 1993-ban fogjuk százéves jubileumát megünnepelni. Hanem a Herman és utódai által elültetett magokból a hosszú, sötét évtizedek hallgatása után is életképes ivadékok csíráztak. A mai, szabad Magyarországon sokezer tagot számláló Madártani Egyesület működik. Országszerte figyeli, gyűrűzi, tanulmányozza a madarakat a fiatalság. Erre az új-zélandi összesereglésre nem minden arravaló ornitológus kutatónk tudott eljutni. Mégis, hét magyart számoltam össze, magamat is beleértve! Közülük a budapesti Török János arról adott elő, hogy a budai tölgyerdők apró madarai, cinegéi között hogyan osztódik fel a rendelkezésükre álló hernyótáplálék. Lövei Gábor is budai, de jelenleg Új- Zélandban rovarkutatási szerződése van. Az ő témája a Szaharában végzett megfigyeléseihez kapcsolódott: milyen nehézségei vannak az apró vándormadaraknak ezt az irdatlan, mostoha pusztaságot évente átrepülni, hogy délebbre, jó telelőhelyre jussanak. Szíjj László amerikai professzor egy kipusztulóban lévő, erősen védett kaliforniai bagoly (the spotted owl) életmódját kutatja. Sasvári Lajos budapesti, Székely Tamás debreceni és Szakács Csaba erdélyi kutatók nem jutottak el a kongresszusra, de a kutatásuk eredménye bekerült az ismertetett munkák közé. A Nemzeti Múzeum Bankovics Attilája a hazai gázlómadarak védelméről beszélt. Nagyon örültünk, mikor felbukkant Brazíliából Hidasi János, akinek ott múzeuma és preparatóriuma van. De még nagyobb lett az örömünk, amikor kihirdették, hogy a kongresszusokat rendező nemzetközi bizottságban nemcsak Bankovics fog hazánk részéről tovább szerepelni, hanem a székelyföldi Kalabér Lászlót is beválasztották - Románia képviselőjének! Most már joggal kérdezheti az olvasó: miért éppen a madarak szeretete olyan világszerte elterjedt passzió, hogy a világ minden zúgában vannak madárkedvelők? Miért tud minden ország, még a szegényebbek, elmaradottabbak is, ilyen távoleső vándorgyűlésre ' megbízottakat küldeni. Az első indítóok, hogy ha akárki is szemügyre veszi a háztáji, kerti madarak életét, tarka, színes, vagy legalább is tetszetősen éneklő, csipogó állatkákat lát, amelyek bizalmasan választják az ember közelségét. Mint a madaraknak, nekünk is a szemünk és fülünk a fő érzékszervünk. Mi több, a madarak mint mi is, színpompás világot érzékelnek, legtöbben fényes nappal munkálkodnak, míg az emlős állatok javarésze éjjeli, színtelen és színvak, nehezen megfigyelehető. Az állatvilág többi osztályaiból talán csak a pillangók vetélkedhetnének a tarka madarakkal, de azok némák... Mivel a fenti okok miatt a madarak megfigyelése, tanulmányozása könnyebb, a biológusok világa a madarak életének, életmódjának tanulmányozása során fedezett fel számtalan olyan létfontosságú élettani alaptörvényt, amit azután alkalmazni lehetett az élővilág többi csoportjának kikutatásában. Csak egy példát kell említsek. 1973-ban a Nobel-díj Bizottság három biológus kutató között osztotta meg az orvosi kutatást jutalmazandó Nobeldijat: a német von Frisch, az osztrák Lorenz, és a hollandus Tinbergen kapták meg, mert ők fektették le az állatok viselkedését vizsgáló új tudományág, az etológia alapelveit. A három közül Lorenz a csókák magatartásán, Tinbergen sirályokon, von Frisch halakon és méheken dolgozott, tehát kettőjük ornitológus volt! Munkájuk pedig az ember magatartásának, annak örökletes elemeit kutató részleteit alapozta meg, nekik köszönhetjük az ember-pszichológia ismeretének újabb, jobb biológiai alapokra fektetését. A madártan általános jelentőségét még jobban megértjük, ha elmondom, hogy az új-zélandi kongresszuson mi mindenről volt szó. Aki figyelmesen végigülte az előadássorozatokat, megérthette, hogy a madármegfigyelés, madárszámolás és becslés modern technikájával voltaképpen a növények és állatok életközösségeinek hogylétéről értesülünk. A madarak gyorsan reagálnak a környezet természetes vagy ember okozta változásaira, ahogy mondjuk: igen érzékeny ’biológiai indikátorok’. Az erről szóló előadások témái az új-zélandi erdőkről, az észak-nyugat-amerikai fenyvesekről, Dél-Olaszország mocsarairól, a lengyel ősfenyvesekről, Bermuda szigetéről, Wisconsin amerikai államból és Norvégiából ’ hoztak példákat. Mások arról vitatkoztak, hogy a civilizált világ hulladéktermelése hogyan befolyásolja a sirályok életét: Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új- Zélandban a sirályok a szeméttelepek kizsákmányolóivá váltak! Vagy: Mit tegyünk a túlszaporodott madarak kártétele dolgában a mezőgazdaságban, halgazdaságban és városi területeken? Mit tud a biológus javasolni ott, ahol madarak veszélyeztetik a repülőgép-közlekedést? (jövő héten folytatjuk) Boldog Karácsonyt és Újévet kívánunk kedves magyar vevőinknek További támogatásukat várjuk az 1991-es évben is! Hívja a magyarul beszélő Edithet Atpena Sausage 2101 W. Magnolia St. Burbank, CA 91506 Telefon: (818) 845-5117 ■■■I AMERIKAI ; EjJ Wgyar Hírlap