Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-02 / 13. szám
Apróhirdetés APRÓHIRDETÉSEK DÍjSZABÁSA 20 szóig (első szó nagybetűkkel) $6.Minden további szó: 20 cent Az apróhirdetést feladáskor keli fizetni. Posta útján történő megrendelés esetén kérjük a csekket mellékelni. ÁPOLÓNŐ, szakképzelt, állást keres: vállal házvezetést, ápolást bentlakással. Vezetői engedélye van. Galgóczy Erika, Fonyód 8640, Ady Endre u. 31, Hungary. BUDAPESTEN a Városmajorban 2 szoba összkomfortos, bútorozott lakás, azonnal beköltözhetően több évre kiadó. Érdeklődni lehet a (213) 930-2251 telefonszámon, este. NYÁRI ÓVODA, egész napos, 3-7 éves gyermekek számára nyílik. Hétfőtől péntekig. Napi két étkezéssel (ebéd és uzsonna). Magyar nyelvű foglalkozások. Részletes információ: (213) 655-2272, este 6 után. CHARLIE, the plumber Remodelling, repiping Water heater Licensed and bonded Lic.No. 292922 Tel: (213) 654-3651 Gnki Oiy. Inn __nil ALFA PROPERTIES, INC. REAL ESTATE SALES If you have a license, join the No 1 Team or if you wish to obtain a license, we have a training program Call Jackie (818) 957-2000 HOSSZÚ GYAKORLAT ÉS TAPASZTALAT az ingatlaneladásban emeli a legjobbak közé DEMECS IDÁT, aki Mike Glickman Realty, Inc. irodájában készséggel áll a magyarok rendekezésére 19836 Ventura Blvd., Woodland Hills, CA 91364 Iroda: (818) 888-7355 Lakás: (818) 785-9780 ÖTVENES, intelligens, csinos, moletl, szőke elvált asszony keresi korban hozzá illő intelligens, jóhumorú, melegszívű, családszerető úriember társaságát. Fényképes/kézzel írott választ kérek - Művészlélek-jeligére. REKAMIÉ új állapotban, drapprbarna szőttes anyagból jutánvos áron eladó. Érdeklődni: (213) 650- 7772. AJ. ROOFING COMPANY Mindennemű tetőfedés 15 éve a San Fernando völgyben, ugyanazon a telefonszámon: (818) 362-3199 Magyar tulajdonos: ALEX JENEI Insured and bonded License No. 411468 Stephen Szénássy KÖZJEGYZŐSÉG Hitelesítések magyarországi okmányokra * Fordítások', hazatelepülési iratok készítése Magyarországi válóperek Örökösödési ügyek intézése budapesti ügyvéd útján. 1033 Linda Vista Dr. Banning, CA 92220 T: (714) 849-9680 FIZESSEN ELŐ A HÍRLAPRA! ELŐFIZETÉSI ÉRTESÍTÉS Alulírott megrendelem az Amerikai MAGYAR HÍRLAP című hetilapot és az előfizetési dijat mellékelem: [ | 25.00 dollár (USA és Kanada) egy évre □ 14.00 dollár (USA és Kanada) félévre Aláírásommal igazolom, hogy szerény jövedelmű nyugdíjas vagyok, ilyen körülmények között az előfizetés egy évre 18.00 dollár. A csekket vagy Money Order-t csatolom: 25.00 (egy évre) 14.00 (félévre) 18.00 (nyugdíjas) Név-----------------------------------------------------------------------Utca,házszám----------------------------------------------------------Város,állam,ZipCode----------------------------------------------------------------------------------------T elefon:-------------------------Aláírás---------------------------------------------------Fenti szelvényt vágjuk le és küldjük el az alábbi címre: Amerikai MAGYAR HÍRLAP 7607 Santa Monica Blvd. Suite 24 Los Angeles, CA 90046 12 AMERIKAI Magyar Hírlap 1989. június 2. CLAIRE KENNETH PANOPTIKUM REGÉNY (Copyright by Claire Kenneth 1989) (Hetedik folytatás) Aznap, mikor a hivatalos végzés megjött, hogy a házból 24 órán belül távozniuk kell, aznap vitte be az édesanyját a kolozsvári kórházba. Már félig eszméletlenül, de még felvette az utolsó kenetet. Aztán csendesen elszenderült, nyolcvanhat éves volt. A házsongárdi temetőben volt a családi sírbolt. A düledező sírkereszteken mindenütt magyar nevek, sok sírkövet már befutott a borostyán. Az öreg pap és néhány magyar szomszéd volt csak ott, mikor utolsó útjára kísérték. Iván tudta, hogy most nem csak az édesanyjától búcsúzik el örökre, de a házsongárdi temetőtől is, Kolozsvártól és Erdélytől, a régi életétől. Már nem kötötte ide semmi. Átment Magyarországra, onnan sikerült átjutni az osztrák határon és valahogy kijutott Amerikába. Új életnek nekimenni - hatvan éves korában. * * * Iván soha nem hitt a csodákban. De ezen a Karácsonyon, itt New Yorkban rádöbbent, hogy igenis vannak csodák. Már hét éve élt itt; egy Central Park South-i, patinás régi bérpalotában volt doorman. Ha jobban tudott volna angolul, biztosan sikerült volna valamilyen irodai állást kapni, de csak törve beszélt. Bizonyos koron túl nagyon nehéz megtanulni egy nyelvet. A Ludovikán nem volt a magyaron kívül csak német oktatás. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd Amerikába kerül... Románul jól beszélt, de arra itt egyáltalán nem volt szüksége, ezen az előkelő környéken, ezek között a gazdag emberek között, még soha nem találkozott olyannal, aki Romániából jött volna. Iván igyekezett megelégedni a sorsával, vagy inkább belenyugodni. Elég jó fizetést kapott és főleg sok borravalót. Szabadnapján lement a szemközti Central Parkba, nézta a tavon csónakázókat, elment az állatkertbe is, vagy egyszerűen leült egy padra és újságot olvasott. A politika mindig érdekelte, ha televíziót nézett, akkor is főleg a politikai vitákat hallgatta meg. Érteni minden szót értett, csak ha beszélnie kellett, akkor erős magyar akcentussal állítgatta össze a mondanivalóját. Az 57—ik streeten bérelt egy szobát, innen csak pár lépésnyire volt a Central Park South, ahol alkalmazva volt. A szobában volt egy kis villanyrezsó, azon néha kotyvasztott valamit, de csak titokban, mert a háziasszony ezt nem engedélyezte. A másik albérlő is főzőcskéit, onnan is szivárogtak ki ételszagok. Ez egy zenetanár volt, hosszú hajat viselt és mindig bársonyzekében volt, amely úgy lötyögött rajta, mintha egy kövér rokonától örökölte volna. Időnként a fiatal unokaöccse látogatta meg, főleg esténként. Iván észrevette, hogy ez nem mindig ugyanaz a fiatalember. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ezek az unokaöccsnek nevezett ifjak más célból látogatták. A zenetanár homoszexuális volt, erre Iván hamar rájött. A háziasszony, Frau Winter, úgy tett, mintha ezt nem venné észre. Ötven körüli özvegy volt és sokszor célzott rá, hogy ő milyen magányos. Németül beszélgetett Ivánnal és mindig más és más történetet mesélt magáról. Közben nem volt túljó memóriája, mert elfelejtette, hogy azt adta be: valamikor Berlinben színésznőnek készült, máskor viszont medika volt, de nem végzett, mert beleszeretett Herr Winterbe, aki elcsábította. Na de végül is feleségül vette és együtt jöttek Amerikába. Hogy miért váltak el, azt is különbözőképpen ecsetelte, máskor meg válásról szó sem volt, Herr Winter csak egyszerűen meghalt. Frau Winter nem volt csúnya, csak rettenetesen festette magát, kanári-sárga hajszíne volt és sötét szeme köré megdöbbentő lilás árnyékokat mázolt. A parfümje émelyítő volt, de ő nyilván azt hitte, hogy szexi. Iván határozottan tetszett neki, többször is leszögezte, hogy neki csakis az idősebb férfi a zsánere. Ilyenkor a kifestett szempillái alól igéző pillantásokat vetett rá, gyakran járkált olyan pongyolában, amely elől mélyen kivágva látni engedte fekete csipke-melltartóba gyömöszölt hervadt keblét. Iván igyekezett nagyon udvarias lenni vele, mert a lakás kitűnően megfelelt neki. A Carnegie Hall a szomszédban volt és a z^natanár gyakran hozott potyajegyeket, ilyenkor ha nem volt esti szolgálatban, elment a koncertekre. Előfordult, hogy félig üresen tátongott a nézőtér, pedig igazán jó előadások voltak. Frau Winter mindig ajánlkozott, hogy vele megy "együtt jobban tudnánk élvezni a műsort" - mondta sokatígérően. De Iván valahogy elhárította és egyedül ment. Mindig, mindenhová egyedül... Egy szerencsétlen baleset, amikor a kocsiútra kiállt, hogy taxiért füttyentsen, azzal járt, hogy majdnem halálra gázolta egy autó. Súlyos lábtöréssel vitték be a mentők a közeli Roosevelt-kórházba. Ugyanaz a comb volt, amely a fronton a kézigránáttól megsebesült. Talán ez volt az oka, hogy a műtét nem sikerült és Iván sánta maradt. Perelni nem lehetett a gázoló autó sofőrjét, mert nyomtalanul eltűnt a nagy forgalomban. Iván elvesztette az állását, sánta doormant nem használhatnak. Még szerencse, hogy már úgyis elmúlt 65 éves, így nyugdíjat kaphatott. Szerényen meg is tudott élni. Frau Winter ugyan felemelte a lakbért, már nem is kacérkodott vele, már nem nevezte fess embernek - sánta öreg ember lett egyszerre, aki bottal jár. Karácsonykor mindig nagy borravalókat adtak a ház lakói, hát ez most hiányzott. De egy ismerőse, akivel a Central Parkban beszélgetésbe elegyedett, remek ötletet adott neki.- Nincs kedve Santa Claus-nak beöltözni? Ilyen magas embereket szívesen felvesznek!- Én mint Santa Claus?- Miért ne! Ez könnyű munka, semmit sem kell csinálni, csak ott áll valamelyik áruház előtt és csilingel. Kap egy piros jelmezt, jól kitömik a hasát, mert a gyerekek ilyennek képzelik el, hogy így érkezett meg az Északi-sarokról a rénszarvasoktól húzott szánkóval. Felragasztanak magára egy hatalmas, derékig érő hófehér szakállt. Azt, hogy kicsit sántít, nem nézik! Miért ne sántíthatna egy Santa Claus! Úgyis csak ott áll, néha válaszol a gyerekek ostoba kérdéseire. Ez minden és a lényeg, hogy napi negyven dollárt fizetnek, ha túlórázik, még többet! Ez három hét alatt több mint 1200 dollár... Hát ez a pénz bizony jól jönne. Már régen tervezgette, hogy egyszer elmenne Floridába, csak két hétre legalább. Ahogy olvasta a New York Times-ben az utazási irodák hangzatos hirdetéseit, elképzelte magának, hogy egyszer az életben ő is ott élvezhetné a trópusi napfényt, a ködös, dermesztőén hideg New York-i tél helyett. Elképzelte a pálmafás tengerpartot, az örökösen kék eget. Magyarországról soha nem volt alkalma semmiféle tengerpartra, még az Adriára sem menni, a háború miatt határzár volt. Később, Erdélyből, még kevésbé. Hát most itt volna az alkalom. Másnap elment jelentkezni, de majdnem visszafordult, amikor meglátta, hogy hányán várakoznak, hányán állnak sorban. Ennyi ember akar Santa Claus lenni? Hát erre nem is gondolt. Voltak öregek, voltak meglepően fiatalok is. Az alacsonyabb termetűeket rögtön elküldték, azok nem alkalmasak. Némelyik dühösen káromkodott, hogy micsoda aljasság ez, nem mondták be előre és hiába várakoztatták az embert. Itt kellett tölteni a drága idejüket! Hogy mindegyik úgyis munkanélküli, mert különben nem jelentkezett volna, azt teljesen mellékesnek tartották. Ivánt azonnal felvették, hat láb magas volt, ez megfelelt. Már másnap el is kezdte a munkáját. A Bloomingdale áruház előtt, a Lexington Avenue-i főbejáratnál volt a posztja. Ahogy a hatalmas kirakat üvegében megnézte magát, elszomorodott. Hová jutottam - gondolta - olyan ez, mint egy rossz vicc. Eszébe jutottak a gyerekkori Mikulás-esték, amikor izgatottan várta, hogy a Krampusz jön-e a virgáccsal, vagy a Mikulás bácsi a puttonnyal és sok ajándékkal. Ötéves volt már, mikor rájött, hogy ez a Mikulás nem valódi, az álarc mögött Gazsi van, az apjának a tisztiszolgája. De úgy tett, mintha ezt nem vette volna észre. Lehet, hogy már akkor is megsejtette, hogy jobb, ha nem nézünk az álarc mögé... Az utolsó Mikulás-estére, Pesten, a háború alatt, jól emlékezett. Az Operában díszelőadás volt, Horthy Miklós névnapján. Bánk bánt adták. Ez már tradíció volt, csak meghívóval lehetett erre az ünnepi eseményre bejutni. (Jövő héten folytatjuk)
