Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-10 / 1. szám
LÉPÉST TARTANI A TÖRTÉNELEMMEL A szülőföld elhagyásának lelki megrázkódtatása szinte sokkszerűen megfagyasztja a tudatban az emlékképeket, hasonlóan ahhoz, amikor a filmek végén a rendezői fogás megállítja a kép pergését.Mintha maga az idő állna meg, senki sem mozdul többé. Az emigráns természetesen tovább él, átveszi a befogadó ország ritmusát, előbb-utóbb alkalmazkodik a helyi szokásokhoz, de megőrzi ezt a kettősséget: az elhagyott táj, környezet nem változik. Az öregkanadás magyarnak az ötvenhatos újonnan érkezettek mellének szegezett első kérdése ez volt: jár-e még a lóvasút a szigetre? Vajon tudta volna csak töredékeiben is érzékelni a tengernyi változást, ami a Margitsziget körül azóta lezajlott? Ezekben a napokban szinte száguldó eseményeknek vagyunk a tanúi. Itt is. Magyarországon ezekben a hónapokban, években felgyorsult ütemű történelmi átalakulás folyik. Vajon meg tudjuk-e engedni a fényűzést, Amerika földjén élve is, hogy ezeket nem vesszük figyelembe? A történelemmel lépést kell tartani. Ezt a célt szolgálja ez az oldal, amelyen eredeti újságcikkek, tudósítások tükrében sorra vesszük azt a sok izgalmas eseményt, ami ezekben a napokban otthon történik. GYORSULÓ IDŐ ■■ (939 Az ötlet először 1830. szeptember 13-án vetődött fel gróf Andrássy Györgyben és később, 1832. december 16-án már körmölte is az első sorokat egy fiatal zempléni ügyvéd, bizonyos Kossuth Lajos. így indult az Országgyűlési Tudósítások első folyama. Idén januárban ismét a standokra került - pontosabban került volna - a Tudósítások két száma, ha ezzel az Országgyűlés elnöke is egyetértett volna. Egy fiatal ügyvédekből, újságírókból és számítástechnikusokból álló csapat elhatározta, hogy megkísérli újraindítani - időszaki napilapként - az Országgyűlési Tudósításokat. Eljött az ülésszak első napja, s minden katonás rendben állt a Parlamenttől egy kőhajításnyira levő alkalmi szerkesztőség, a szerzőgárda és a számítógépes háttér. Stadinger István elnök azonban még akkor sem adott választ. így a szervezők mély lélegzetet vettek és belevágtak - féllegálisan. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert a csütörtökön megjelent első számban nyilatkozó Pozsgay Imre, Grósz Károly, Aczél György és Marosán György úgy nyilatkoztak a lapnak, hogy tudták, lapengedély nélkül jelenik meg! Az Országgyűlési Tudósítások az első jelek szerint nem a kétkedőket igazolta. Úgy tűnik, a 18 forintos krónikának ma is legalább akkora keletje van, mint Kossuth korában. Ez ran/ A Magyarországon népszerű humorista NAGY BANDÓ ANDRÁS rovata Téli napló Vasárnap kora reggel felébredek, félálomban bekapcsolom a rádiót, hallgatom a keserű visszaemlékezéseket, feltörő vallomásokat. Kinyitom az újságot, s olyan nevekre, megnevezésekre bukkanok, amelyeket hosszú évtizedekig tilalmak zártak el a legális sajtó olvasói elől. Hétről hétre gyorsuló ütemben tárul fel előttünk egy sokáig rejtegetett történelmi és köznapi valóság, persze, tudtunk róla vagy éppen jól ismertük személyes tapasztalatból is. Ez a valóság egészen másmilyen volt, mint az a kép, amely róla az újságcikkekben, a rádióban, a tévé képernyőjén megjelent. Nemcsak én érzem ezt a zavart a kommunikációs gépezet váratlan nekilódulása, a kibeszélés hirtelen eufóriája, az őszinteség fel-feltóduló rohamai következtében. Zavart, amelyet részben az is okoz, hogy a kommunikációs rendszernek nemegyszer ugyanazok az alkalmazottai zúdítják most nyakamba a keserű igazságokat és a bátor leleplezéseket, akik nem is olyan régen még szinte hihetetlen trükkökre voltak képesek annak érdekében, hogy jótékony homály borítsa történelmünk szörnyű szakadékait, és lehetőleg ne nevezzük nevükön a dolgokat, az eseményeket. Baráti társaságban, munkahelyem folyosóján más is felteszi a kérdést: miként van ez? meddig engedik ezt? S valóban, a "glasznoszty" minden korábbi tabut és tilalmat elsöprő győzelmének a szerencsés kortársai, tanúi és haszonélvezői vagyunk, avagy csupán - nem először a történelemben - a magyar értelmiség egy nagyszabású önfeljelentő akcióját szemléljük, és persze, veszünk részt benne, amit majd a hagyományosan bekövetkező "visszarendeződés" és megtorlás követ? Visszagondolok ugyanis 1949-re, arról ugyan nincsenek igazán tapasztalataim, minthogy általános iskolai tanulóként éltem át a "fordulat évének", mint mostanában ismét kiderül, nem túlságosan vidám eseményeit; visszagondolok 1955-re, midőn Rákosi Mátyás, igaz, átmeneti sikerrel, "visszarendezte" a parancsuralomnak azokat a sorait, amelyeket a júniusi párthatározat és a Nagy Imre-féle kormányprogram megzavart, s nyomban utána megrendszabályozta a lázongó értelmiséget; és visszagondolok 1956-1957-re, midőn ugyancsak általános "visszarendeződés" és széles körű megtorlás követte a közismert eseményeket. Gondolom, vannak, akik ennyi tapasztalat birtokában már el sem olvassák az újságban a recski kényszermunkatáborral kapcsolatos emlékezéseket és kikapcsolják a rádiót, midőn valaki 1956-ról beszél. Minek izgassák fel magukat, elvégre a történelemnek ez a rendje: ha a hatalom nehéz helyzetben van, az ország válságba kerül, kinyitnak néhány szelepet, kiengedik kissé az általános elkeseredés gőzét, aztán ha csökken a belső nyomás, kiválogatják azokat, akik ezzel a feszültségcsökkentő szclepnyitogatással élni merészkedtek. Vagy éppen ezek válogatják ki egymást, mint Jancsó Miklósnál, a Szegénylegényekben. Mégis nehéz dolog elutasítani a reményt, tudniillik a reményét annak, hogy most valóban fordul egyet a történelem kereke, valóban kinyílik a világ, s a mindent elárasztó, olykor már követhetetlen mértékben duzzadó információhalmaz mégiscsak azt eredményezi, hogy a történelmi és köznapi valóság és ennek az újságokban, a rádióban, a tévében megjelenő képe többé-kevésbé egybeesik. Ez az "egybeesés" jelentené ugyanis a valóságos nyilvánosságot, és a valóságos nyilvánosság lehetne előkészítője, fegyvere, védelmezője a valóságos demokráciának. Ezért aztán lelkesen olvasom az újságok beszámolóit, visszaemlékezéseit, hallgatom a rádió híreit, nézem a televízióban az "alternatív" szervezetek szónokait, őket már nem hallgatom, helyettük a kommentátor beszél, igyekszem követni ezt a gyorsuló időt, és szurkolok annak, hogy a hirtelen megnőtt sebesség ne okozzon közlekedési balesetet. Reménykedem abban, hogy az igazságkereső és igazat mondó nyilvánosságnak ez a szinte váratlan diadala maga is fékezi, akadályozza, talán megakadályozza a "visszarendeződési" kísérleteket. Mondják, a világpolitika szelei most a mi vitorlánkat dagasztják: meg lehet lovagolni a hullámokat. Reménykedem abban, hogy olyanok ülnek ennek a "glasznosztynak" a kormányánál, akik ismerik a szeleket és tartani tudják a hajót. Pomogáts Béla (Élet és Irodalom) MAGYARORSZÁGON divatos találós kérdések:- Mi az, 30 kilós és legel?- Mi leszünk egy év múlva.- Miért jön a pápa Magyarországra?- Hogy feladja az utolsó kenetet. Sztrájktörvény készül Magyarországon A magyarországi sajtó nemrégiben közölte a készülő sztrájktörvény tervezetét és a közönségtől hozzászólásokat kért. Ennek megtörténte után a kormány a tervezetet megtárgyalta és módosításokat hajtott végre. Ez után a javaslat szövege ismét a nyilvánosság elé került. A tervezet lényeges pontja: elismeri a magyar dolgozók jogát a sztrájkhoz, hogy ezzel érdekeiket védhessék. A szöveg előírja, hogy a munkáltatóknak és a munkavállalóknak "együtt kell működniük". A tervezet B. változata szerint: amennyiben a sztrájkot a szakszervezet kezdeményezi, nincs szükség előzetes egyeztetésre. A továbbiakban felsorolják, hogy milyen esetekben jogellenes a sztrájk és azt is, hogy a sztrájkjoggal való visszaélés büntetendő cselekmény. A szent király emléke Az elmúlt években már majdnem ott tartottunk, hogy szent jobb helyett első jobbot kell mondani, azután bizonyos, itt nem részletezhető felismerésekkel minden megváltozott. "Első" Istvánból Szent István lett a legpártszerűbb ajkakon is, bár kezdetben bizonyos botladozásokkal és félénk körbepillantásokkal - aztán később a szokásos túlbuzgalommal, hogy ki mer itten nem szentről beszélni:?! (Más kérdés, s alkalomadtán elmélkedni is lehetne felőle, hogy az ünnepségek elmúltával némely "média" megint le-lekoptatta a szent szót, jelezvén ezzel, hogy ha esetleg ilyenről volna szó, a politikai széljárásokhoz való alkamazkodókészsége sziklaszilárd, s jelezve továbbá történelmi ismereteinek fogyatékosságait. István királyhoz ugyanis szervesen hozzá tartozik a szentség, mert a fejedelemnek életprogramja és politkai műve volt a kereszténység, tehát ez nem valami késői "klerikális" elhatározás.) A televízió Híradó szerkesztősége és az Állami Egyházügyi Hivatal - mindenféle közös vállalkozás létrejön napjainkban visszatekintő riportfilmet készített az államalapító király halála 950. évfordulója alkalmából rendezett tavalyi magyarországi ünnepségekről. Tardos Júlia szerkesztő riporter értelmes fűzért csinált az 1988- ban készült képes tudósításokból, híradórészletekből, interjúkból, némi utólagos kiegészítéssel. Megtoldotta egyházi férfiakkal folytatott mai beszélgetésekkel, s nyilatkozott az egyházügyi hivatal elnöke is. így a riportfilmekből jó dokumentum-összeállítás lett. Tartalmazza, mi történt Magyarországon Szent István halálának jubileumi esztendejében, miképpen emlékeztek személyére és történelmi életművére. Értelmes kompozícióban került a néző elé egy rövid áttekintés a hazai egyházpolitikáról, a hitfelekezetek egymás közötti kapcsolatáról és társadalmi szerepükről. A filmnek elsősorban a jövő számára lesz dokumentumértéke. TAMÁS ISTVÁN (Új Tükör) Január 5-én kezdtem, amikor a hideghullám először elérte hazánkat... Gondok vannak a központi fűtéssel... Jégcsapok lógnak a könnyező pálmáinkról... Mi azért melegszünk: a gyerekeknek kiosztottam a személyi fűtőtesteket, kaptak egyegy csillagszórót... A "Fut a Pest!" mintájára megszervezik a "Fagy a Pest!" akciót és a vacogómozgalmat... Ma tüzet okozott a lakásában egy vízszerelő, aki nyílt lánggal próbálta fölmelegíteni a tőle elhidegült feleségét... Állítólag ha az asszony az ágyban mellébújt, öt fokot esett a hőmérséklet... Ma megittam egy liter bort, s nem borvirágos, hanem jégvirágos lett az orrom... Ebből is látszik: vizezik a bort!!!... Nagyon várjuk a napi sajtót!... Ilyenkor kis időre megoldódik a fűtésünk... Már csak annyi a különbség a lakásbéli és a kinti hideg között, hogy a bentiért fizetni kell... Ezek már megint célozgatnak: a tévében jégkunyhóban lakó eszkimókat mutattak!... A falusi Tüzép-eken nincs szén. A fűtés megoldására felmerült a kérdés: szén avagy szalma?... Az iskolákban a derékszöget már csak így írják: mínusz 90 fok... A laktanyák falán táblák hirdetik: "Az áram kimaradáson van!" A kormány bejelenti: a szénhiány oka az aszály... A tv már csak a tornát közvetíti, de csak a bemelegítésig!... Fűtés terén az utolsókat rúgjuk... a fűtőtestbe!... Új tulajdonságát fedeztük föl a radiátorunknak: ha többen körülüljük, fölmelegszik!... Éjszaka betörtek hozzánk... Elvittek néhány értékes tárgyat, például egy hősugárzót és két szál gyertyát, de mindez csekélység ahhoz képest, hogy nyitva hagyták az ablakot!... Ez a tél számomra tiszta ráfizetés: hogy ne fűtsünk kétfelé, hozzánk költözött a feleségem édesanyja!... Szerencsére ritkán látom, mert gyakran van áramszünet!... Ma olyan hideg volt, hogy a kanyarban eltört a szomszédunk macskája!... Ismét rengeteg hó hullott, ráadásul olyan hirtelen, hogy néhány autó még behajtott az alagútba, de kijönni már nem tudott!... Hómunkára hóembereket keresnek... Tipikus szervezési gondok vannak: ahol hómunkás van, ott lapát nincs, ahol lapát van, ott hómunkás nincs, ahol mind a kettő van, ott meg hó nincs... Fennakadások varrnak a vasútnál is... A Keletiben bemondja a hangosbeszélő: "Értesítjük az utazóközönséget, hogy a Debrecen felől érkező villanyvonat két órát késik, mert az utasok lassan tolják..." Takarékossági okokból ma leszereltek 5000 villanyrendőrt, s élő rendőrök irányítják a forgalmat... Egy óra múlva megszűnt a keresztirányú forgalom az Elnkénél: a Rákóczi út irányában, kitárt karokkal megfagyott a forgalomirányító rendőr... Néhány perc múlva egy néni virágcsokrot tett a lába elé. Továbbra sincs fűtésünk, azt hiszem, be kell fejeznem a naplóm írását. Most már föl kell tüzelnem a megmaradt lapokat... Azt azért még büszkén beírom, hogy ma váltam igazán takarékossá: levágtam a macskánk farkát, hogy ha ki kell engedni, ne kelljen sokáig nyitva tartani az ajtót!... 1989. március 10. AMERIKAI Magyar Hírlap 0
