Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-10 / 1. szám
=-------------------gg= — = . . -j— ■ = ÉJSZAKA VAGY REGGEL — UTAZZÉK REX-SZEL! BUDAPEST-LOS ANGELES, oda-vissza június 15-ig $725.- + tax (maximum 6 hónap) 1 éves nyitott $895.- + tax LOS ANGELESBŐL BUDAPESTRE, oda-vissza Repülővel Budapestig, maximum 21 nap $765.-től + tax március 31-ig $895.- + tax + weekend április 1-től május 31-ig $940.- + tax + weekend LOS ANGELESBŐL BÉCSBE, oda-vissza $595.- tői + tax Repülő- és hajójegyek a legkedvezményesebb áron a világ minden részébe * Vízumok, meghívó levelek * Fordítás, hitelesítés * Szállodaszoba-foglalás * TELEX-szolgálat IRODÁNKBAN DÍJMENTESEN VlZUM- és ÚTLEVÉL-FÉNYKÉPET KÉSZÍTÜNK UTASAINK RÉSZÉREI REX TRAVEL, Inc. 7607 Santa Monica Blvd. Suite 26 Los Angeles, CA 90046 Telefon: (213) 650-7141 Telex: 37201688 NÉGY ÉJSZAKA MEXICAN RIVIERA CRUISE $315-IKKA-küldés DEMSZKY GÁBOR Március 15: munkaszüneti nap Az országgyűlés patrióta gesztussal lepte meg legutóbbi ülésén a magyar társadalmat. A jövő évtől március 15 állami ünnep és munkaszüneti nap. Ezentúl nemcsak a diákság fogja megünnepelni a forradalom és szabadságharc évfordulóit. 1848 nemzeti külsőségei az iskolákból a közterekre kerülnek, a felvonulók között pedig ott lesznek valamennyi nemzedék képviselői mellett a párt-szervezetek és a KISZ is; egy rádióközlemény szerint a párt igényt tart az újonnan alakult független szervezetek közreműködésére is. Két valódi nemzeti ünnepnapunk közül az egyik mostantól államilag elismertté vált. A másik, október 23, maradt, ami volt, és nem nehéz előre látni, hogy a kormányzó MSZMP rossz lelkiismerete és az aktualizált 56-os követelések továbbra is ütközni fognak ezen a napon. Az ünnepek közötti hangsúlyeltolódás a politikai közélet dinamizálódásából következik. De mire véljük ezt a szép nemzeti gesztust? Petőfi koszorúit az elmúlt másfél évtizedben csak a diákság helyezte el az emlékhelyeken, a hatalom képviselői pedig csak járőrkocsikban és rendőrkordon formájában voltak jelen. 1972- ben még többéves börtönbüntetéseket osztottak ki a megemlékezés szónokára és hangadóira, és érdemes megjegyezni, hogy rehabilitásuk most sem merült fel. Az elkövetkező években iskolai kizárásokkal és figyelmeztetésekkel szegték a diákság ünneplő kedvét. A 80-as évek eleje óta mégis minden évben független demonstráció színhelye volt Budapest. A rendőri beavatkozás 1986-ban volt a legbrutálisabb. Az esti felvonulás szétverésére, mint a "lánchidi csatádra emlékeznek a résztvevők. A házkutatások és őrizetbevételek is évek óta forgatókönyvszerűén ismétlődnek. A tavalyi március 15-ét hét társammal együtt én magam is a kőbányai Gyűjtőfogházban ünnepeltem. Kézenfekvő, de túlságosan egyszerűsítő az a magyarázat, mely szerint a felvonuló diákok ezrei vívták ki Március 15 nemzeti ünnepként való elismerését. A Politikai Bizottság és a parlament döntése inkább hangulatjavító intézkedés. A nyugati határon megszüntetett műszaki zár, az alternatív katonai szolgálat engedélyezése, a korábbinál liberálisabb útlevéltörvény, nos, ezek azok a politikai döntések, amelyeknek bővülő sorában most már március 15 ünnepe is megemlíthető. De a magyar parlament döntésének nemzetközi előzményei is figyelemre érdemesek. Északi KGST szomszédaink ugyanis hasonló irányban mozdulnak el a korábbi, "internacionalista" álláspontjukról. Nemrégiben volt a cseh függetlenség és a köztársaság kikiáltásának 70. évfordulója. Az évforduló tiszteletére október 28-át csehszlovák nemzeti ünneppé nyilvánították. Ezzel a lépéssel Jakes Csehszlovákiája, a sztálinizmus egyik utolsó bástyája, megelőzött bennünket. Bialikot és a többi elvhű marxista-leninistát nem zavarta, hogy Masaryk és Benes köztársaságát épp az ő elődeik, Gottwald kommunistái döntötték meg puccsal 1948- ban. A nemzeti gesztus hitelét csak az elkövetkező napok eseményei rontották. Az ünneplést ugyanis a Charta ’77 tagjainak és más ellenzékieknek a letartóztatásával kezdték, nehogy a független csoportok megzavarják a hivatalos ünnepség emelkedett koreográfiáját. Két héttel később Lengyelországban a SZEJM nyilvános ülésen emlékezett meg a lengyel államiság XX. századi újjászületésének 70. évfordulójáról. November 11 Lengyelországban évek óta a függetlenség megemlékezéseiről és demonstrációiról nevezetes. A magyarországi bejelentéssel cseng egybe a hír, hogy ebben az évben a Demokrata Párt - az egyik a SZEJM-ben is helyet foglaló bábszervezet - képviselője azt kérte, hogy ismét nemzeti, állami ünnep legyen november 11. Ez egyelőre még nem történt meg, de a jeles évfordulón Jaruzelski első titkár és Rakowski miniszterelnök a varsói Nagyszínházban a független lengyel államiság jelentőségéről beszéltek. Varsóban ezentúl egy park Pilsudski nevét viseli, és Krakkóban hivatalosan elismert társaság jött létre a marsall emlékének ápolására. Ezek a hazafias állami gesztusok Kelet-Európábán nemcsak időben egybeeső lépések. Inkább a közös történelmi szorításban született, és feltehetően egyeztetett, válság-elhárító (és hangulatjavító) intézkedések. Jaruzelski, Jakes, és Grósz egyidőben feltámadt hazafiassága csak a valódi nemzeti elkötelezettség karikírozására alkalmas. Azt se nehéz előre látni, hogy a nemzeti ünnepek államosításán átlát a társadalom: a hivatalos parádék mellett továbbra is lesznek független demonstrációk. Hozzá fogunk így szokni ahhoz, ami Lengyelországban május 1-én évek óta természetes jelenség. Két felvonulás és kétféle - ellentétes tartalmú - politikai demonstráció lesz ugyanazon a márciusi nemzeti ünnepen. Dr. FRIEDMAN ANDREW ügyvéd Válás • Child Custody • Autóbaleset • Personal Injuries Szerződések • Bűnügyek Drunk Driving • Bevándorlás Végrendelet • Probate ÚJ CÍM ÉS TELEFON: 124 No. La Brea Ave. Los Angeles, CA 90036 Tel.: 931-2476 656-5847 0 AMERIKAI Hfagyar Hírlap 1989. március 10. JzArprűis---------—— T^7ffiTirirri3-------------------______ "Az én újságom" Fenti címmel valamikor régen gyermekújság jelent meg Magyarországon és ennek e sorok írója is olvasója volt. Az előfizetést természetesen szüleim küldték be és az újságot rendszeresen az én nevemre kézbesítette a posta. Hogy most ennek a kis gondolatfuttatásnak ugyanezt a címet adtam, távolról sem jelenti, hogy az olvasót nosztalgikus visszaemlékezésekre szeretném kényszeríteni, vagy - akár közvetve is - az egykori ifjúsági sajtóra akarom felhívni a Figyelmet. A címazonosság nem jelent semmi többet és nem akar a címnél tovább menni. Az emlékeztetés célja csupán rámutatás az újság elnevezésének találó jellegére. Mert újságnak, hírlapnak, sajtóterméknek csak abban az esetben sikerült megvalósítani a mondanivaló mélyébe ágyazott gondolatot, ha mindenki valóban "az én újságomnak" érzi. Tehát nem idegen helyről érkezett sokszorosított nyomtatványnak, amelyet az orra alá dugnak és amit - talán kelletlenül is - el kell fogadnia annak és olyannak, amilyennek idegen emberek megtervezték. Ennek valóban nem sok értelme lenne. A ritka kivételtől eltekintve általában nem kényszerből fizetünk elő egy újságra, hanem azért, mert tetszik, a külalakot és a belső tartalmat valahogy közel érezzük magunkhoz, a hírszolgálatot, a cikkeket, tudósításokat érdekesnek találjuk - más szóval olyasmit veszünk kézhez, amiről jogosan megállapíthatjuk: a miénk. Összhangban van az ízlésünkkel, az elképzelésünkkel a világról és viselt dolgairól, úgy teljes egészében, mondhatjuk: az átlagot tekintve, szívesen mondjuk a magunkénak. Ez természetesen az ideális elképzelés. Mint minden emberi alkotással a világon, ezzel is az a helyzet, hogy a tökéletesség szintjét - legalább is az általunk elképzelt minőséget és változatot - nem tudja elérni. Ha ezt kicsit is megközelíti azonban, már elég, hogy a lapot részemmé avassam. Az újságoknál mindenek előtt van egy alapelv, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ahány ember, ez nemcsak a Szokások változatait veti fel, hanem az ízlését is. Ez még olyan népeknél is természetes, amelyek távol élnek a Duna- Tisza-közétől. Amiből az következik, hogy aki viszont itt él, (vagy legalább is itt született) arra ez a szabály fokozottan érvényes. Mindenkinek más elképzelése van nemcsak a világról, hanem elsősorban a földi boldogság megvalósításának módozatairól. Más az érdeklődési kör, a műveltségi fok, a vérmérséklet, az ízlés - és a többi. Valamikor otthon a hasonló típusúak általában ugyanannál az újságnál kötöttek ki. Erre a célra széles választék állt rendelkezésre, a Pesti Hírlaptól a Friss Újságig. Emigrációban ez természetesen lehetetlen, hiszen a mindeki nyelvén szóló újságot sem egyszerű fenntartani. Amiből viszont elsősorban az következik, hogy minden típusú olvasónak kell találnia a lap hasábjain olyan írást, amelynek témája, a tálalás módja az ő érdeklődésének és ízlésének megfelel. Ugyanakkor viszont tudomásul kell venni ennek tükörképét is: ismeretlen olvasók érdeklődéssel várhatnak olyan cikkeket, amelyekkel mi nem érzünk közösséget. A megoldás, mint annyiszor az életben, a megértésen alapuló türelmesség, más szóval a kölcsönös eltűrése a mienkétől különböző ízlésnek, mint ahogy az eltérő arcszínt, vallást, vagy politikai felfogást is tiszteletben kell tartanunk. Soha, senkit sem lehet kényszeríteni olyan írás elolvasására, ami őt nem érdekli. Mindig gondoljunk másokra is, nemcsak önmagunkra. Természetesen van olyasmi, amiben közös szót kell értenünk. Hosszabb újságírói tapasztalatom számos hozzászólást, néha kirívóan szélsőségeseket is, tart nyílván. A magam részéről ilyen szélsőségnek tekintem, amikor valaki emigrációá magyar újságot a befogadó ország nyelvén akar megjelentetni. Amerikában például angolul. Az egész újságot, elsőtől az utolsó oldalig. A lapok szerkesztői és kiadói szerencsére azt az elvet vallják, hogy sajtónknak nem a tájékoztatás az egyetlen feladata, hanem ősi nyelvünk ápolása is, itt az idegenben, ahol annyi romboló hatásnak van kitéve. Az emigrációs lapokat nem kizárólag azok számára adják ki, sőt még részben sem, akik képtelenek voltak a befogadó ország nyelvét elsajátítani. Vagyis magyar újság nem lehet az angolnyelvű sajtó mankója. A sajtóval tájékozatlan olvasóknak azután néha meghökkentő elképzeléseik vannak a hirdetésekről is. Van, aki például ezeket teljesen el akarja "törölni". Nem tudja tudomásul venni, hogy az újságot előfizetők és hirdetők közösen tartják fent és az orszlánrész a hirdetőké. Legtöbbjük el sem tudja képzelni, hogy a hirdetések teljes kiküszöbölése például az előfizetési díjnak nemcsak kétszeresére, hanem háromszorosára való felemelését jelentené. Vajon hányán lennének hajlandók ezt elfogadni? Az is halvaszületett gondolat, hogy a hirdetéseket külön két lapra kellene nyomtatni az újság közepében, amit az olvasó azonnal kiemelne és eldobna. Vajon hány üzletember hirdetne ilyen körülmények között? Hasonló lenne ez ahhoz, amikor a televízió a hirdetéseket egycsomóba gyűjtve délután 2 és 4 óra között sugározná, mire az "okos" néző akkor egyszerűen nem kapcsolná be a készüléket. Az "én újságom" kialakulásának tehát vannak lehetőségei, de vannak követelményei is. A megoldás: szerkesztők-kiadók az egyik oldalon, olvasók a másik oldalon, az újság hasábjain beszéljék meg az észrevételeket és a javaslatokat. Ennek teret kell és fogunk biztosítani. / Member
