Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-01 / 24. szám

MAKK IMRE AMERICAN Hungarian Journal THIS YEAR’S CROPS ARE EXCELLENT -THE THIRD BEST IN HISTORY According to information from MÉM, 93 percent of the crops have been harvested from the fields in Hungary. 95 percent of the wheat is gathered, cutting of the spring and fall barley is finished, though 30 percent of the oat is still uncut. Now the rye will require a major effort, since one third of it is still standing. This year’s wheat crops promise to be the third best in the history of Hungarian agriculture. It could have been even better, had it not been for the overripening caused by the torrid heat. There have also- We asked Lt. Colonel Károly Karács at the national head­quarters of Border Patrol. The fifteen kilometers deep border zone on the Austro- Hungarian border has been imposed in 1957, and the tech­nical closure reinstated. This is not the same as a border closure, in which case they seal the border stations and airports hermetically in the event of a tense international situation. The technical closure was located on the Hungarian side of the border, and divided from the Austrian side by a wire fence to prevent them from accidentally stepping on a mine. The mine field was four meters wide, with another wire fence on the other side. The mines were placed five-ten-fifteen centimeters under the surface. They were made of bakelité, with 150 grams of trotil inside, that exploded from pressure. Most often it was the border guard and officers who stepped on them and got hurt. This is how the commander of the Szombathely district died in 1964. In rainy weather, the water loosened and carried away the lightweight mines. At Szentgotthárd, on the Austrian bank of the river Rába, a man took home some gravel, and, hidden inside the gravel, a mine. It exploded in his yard, injuring his son. On the other hand, many of the trespassers walked through it unhurt. At times, they even picked up the mine and took it with them. The exist­ence of the technical closure and the border zone itself was holding back the development of the area - even of big cities like Kőszeg or Szombathely. The decision to terminate them was born in 1964. We started to pick up the mines in the area of the Hanság Main Channel, with pointed sticks. It was hard work, digging them out and disman­tling them. The technical brigade in charge of it covered 400 meters a day. The entire length of the mine field, 318 kilometers in all, was cleared by 1971, and that was the end of the technical closure. In 1965 we started to build an electrical signal system, 260 kilometers long, at a distance of one and a half - two kilometers been errors in judgement in several areas: instead of taking advantage of the relatively cost­ly but effective artificial drying method, they waited for the crops to ripen naturally. How­ever, just when the crops were ready to be harvested, it started to rain, and there have been 4-5 day delays in beginning the work. Since one day of delay may mean as much as a one percent drop in the amount of the crops, some of the expecta­tions were not realized concern­ing this year’s wheat crops. The figures for barley, oat and rye are excellent. from the border, depending on geographical conditions. The signals were attached to con­crete poles the height of a man, 16 threads of wire, with a current of 16 Volts. If someone touched the wires, the signal went off at the patrol station. The system was protected from animals by a wire fence on both sides. There was a 12 meters maneuver road between the Austrian border and the signals. The wire fence on that side did not have electricity in it, it did not give signals.- Was the system effective?- The number of alarms given along the whole length of the border was about ten thousand per year,- mostly triggered off by animals or malfunction. It was exhausting, since the false alarms could keep the soldiers and officers busy for as long as three hours at a time. The num­ber of people attempting to escape was 13,500 from 1967. Three fourth of them were captured before they even reached the signals. Between January 1, 1976, and July 31, 1987, 804 persons have succes­­fully crossed the border. Of these, the system signalled 694 cases, missed 110. The escapees either dug under it, or they rewired a section with insulated wire and cut our signals. The system was costly and super­fluous. Nobody liked either the technical closure or the electric signals. The border patrol proposed its elimination in September 1987, and the final O.K. to start dismantling came from the Cabinet this April. We started preliminary work on May 2, and the effective work started on July 3. The cost was 26 million Forints. Building the system had not been less costly either: 600,000- Forints per kilometer - at the time. Besides, the state paid out 25 million in compensation to cooperatives for their lands taken away, and the cost of maintenance was about the same. The deadline for the elimina­tion of the Western and Southern border zones is August 1. The still existing systems will be turned off that day. Deadline for the complete demolition is the end of next year, but we’ll be finished ahead This page translated by Susan Jancso, member of the American Translators Association of time. The maneuver roads will be left as they are, at the re­quest of the farmers. We have to recultivate the land before returning it. Our activities will consist of patrolling the border in a five-kilometer deep zone. IMRE NAGY STAMP ISSUED IN GREECE IN 1959 All the people who bought the commemorative postcard of Imre Nagy on June 16, 1989, probably had no idea that the former Hungarian premier’s picture had appeared on stamps before. The stamps were issued in Greece, on December 8, 1959, in the face value of 4.50 and 6 drachmas, respectively. Why in Greece? As a matter of fact, it was in response to the Soviet postal service. Less than a month before, on November 12, 1959, a stamp in the face value 40 kopeks was issued in the Soviet Union featuring the portrait of Greek communist journalist Manolis Glezos, with the Acropolis in the background. The inscription was "Hero of the free Greek people". Glezos was the 19- year-old student, who, in 1941, tore the flag with the swastika of the Nazi invaders off the Acropolis. ” Of course the Greek govern­ment protested, but the Soviet government ignored the protest. Then someone in Greece came up with the idea to issue a stamp about imre Nagy who had been executed just about a year before. The result was a "war of stamps" - not the first one either in the history of philately. Greece rejected all letters carrying the Glezos stamp, while Hungary and the Soviet Union banned the stamps featuring Imre Nagy. Meanwhile, negotiations were being conducted behind the scenes, and, by mutual consent, both countries revoked the stamps so offensive to the other party’s feelings. Such controversies can create a lot of confusion, even if we disregard the political conse­quences. The ones who profited from the "war of stamps" were the few collectors who managed to obtain the stamps, and pos­sibly the first day envelopes, as well as stamps validated by the postal service. Even luckier were the stamps vendors: the value of the Imre Nagy stamps today, used or unused, is 10 Swiss Franks; that of the Glezos ones is 35 and 28 SFr, respec­tively. The first day envelope of Imre Nagy is valued at 150 DM in West Germany. In this way, chance or the spirit of retaliation had created a memorial in philately to the man who had been twice a Hungarian premier. FILYÓMIHÁLY HOW DID THE HUNGARIAN PORTION OF THE "IRON CURTAIN" FUNCTION? MAGYARSÁGSZOLGÁLAT MŰVÉSZETTEL Bevezető ismertetés A mozgalom hivatalosan pár évvel ezelőtt indult el. Ezt az állásfoglalást mi, a Makk-család már évtizedeken át érvényesítettük kontinenseken keresztül, Európa, Dél-Amerika és Észak-Amerika területein folyamatosan rendezett és megismétlődő kiállításokon. Amit egyénileg végeztünk, azt itt végre az Egyesült Államokban egy szervezetbe illesztettük be. Javaslatunkra és feldolgozásunk alapján az AMOSZ: Amerikai Magyarok Országos Szövetségében meg­alakult a Kultúr-Művészeti Bizottság (Osztály) a Makk-család elnökletével és igazgatásával. így hoztuk létre azokat a meg­lepetésszerű hatásos kiállításokat Washingtonban 86-ban, melyek az 56-os dicsőséges forradalmunk 30 éves évfordulóján teljes pompában hirdették történelmünket és a világot csodába ejtő szabadságharcunkat. Ezres tömegek látták ezeket a National Press Club-ban és a US Senate Rotundájában lezajlott ünnepélyes megnyitás után. Monumentális kompozíciókkal a világ szeme elé került ezer éves múltunk, 56-os bámulatos győzelmünk, majd a rövid szabadság vérbefojtása a Szovjet gyilkos hadereje által. Amerika fővárosában egyszerre a nemzetközi sajtó fókuszába került törté­nelmünk. Követségek, konzulátusok, a látogatók tömege, iskolák, egyetemek és a kormány vezetői kellőképpen tanulmányozhatták évezredes múltunkat a nagyméretű alkotásokon át, mely különös átütő meggyőződéssel sugárzott Washingtonban fél hónapon keresztül. Az általános visszhang szerint ismerték a szovjet-blokkhoz való tartozásunkat és emlékeztek 56-ra. (De hol van ezer éves múltunk?!...) Nem tudtak történelmünkről, nagyrészt még földrajzi fekvésünkkel sem voltak tisztában. Viszont e látványos ábrázolás alapján ez hiányt betöltő tanulmány, rendkívüli ismeretszerzés volt nekik. Ezt a történelmi sorozatot állandó bővítéssel a jövőben a kultúrvilág számottevő fővárosaiban vándorkiállítások keretében fogjuk bemutatni, karöltve a magyarságszolgálattal. Minden egyes kompozíciót korabeli térkép és többnyelvű magyarázó szöveg kísér. De hogy kerültünk ide? Talán a legjellemzőbb, ha szatirikus, de nagyon is reális, mégis képzeletbeli telefonbeszélgetést vázlat­­szerűen közlök, amelynek valóban vaskos témaköre 40 év óta kísért bennünket kontinenseken át, kiállításaink és interjúink folyamán, mivel mindenhol magyar származásunkat hangsúlyoztuk ki. A sajtó- és TV-riporterek, az átlagember, vagy éppen az egyházak, vagy a kormányok vezetői tették fel kérdéseiket... meglepően hasonlókat. Ezekből felhasználok pár jellemzőt a most következő képzeletbeli telefonbeszélgetésben, amelyek mögött nagyon sok elgondolkoztató magyarázat rejlik. Talán furcsák, talán ismerősek, nevetségesek, vagy megdöbbentőek, de mélyen igaz, ez a valóság, egyszerűen megrázó. HALLO, HUNGARY!! - This is a long distance call... Itt a nagy nemzetek kerekasztala beszél. Szeretnénk tudni rólatok, kik vagytok?... Mi rendezzük ugyanis a világot, határokat húzunk, országokat létesítünk, pénzt is adunk, egyszóval: intézkedünk. I am glad that you guys know us... mi is tudunk rólatok 56 óta forradal­matok fantasztikus eseményei alapján... már azt is, hogy Európa keleti részében vagytok valahol, igen?, mióta?... Hát Hungaryt nem Trianon hozta létre?... - What?! Let me follow you... hogy ti ezer éves nemzet vagytok!... No kiddin’...!!! Idősebbek vagytok tehát, mint Csehszlovákia, Románia vagy Jugoszlávia??! Oh boy... holy smoke!... és hogy ti ezer éve mint egységes nemzet vagytok a Kárpát-medencében?!...unbelievableL. are you pulling my leg?... Hogy-hogy nincs nyoma múltatoknak valamilyen formában, ...melyik szláv csoporthoz tartoztok?... nem vagytok azok?... Wait - wait a little... kissé rémlik talán ez: biztosan ti lehettek a cigányok... igen, a cigányzene, a csárdás, na meg a gulás!... és a rapszódiák, amelyeket az az osztrák Liszt pretty good megszerkesztett!... és a gatyás pusztai vad lovasok... of course!... Not?... - Oh, no! - hogy ti védtétek Nyugatot századokon át és hogy kultúrnemzet vagytok... What?... slowly, please, ...mi itt, nyugaton soha nem hallottunk ezekről a hőstettekről, történelmi egyénekről és amiket mondasz, a tudomány, a kultúra és sport terén, az nekünk itt teljesen ismeret­len. - Listen, Hungary, legalább olyan kiváló közismert neveket sorolj fel részetekről, mint a mieink itt. Just for example, starting with Hollywood: Lugosi, Cukor, Rozsa, nagyjaink a sportban: Namath, Csonka, Király, azután hallottatok ti, magyarok kiváló zenészeinkről: Dorati, Szell, Ormandi és atomtudósainkról: Szilard és Teller?... stb. Ugye, milyen nagyok vagyunk?... I beg your par­don!... what?... they are?... all of them???... incredible!! Look, Hun­gary, küldjél nekünk részletes biographyt, résumét múltadról és azt áttanulmányozzuk... and if it is to our interest, we will contact you... By the way! majdnem elfelejtettem: hogy tudtátok legyőzni és kivonulásra kényszeríteni a "dicsőséges, verhetetlen" vörös had­sereget?... Igen... ahogy válaszolsz, már lassan kezd kibontakozni előttem: a kommunizmus általatok léket kapott and yes... onnan las­san süllyedni kezdett... De hogy csináltátok!??... I understand it well... a pár millió nyomorba döntött magyar egységes hősies felkelésével... oh, wonderful, plese go ahead... és ez lett a Szovjet uralomra mért halálos csapás, amit Nyugat soha nem tudott elérni... így ekkor kezdődött meg az új korszak, amit akkor, 56-ban magyar vérrel írtak a szabadságért - mint annyiszor ezer év alatt... I got it!... Excellent! Very good job! -OK-OK! Keep it up!!!... most itt az érdekel bennünket, hogy mi jó származik ebből Nyugatnak? Erősen bízunk abban, hogy a Stock Market nagyot fog emelkedni!!! Finally: no, it really is not necessary... telefonon további információ... Thanks, please, dönt call us, will call you, bye-bye now... have fun!! Ez a külföldi rövid, groteszk jellemzése hazánkkal kapcsolatban. Ilyen és hasonló változatokat hallottunk állandóan Európában ola­szul, franciául, angolul, majd Dél-Amerikában portugálul és spanyolul. Minden nyelven ez a megdöbbentő együgyű tudatlanság, érzéketlenség és üzleti számítás. (Folytatjuk) 1989. szeptember 1. AMERIKAI Magyar Hírlap0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom