Zárszámadás, 1951

Jelentés az 1951. évi állami költségvetés végrehajtásáról

Az 1951. évi költségvetési gazdálkodással kapcsolatos megállapítások. Az 1951. évi költségvetési gazdálkodás fő jellemzője volt az egész közületi költségvetés egységes végrehajtásának megteremtése. Ennek előfeltételét biztosította az, hogy az állami költségvetés egységes rendszerben magában foglalta a központi szervek, a helyi tanácsok és a társadalombiztosítás összes bevételeinek és kiadásainak előirányzatát. A tanácsrendszer kialakításával egyidejűleg már az elmúlt év folyamán érvényesült a pénzügyminisztérium egységes irányítása az említett szervek költségvetési gazdálkodásában, a bevételek beszedésénél, a hitelek rendelkezésre bocsátásánál és felhasználásánál. Az év folyamán a havi hitelnyitások helyett áttértünk az operatív gazdálkodás igényeit jobban kielégítő, negyedéves ütemtervekre. Ezek az ütemtervek a Népgazdasági Tanács által jóváhagyott negyedéves államháztartási előirányzatokkal összhangban készültek. 1951. január 1-ével a helyi tanácsoknál egységes, egyszerűsített pénzkezelési és számviteli rendszert vezettünk be. Bevezettük a helyi tanácsoknak az adóbeszedésben érdekeltséget biztosító adórészesedési rendszert, a „költségvetési szabályozás" rendszerét. Az államigazgatás létszámalakulásának felügyeletére és ellenőrzésére megjavítottuk a Központi Létszámnyilvántartás munkáját. Az egységes irányítás keretében eredményesen oldottuk meg a takarékossági rendelet végrehajtását, továbbá az év végén az ár- és bérrendezéssel kapcsolatban felmerült sürgős pénzügyi feladatokat is. Az állami vállalatok pénzgazdálkodásában is jelentős változások történtek az 1951. év folyamán. A fejlődés —1 a Szovjetunió gyakorlatának alapulvételével — a vállalatok nagyobb önállósága, de egyben felelősségük fokozottabb kihangsúlyozása irányában halad. A vállalati mérlegbeszámolók rendszerének kiépítése, a főkönyvelők jogkörének átfogó szabályozása és a minisztériumi főkönyvelőségek felállítása lehetővé tette az egyszámla alszámláitiak megszüntetését és a mechanikus pénzforgalmi ellenőrzés helyett a beszámolók tényszámain nyugvó utólagos ellenőrzés fokozottabb alkalmazását. Az állami költségvetés és a vállalatok kapcsolatában alapvető módosításokat hoztak a nyereségbefizetés új rendszeréről és az igazgatói alapról szóló Népgazdasági tanácsi határozatok. Ezek közül leglényegesebbek a vállalati nyereségnek a forgóalapra és igazgatói alapra való közvetlen felhasználását szabályozó rendelkezések. A hitelgazdálkodás területén szintén jelentős előrehaladás történt. Így megszűnt a kényszerhitelezés rendszere, a hitelforgalom helyett a hitelállomány, illetőleg a hitelállomány változásának tervezésére tértünk át, a hitelnyújtás szorosan kapcsolódott már a készletek mozgásához, 4 bevezettük a veszteségek meghitelezésének a tilalmát. A munkabéralap ellenőrzésnél alapvető változást jelentett a Magyar Nemzeti Bank előzetes és szoros pénzügyi ellenőrzésének a bevezetése. A veszteséges vállalatok felülvizsgálatának új módszerében a vállalat és az irányító szervek vezetői személyes felelősségének a megállapítása érvényesül. Az év folyamán már komoly előmunkálatok folytak, az utólagos forgóalaprendezés helyett, a vállalatok előzetes forgóalap-ellátási rendszerének bevezetésére és a vállalati pénzügyi tervezés eddigi módszerének — a fenti reformokkal kapcsolatos —• gyökeres átalakítására. A pénzügyi gazdálkodás területén a pénzügyminisztériumnak sikerült a tárcákkal és a helyi tanácsokkal szoros és közvetlen kapcsolatot kiépítenie; ez biztosítékot nyújt arra, hogy egymás munkáját kölcsönösen, állandóan javítsák és a pénzügyi fegyelem megszilárdítása egyre fokozódjék. A költségvetés végrehajtásával kapcsolatban megállapított hiányosságok, hibák és az azok megszüntetésére megtett intézkedések az alábbiakban foglalhatók össze: a) Tervezés. Minthogy 1951. évre seni készültek el idejében az éves vállalati tervek, a vállalati bevételek és forgalmi adóbevételek előirányzata becslésen alapult. A tárcabevételeknél az előirányzattal való összehasonlítást egyrészt zavarja az előző évi felhasználatlan hitelek bevételként jelentkezett visszafizetése, másrészt aránylag jelentős mérvű tervezési hiányosságok is voltak. Ezen a területen a munka lényeges megjavítására van szükség. A kiadások tervezésénél lényeges hiba volt, hogy az államigazgatási feladatok egy részére futak, hidak, közvilágítás, város- és községgazdálkodás) az Országos Tervhivatal nem alakított ki keretszámokat és ezeket a pénzügyminisztérium sem készítette el. A jövőben ezeket a keretszámokat idejében kell kialakítani. A tanácsoknál a szállítások elhúzódása miatt a kötelezettségvállalással lekötött hitelek jelentős része nem került felhasználásra a tatarozási munkálatoknál és felszerelések beszerzésénél. A jövőben jobban össze kell hangolni a vállalatok terveit a tanácsi igényekkel. Javítani kell a gazdálkodáson is, mert a kiadási hitelek egy részének fel nem használása helytelen gazdálkodásra vezethető vissza. b) Béralap. A béralap a költségvetési év folyamán emelkedett. Bár ez az emelkedés a költségvetésben engedélyezett keréteken belül maradt és felsőbb határozatokon alapult, hiba volt, hogy a béralapnak ezt az emelkedését és magát a béralapot a pénzügyi szervek nem ellenőrizték, hanem ellenőrzé-