Zárszámadás, 1951

Jelentés az 1951. évi állami költségvetés végrehajtásáról

síik kizárólag az alapfizetések átlagkeretéinek betartására szorítkozott. Ezt a hiányosságot a létszám- és béralapellenőrzésnek az 19.52. év II. felében bevezetésre került új rendszere kiküszöböli. c) Póthitelek. A póthitelekkel kapcsolatban a gazdálkodó szervek részéről még mindig nagyfokú lazaság volt tapasztalható. A pénzügyminisztérium hibás volt abban, hogy a póthitelengedélyezési rendszeren nem javított Az Állami Ellenőrző Központ vizsgálata alapján hozott határozat után a pénzügyminisztérium elkészítette a póthitelgazdálkodás egységes szabályzatát. A szabályzat 1952. augusztus hó elején életbelépett. E szabályzat részletes rendelkezéseket tartalmaz a póthiteligénylésnél és engedélyezésnél tapasztalt hiányosságok és rendellenességek megszüntetésére, továbbá a póthitelgazdálkodásban elkövetett pénzügyi fegyelemsértések szigorú megtorlására. d) Számvitel. A számvitel (könyvelés, leltári vagyon- és anyagkezelés, valamint nyilvántartás) vonatkozásában — a már említett egységes helyi tanácsi pénzkezelési szabályozástól eltekintve — az 1951. év folyamán más jelentős változás nem történt. Ezt a kérdést a szocialista fejlődésünknek megfelelő, átfogó számviteli reformmal 1953-ra kívánom megoldani. A tanácsoknál feltétlenül szükséges a könyvelés és adatszolgáltatás megjavítása, továbbá olyan rendszer kiépítése, hogy a megyei, illetőleg járási tanácsok a Nemzeti Bank adatai alapján is ellenőrizhessék az alsóbbfokú tanácsaikat. Az említett hiányosságok a zárszámadási adatoknál is megnyilvánultak, úgy, hogy emiatt több helyen a Bank adatait kellett a zárszámadásba beállítanom, meri az eltérések csak részben voltak tisztázhatók. Az évi jelentés szerkezete. Az 1951. évi állami költségvetés végrehajtásá- • ról készített jelentés az 1950. évihez képest, az alábbiak szerint egészült ki: A kiadásokról ágazatos főösszesítés, továbbá az egyes ágazatokról a közelebbi feladatokat (költségvetési címcsoportokat) tartalmazó táblázatok is készültek. Ezek a kimutatások a helyi szervek (tanácsok és intézményeik) adatait is magukban foglalják. így az egyes feladatcsoportok összegei az állami szervek által ellátott egyes feladatok teljes pénzszükségletét felölelik. Az állami feladatok ellátása jelentős részben és lényeges területeken (pl. állattenyésztés, közlekedés, kórházak, egészségügyi és szociális intézmények, alsó- és középfokú oktatás, népművelési intézmények) a helyi tanácsok hatáskörébe került. Ennek megfelelően az 1951. évben a szorosan vett államigazgatási feladatok finanszírozására fordított (tehát a népgazdaság fejlesztésére és a honvédelemre eső kiadásokon felüli) összeg a központi szerveknél 5.7, a helyi szerveknél 2.8 milliárd forintot tett ki. Ezért az évi jelentésben a tanácsok költségvetési kiadásainak alakulását az előző évi jelentéssel szemben — amikor erre még nem volt lehetőség — sokkal részletesebben kellett ismertetni. A fejezetenkénti, illetőleg megyénkénti vagy tanácsfajtánkénti ismertetés terjedelmes és nehezen áttekinthető összeállítás lenne , s nem tartalmazná a jelentős számban előforduló olyan, egy csoportba tartozó feladatok pénzszükségletének országos alakulását, amelyeket központi és helyi szervek egyaránt ellátnak. Ezért célszerűnek lát- . szőtt a kiadások részletes indokolását a „Kiadások ágazatos és feladatkör szerinti csoportosítását" feltüntető táblázatokhoz kapcsolni. Ez a módszer egyúttal kiküszöböli, hogy külön kelljen indokolni az évközben jelentős számban előfordult feladatkör-átadással kapcsolatos több, mint 300 millió forintot kitevő olyan látszólagos túlkiadásokat és egyidejű megtakarításokat, amelyek az előirányzattal szemben eltérést nem jelentettek. Az ágazatos csoportosítást és azon belül a feladatkörök szerinti részletezést, a Szovjetunió példája alapján, az 1952. évi költségvetés végrehajtásáról készített negyedévenkénti beszámolójelentéseknél már gyakorlatban alkalmazza a pénzügyminisztérium. Az itt szerzett tapasztalatok, valamint a fent vázolt okok alapján indokoltnak láttam az 1951. évi költségvetés előirányzati és tényszámait az évi jelentés céljára ebben az új csoportosításban is összeállítani. A kiadások ágazatos és feladatkör szerinti csoportosításai és az azokhoz fűzött indokolások tájékoztatást nyújtanak .arról, hogy az egyes számadatok központi vagy helyi szervekre, illetőleg melyik központi szervre (fejezetre) vonatkoznak. Ezért, az előző évi jelentéssel szemben — ismétlések elkerülése végett — a kiadások alakulását fejezetek szerint is ismertetni szükségtelennek láttam. Az indokolásokban ez alkalommal'is az 500.000 forintot elérő, vagy azt meghaladó eltérések ismertetésére szorítkoztam. Vagyonkimutatást nem közlök, minthogy az állami vagyon nyilvántartásának szocialista módszerei még kidolgozva nincsenek s így a könyvelés adatai elemzésre alkalmas számokat nem szolgáltatnának. Budapest, 1952. évi október hó 10-én. Olt Károly s. k. pénzügyminiszter.