Zárszámadás, 1933-1934

Jelentés az 1933-1934. évi zárszámadásról

1935. Minthogy a költségvetésen alapuló kezelés mellett az állami üzemeknél szintén volt külön törvényes felhatalmazáson alapuló kezelés is, mely az előirányzatban 22,115.754 P 14 f fölösleget mutat, az állami üzemek sommázata szerint az előirányzat végeredményben 41,984.245 P 86 f hiánnyal zárul. A zárszámadásban, az előírási adatokat véve alapul, az állami üzemek valódi kezelésénél a hiány 48,764.455 „ 34 f-t tesz, mely akként keletkezett, hogy míg a költségvetésen alapuló és az előirányzat nélküli kezelésben együttvéve 70,880.209 P 48 f hiány, addig a külön törvényes felhatalmazáson alapuló kezelésben 22,115.754 P 14 f fölösleg jelentkezik. Egybevonva az állami közigazgatás és az állami üzemek eredményeit, az előirányzatnál a költségvetési törvény szerint a hiány 76,200.000 „ — f. Minthogy azonban a külön törvényes felhatalmazáson alapuló kezelés előirányzata 57,276.196 „ 98 f fölösleget tüntet fel, a zárszámadás fősommázata szerint az előirányzatban végeredményben 18,923.803 P 02 f a hiány. Ezzel szemben a zárszámadásban a valódi kezelés előírási adatait véve alapul, a bevétel a kiadásnál több volt 47,328.814 „ 41 f-rel, amely eredmény úgy állott elő, hogy a költségvetésen alapuló és az előirányzat nélküli kezelésben együttesen mutatkozó 9,947.382 P 57 f hiánnyal szemben a külön törvényes felhatalmazáson alapuló kezelésben 57,276.196 P 98 f fölösleg jelentkezik. A fentiekben a zárszámadás előírási adatai vannak szembeállítva az előirányzattal. Az összehasonlítás eredményeinek mérlegelésénél azonban számításba kell venni, hogy az állami pénzkezelésnek a postatakarékpénztár útján való lebonyolítása következtében az utalványozott kiadások az előírás évében szinte kivétel nélkül lerovásra is kerülnek, a bevételeknél ellenben az előírás jelentékeny része hátralékban marad. Ezt a bevételi hátralékot, mely az állami zárszámadás állandó tényezője, az eredmények megítélésénél nem lehet teljes egészében számításba venni, mert annak egy része a gazdasági viszonyokhoz képest esetleg csak hosszabb idő elteltével kerül lerovásra, más része pedig különböző okok (elemi csapások, stb.) miatt be sem hajtható, avagy a jogorvoslati eljárások során bizonyul törlendőnek.