Zárszámadás, 1933-1934

Jelentés az 1933-1934. évi zárszámadásról

1935. az egyik az ellenőrzés hatékonyságának a fokozása, a másik a számvevőségeknél egyszerűsítések lehetővé tétele. Az állami számvitelről szóló 1897 : XX. t.-c. 108. §-a értelmében a számvevőségek által a legfőbb állami számvevőszékhez beküldendő u. n. havi utalványozási jegyzékek alapján ugyanis a legfőbb állami számvevőszék évközben és folyamatosan csakis az utalványozott valódi kiadásokat ellenőrizheti tételenkint, míg a bevételek, továbbá az átfutó, letéti és leltári kezelés körében előforduló pénz- és vagyonváltozások ellenőrzésére, minthogy azokról tételes időszaki beadványokat küldeni a számvevőségek nem tartoznak, csupán a helyszíni vizsgálat nyújt alkalmat. A legfőbb állami számvevőszék hatáskörét megállapító 1870 : XVIII. t.-c. 15. és 24. §-aiban foglaltak szerint azonban ezek a helyszíni vizsgálatok csak esetről-esetre s az illető miniszter előzetes értesítése mellett foganatosíttatnak, minélfogva azok folyamatos és rendszeres ellenőrzésre módot nem adnak. Minthogy a legfőbb állami számvevőszék ellenőrzésének hatékonysága céljából kívánatos, hogy ne csak az állami kiadások, hanem a bevételek, továbbá az átfutó, letéti és leltári kezelés körében előforduló pénz- és vagyonváltozások, nemkülönben a legfőbb állami számvevőszék ellenőrzése alá tartozó alapok és alapítványok kezelése is állandó és rendszeres ellenőrzés alá vétessék, a legfőbb állami számvevőszék a kormánnyal tárgyalást indított abban az irányban, hogy a helyszíni vizsgálatok útján való ellenőrzés ezentúl állandóan és folyamatosan gyakoroltassék ; egyben erről a tárgyalásáról a képviselőház zárszámadás vizsgáló bizottságát annak 1932. november 30.-án tartott ülésén tájékoztatta. Az ellenőrzés fokozására irányuló tervet a kormány megértéssel fogadván, az állandó és folyamatos helyszíni ellenőrzés kisérletképen a vallás- és közoktatásügyi tárca körében 1933. január l.-jétől kezdődőleg bevezettetett. E kísérlet teljesen kielégítő eredménnyel járt s így indokoltnak mutatkozott ezt az ellenőrzési módot abból a célból, hogy az eljárás célravezetőségéről szélesebb vonatkozásban legyen tapasztalat szerezhető, további kisérletképen a többi minisztériumokra, valamint a fővárosban lévő utalványozó hatóságokra és állami üzemekre kiterjeszteni. Az ez iránt a kormánnyal megindított tárgyalás szintén megállapodásra vezetvén, a kormány kiadta a szükséges rendelkezéseket arra nézve, hogy a minisztériumok és a fővárosban lévő utalványozó hatóságok s üzemek számvevőségei 1934. január l.-jétől kezdve, az illető miniszterek előzetes értesítésének mellőzésével kiküldött legfőbb állami számvevőszéki tisztviselőknek az összes kezelésekről vezetett könyveiket és nyilvántartásaikat ellenőrzés céljából bocsássák rendelkezésre és az általuk kivánt felvilágosításokat és adatokat adják meg. A legfőbb állami számvevőszék részéről