Zárszámadás, 1933-1934

Jelentés az 1933-1934. évi zárszámadásról

1935. pedig megtétetett az intézkedés a rendszeres és folyamatos hefyszíni ellenőrzésnek a fővárosban levő összes utalványozó hatóságoknál való foganatba vétele iránt. Egyúttal tekintettel arra, hogy a folyamatos helyszíni ellenőrzések alkalmával a kiadások, a számvevőségeknél vezetett könyvekbe való közvet-^ len betekintés utján — mint az a vallás- és közoktatásügyi tárcánál tett kísérlet során beigazolódott — legalább is olyan behatóan ellenőrizhetők, mint a könyvkivonatok jellegével bíró utalványozási jegyzékek alapján, a fentemlített számvevőségek az ily képen feleslegessé vált utalványozási (megszüntetési és térítményi) jegyzékek szerkesztése és a legfőbb állami számvevőszékhez való beküldése alól további rendelkezésig felmentést nyertek. Ez az intézkedés a számvevőségeknél jelentős munkaegyszerűsítést és számottevő nyomtatványanyag megtakarítást eredményez. A vidéki utalványozó hatóságoknál azonban az eddigi ellenőrzési rendszer fenntartandó volt, mert a legfőbb állami számvevőszék létszámviszonyai nem teszik lehetővé, hogy tisztviselői a vidéki hatóságokhoz az ellenőrzés folyamatos ellátása céljából sűrűn kiszálljanak ; de különben is az összes kezelés legfontosabb részét a központi hatóságok bonyolítják le s így a vidéki hatóságok irányában a helyszíni ellenőrzésnek lényegesen kisebb a jelentősége. A fenti intézkedések folytán a minisztériumok és a budapesti utalványozó hatóságok s üzemek kiadásait az 1933/34. költségvetési év második felétől, azaz 1934. januárjától kezdve a legfőbb állami számvevőszék rendszeresen és folyamatosan a helyszínén ellenőrizte s ennek során ellenőrzését a bevételekre, az átfutó, letéti és leltári kezelésre, valamint az alapokra és alapítványokra is — visszamenően egészen 1933. juliusáig — kiterjesztette. A szerzett tapasztalatok továbbra is kedvezőek voltak. Annak folytán ugyanis, hogy a helyszínén a kiadási tételekről közelebbi felvilágosítások nyerhetők és a vonatkozó ügyiratok, valamint számadási okmányok is betekintésre rendelkezésre állanak, a helyszíni ellenőrzés a kiadásokra nézve az eddigi rendszerrel szemben mélyrehatóbb és célravezetőbb ellenőrzést biztosít és az ellenőrzés menetét is gyorsítja. Ami pedig a bevételeket és a fentebb említett egyéb pénz- és vagyonváltozásokat illeti, ezek rendszeres és folyamatos ellenőrzése, minthogy idevonatkozóan a számvevőségeket a törvények, mint már említve volt, időszaki tételes könyvkivonatok beküldésére nem kötelezik, racionalisan csakis a helyszínén való ellenőrzéssel oldható meg. Ily módon a helyszíni ellenőrzés a minisztériumok és a fővárosi egyéb utalványozó hatóságok s üzemek egész gazdálkodását átfogja, sőt emellett módot ad még a számviteli szolgálat figyelemmel kisérésére is. E tárgykörben az ellenőrzés különösen annak a megállapítására irányul, hogy az ellátniá-