Zárszámadás, 1930-1931

Jelentés az 1930-1931. évi zárszámadásról

1932. forgó örökös és törlesztéses járadék kölcsönök kamatozása fokozatosan 100%-ra emeltessék. Az a megállapodás-tervezet, amelyhez 1930. október 31.-én Magyarország kivételével az összes adós államok hozzájárultak, tárgyalásaink eredményeképen enyhébben alakult ugyan, de még e megállapodás-tervezet szerint is a kölcsönök kamatozása 25 év alatt az eredeti kamatozás 70%-ára emelkednék és az örökös járadékkölcsönök tőkéje egy második 25 éves periódusban 70%-kal aranyban fizettetnék vissza. A törlesztéses járadéknál pedig a második 25 éves periódusban a kamatozás 100%-ig emelkedne és a kölcsön törlesztése is 100%-kai történne. Ebből nyilvánvaló, hogy az eszközölt vásárlások az 1930. október 31.-i egyezmény-tervezet rendelkezéseire való tekintettel is kedvezők voltak. Ha ugyanis pl. a legnagyobb kölcsönnél, az aranyjáradéknál, kiszámitjuk az egyezmény-tervezet szerint évente fizetendő összegeket s azokat leszámítoljuk az 1931. évre, ugy ez összegek jelenlegi értéke 7%-os leszámítolás mellett 224,024.267 P-t, 8%-os leszámítolás mellett pedig 192,658.764 P-t tesz ki. Szembeállítva e számokat az adósság tőkeértékével : 670,559.642 P-vel, megkapjuk azt a számot, amely megmutatja, hogy a párisi terv szerinti fizetések mai értékben a tőke hány százalékát teszik. Ez az arány 7%-os leszámítolás mellett 33*41%, 8%-os leszámítolás mellett pedig 28-70%, amivel szemben a vásárlás 24%-os átlagos árfolyamon történt. A kötvényvásárlási tartozásokkal kapcsolatban az 1930/31. évi kezelésben felmerült kiadások, miután e hitelakció az állami adósságok csökkentése érdekében indíttatott, a vonatkozó törvényes felhatalmazások (1921 : XV. t.-c. 58. §, 1921 : XLV. t.-c. 168. §, 1928 : XLI. t.-c. 16. §) alapján a vagyonváltságalapban nyertek elszámolást. A kölcsönök biztositékául leköttettek a vásárolt államadóssági címletek, azok árfolyamának csökkenése során pedig kiegészítő biztositékképen egyéb állami tulajdonban lévő értékpapírok és kincstári váltók is adattak. 2. Az 1. alatt tárgyalt kölcsönön felül, államadóssági kötvények vásárlására lekötött 2 millió dolláros hitelkeretből az 1930/31. költségvetési év végéig 1,448.438-56 $ vétetett igénybe 8,311.140-46 P értékben. A kölcsön, amely után 7% kamat és 1% készentartási jutalék fizettetik, az 1918-ban kibocsátott és 1921. április l.-jén lejárt 150 millió márka névértékű 5%-os pénztárjegyek felvásárlás utján való rendezését célozta. E pénztárjegyeket, amelyek a békeszerződés értelmében Magyarország kizárólagos adósságát alkotják, a magyar állam lejáratkor nem váltotta be, miért is a német hitelezők követelték, hogy azok a márka lejáratkori aranyértékében azaz a névérték 9-2%-val, amelyhez még a késedelmi kamatok is hozzáadandók, fizettessenek vissza. A magyar kormány helyesebbnek látta a kérdés oly rendezését, hogy anélkül, hogy jogi álláspontját feladná, a pénztárjegyeket az aranyérték 6%-val a német bankok utján felvásárolja. A fentemiitett 1,448.438-56 $-ral