Zárszámadás, 1924-1925

Jelentés az 1924-1925. évi zárszámadásról

133 EGYÉB JELENTÉSEK. A külön nem biztosított, de eimletszerü adósságok megosztásánál — a 186. cikk 2. pontja értelmében — alapul szolgál azoknak a jövedelemágaknak az 1911., 1912. és 1913. pénzügyi évek középeredménye szerint az át csatolt területekhez képest számitott aránya, amely jövedelemágak a Jóvátételi Bizottság nézete szerint legalkalmasabbak arra, hogy belőlük az illető területek pénzügyi teljesitő képessége igazságosan megállapittassék. A Jóvátételi Bizottság az „Egyenes adók", a „Fogyasztási és italadók", a „Sójövedék", a „Bélyeg", valamint a „Jogilletékek és dijak" ágazatok eredménye alapján a szóbanforgó adósságok megosztásának kulcsát azoknál az adósságoknál, amelyekben Horvát-Szlavonországok is részesedtek, a következőkép állapitotta meg. A kölcsönből terheli: a mai Magyarországot 45*733%, a Cseh-Szlovák Köztársaságot 16*020 „ Romániát 21*802 „ a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot 14*116 „ az Osztrák Köztársaságot 1*581 ,, Fiumét 0*748 „ összesen . . 100*— %. Azokból az adósságokból, amelyekben annak idején Horvát-Szlavonországok nem részesedtek, a mai Magyarországra 49*629% esik. A részletes költségvetést kisérő indokolások kiterjeszkednek úgy az imént tárgyalt, nem biztosított adósságok, valamint a föntebb emiitett biztosított adósságok eredeti összegének, abból a Jóvátételi Bizottság határozata szerint Magyarországot terhelő százaléknak és álladóknak feltüntetésére is, miért is mellőzhetőnek vélem ezeknek az adatoknak részletes felsorolását. A külön nem biztositott adósságok felosztásának gyakorlati megvalósítása iránt a békeszerződés 186. cikkének „Függelék"-e intézkedett. Ennek az intézkedésnek alapján azok az államok, amelyek közt az előadottakhoz képest a szóbanforgó adósságok megosztattak, a békeszerződés életbelépésétől számitott három hónapon belül kötelesek voltak az adósságoknak saját területükön lévő minden cimletét — államonkint egymástól eltérő — bélyegzéssel ellátni, a lebélyegzett cimletek számait jegyzékbe foglalni és azt a lebélyegzésre vonatkozó egyéb iratokkal együtt a Jóvátételi Bizottságnak megküldeni. A lebélyegzett cimletek tulajdonosai, e cimletek alapján a lebélyegző állam hitelezőivé válnak és semmiféle más állam ellen igényt nem támaszthatnak. Ha a lebélyegzés alapján megállapítást nyer, hogy a tárgyalt cimletek valamelyikéből a lebélyegzésre kötelezett államok egyikének-másikának területén kisebb mennyiség van, mint amennyi a Jóvátételi Bizottság határozata