Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1887

566 1886. A pénzügyi bizottság jelentése a költségvetésről. A költségvetés tárgyalása általánosságban. Helfy Ignácz határozati javaslata. • e hiánya az új törvényhozás és az az előtt álló kormány cselekvésének fentartandó szabadsága; az esetleg hozható javaslatok valósithatásának lehetetlensége és a kezdeményezésnek parlamenti fogalmak szerint a felelős kormányra tartozása — képezik azon idokokat, melyek a bizottságot arra birják, hogy a kormány ezen álláspontját elfogadja, és tovább ne menjen, annak hangsúlyozásával, hogy a kiadásokban minden nélkiilözhetőtől, minden túlkiadástól a kormánynak föltétlenül tartózkodnia, és a bevételek fejlesztésére mindnyájunknak komolyan gondolnunk kell; mert államháztartásunk rendezése máskülönben lehetetlen. És ezt lehetetlenné tenni nem szabad." A költségvetést a képviselőház 1887 január 15-én vette tárgyalás alá. Hogy ez a tárgyalás az ellenzék részéről kemény támadásokkal járt, azt a dolog természete hozta magával. Hegedűs Sándor előadónak beszédét is már a sarcastikus közbeszólások egész halmaza zavarta meg. Utána azonnal Helfy Ignácz szólt. Mindjárt beszéde bevezetésében mondja: „Tény az, hogy a jelen kormány zászlója alatt, a melyre 12 esztendővel ezelőtt azt a feliratot irták: „Magyarország államháztartásának egyensúlya", ezen zászló alatt az ország oda jutott el, hogy nagy elhatározások nélkül azon alternativa előtt fogunk most állani vagy kimondani a fizetésképtelenséget, vagy pedig oly nagymérvű új adókat rakni megint a nemzet vállaira, melyek a nemzetnek közgazdasági életét nemcsak megbénitani, de úgy szólván teljesen megsemmisíteni lesznek képesek." Egyúttal a következő határozati javaslatot terjesztette elő : „A kormány által az 1887-ik évre előterjesztett állami költségvetés oly szomorú képet nyújtván az ország általános pénzügyi helyzetéről, mely komoly aggodalmakat kelt már a legközelebbi jövő iránt is; — tekintve, hogy a válságos helyzetet éppen az a kormány idézte elő, mely kiválóképen az államháztartás egyensúlyának helyreállítására vállalkozott s e czimén majdnem elviselhetetlen terheket rótt a nemzet vállaira, mig másfelől az általa felhalmozott államkölcsönök oly mennyiséget értek el, melynek évi kamatai államháztartásunkat agyonnyomással fenyegetik; — tekintve, hogy a kormány előterjesztése egyáltalában nem tartalmaz semmi útat vagy módot e válságos helyzetből való kibontakozásra; — tekintve végre, hogy immár két évtized tapasztalatai czáfolhatatlanul bizonyitják, miként az