Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1878

1878. 133 deli, hogy szavazás utján veendő fel. Mihelyt tehát a törvény azt mondja, hogy szavazás utján: mihelyt tehát nekem szavaznom kell és én szavazhatok: akkor igennel vagy nemmel is szavazhatok, mert különben nem lenne értelme a törvénynek. Én tehát nem fogadhatom el a képviselő urnák azt a felfogását, hogy ezt kényszerűségből szavazza meg." Szilágyi Dezső Helfy felfogása ellen szól: „ez a felfogás annyira téves, hogy ha az való volna, akkor a közös költségvetés közös megállapításának semmi értelme sem volna. Lehetne azt kérdezni, mire való hát mégis az a tárgyalás, mire való az országos budgetbe való beigtatása ezen tárgyalás alá nem vehető közös költségeknek? Arra való, hogy ezen országgyűlés az őt mindig megillető ellenőrzést gyakorolja; arra nézve, hogy vájjon a delegatio akkor, midőn a közös költséget megállapította, nem lépett-e tul törvényes hatáskörén? Erre nézve megilleti az országgyűlést az ellenőrzés. Ha az országgyűlés azt látja, hogy a delegatio törvényes hatáskörén belül maradt és az országnak alaptörvényei értelmében határozott: akkor az országgyűlésre nézve az a kötelessége áll elő, hogy az országra elvállalt ünnepélyes kötelezettséget szavazatával teljesítse." Közösügyi rendkivüli kiadás. Az ezen évi törvények közt legnehezebb tárgyalásokat vettek igénybe az úgynevezett kiegyezési tárgyalások, melyek közül pénzügyi szempontból legnagyobb jelentőségűek a quótatörvény, a 80 millió bankadósságra, a Lloyd-szerződésre és a vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozó törvények. A quóta meghatározása czéljából Tisza Kálmán következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Minthogy az 1867 : XIV. t.-czikk értelmében elérkezett ideje annak, hogy azon hozzájárulási arány újból való megállapítása végett, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. t.-czikkben a sanctio pragmatica folytán közösöknek ismert ügyek terheit viselik, az 1867. évi XII. t.-czikk 22. §-a értelmében az ezen törvényben meghatározott módon egyezkedések kezdessenek : az országgyűlés egy 15 tagból álló országos küldöttséget küld ki, melybe a képviselőház 10, a főrendek 5 tagot választanak saját kebelükből azon czélból, hogy ezen küldöttség Ő Felsége többi királyságai és országai törvényA kiegyezés. A quóta.