Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1878

110 •1877. Sennyey nyilatkozata. Simonyi Lajos liáró. Simonyi Ernő. „Tisztán állott ugyanis előttem és tisztán áll az, hogy azon egyezségi pontozatokért, melyek a vámszövetségre és az azzal tettleg kapcsolatba hozott bankügyre nézve az előbbeni kormány által tárgyaltattak, és már mintegy befejezéseig vezéreltettek, a törvényhozás előtt a felelősséget magamra nem vállalhatom ... Ily körülmények között a kormányvállalásra nézve első föltételül kell vala tekintenem, hogy legfelsőbb helyen szabad kezet nyerjek arra, hogy az eddigi tárgyalásokat újból és behatóan revidiáljuk. De itt mindenekelőtt azon kérdést teszem fel önmagamnak, vájjon a külföldi állapotok és hazánknak financziális helyzete engednek-e nekünk annyi időt, hogy kivált a túlsó oldalon tapasztalható ingerültség mellett, mindezt sikeresen előkészíthessük és jó eredményre vezethessük ? Illetékes helyen azon értesülést nyertem, liogy bár a külföldi helyzet komoly, mindazonáltal immediát, bennünket közvetlenül érhető complicátióktól ez időszerint tartani nem kell; sőt szerencsés, ügyes politika mellett reményleni lehet, hogy ezek teljesen elhárittatnak. De éppen az erre irányzott folytonos és hatásos igyekezet sikere érdekében igen kívánatos, hogy a monarchia belsejében már hosszú ideig dúló érdekharcz mielőbb befejeztessék, és hogy a majdnem befejezett tárgyalások újból való megkezdése által uj bizonytalanság, ujabb vajúdási krízisek ne támasztassanak." Simonyi Lajos báró, a ki egy ideig az ellenzék vezérférfia gyanánt szerepelt, e kabinet lemondását és újra kineveztetését egyszerűen manővernek nevezte el. Szerinte „Magyarország történelmében sok gyászlap van, de egy sincs olyan, melyet szégyenelnünk kellene. Azon lapot azonban, a melyre a legutóbbi alkudozások feljegyezve lesznek: az utókor pirulva fogja olvasni." Simonyi Ernő a szélsőbal felfogását csak a következő ülésben (febr. 28.) juttatta érvényre ; miután hosszú beszédben ostromolja a kormány eljárását a kiegyezési alkudozásnál, mondja : „A ministerelnök és ministertársai oly alapot teremtettek, melyen senki sem akar kormány alakítására vállalkozni. És ha Sennyey Pál képviselő ur a mostani ministerelnököt tartotta B arra hivatottnak, megvallom, én ebben semmi dicsekvésre méltó okot nem látok; hanem látom azt, hogy a ministerelnök ur igen nagy mester a kényszerhelyzetek előidézésében e házban is, s ezt a kormányra is tudta alkalmazni, s ott is oly kényszer-