Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)
1848-1867
14 1848—1867. 26 Ennek '/«-de = 90.294 frt még a nevezett két udvari kanczelláriát illeti; s/ 4-de ellenben = 270.897 » valamint a kir. helytartótanács költsége 308.000 » Összesen 578.897 frt aránylag a ministerium között felosztandó, és pedig esik : a belügyi ministeriumra 25% .... 144.724 frt, a közlekedési » 20% . ' . . . 115.880 » a kereskedelmi » 14% .... 81.046 » a közoktatási » 19% .... 109.990 » az igazságügyi » 17% .... 98.412 » a honvédelmi » 5% .... 28.945 » ezenkívül felveendő : a es. k pénzügyministerium központi igazgatására előirányzott 1,070.000 írtból 30% % évre 240.850 frt, a es. kir. kereskedelmi ministerium központi igazgatására előirányzott 254.000 frtból 30% % évre .... 57.150 » miből esik: a közlekedési ministeriumra .... 33.618 frt, a kereskedelmi » .... 23.532 » ugyanezen ministeriumnál erdészeti czélokra előirányzott 5.725 frtból 30% % évre ....... 1.288 » mely összeg a kereskedelmi ministeriumot illeti, és a vaspályák tracirozására előirányzott 150.000 forintból 30% 3/ 4 évre .. 33.750 » mely összeg a közlekedési ministeriumot illeti; Összesen tehát 1,002.133 frt volt a magyar felelős kormány rendelkezésére bocsátandó, mint az 1867. évre járó kiadás. A pénzügyek iránt maga az akkori pénzügyminister — Lónyay — „Közügyeink" czimű munkájában igy nyilatkozik: „Az 1867-iki év elején, midőn nekem jutott a nehéz feladat a pénzügyeket átvenni s a magyar pénzügyi igazgatást a rendelkezésre álló erők felhasználásával átalakítani és rendezni oly módon, hogy a szervezet működése egy napra se szenvedjen fennakadást, az állani pontosan eleget tehessen minden kötelezettségeinek : az első kezdetben elég okom volt az aggodalomra. Maga a békés uton eszközlendő és mindkét fél érdekeire nézve egyenlően igazságos és méltányos elvek szerinti kettéválasztás nagy gondokat okozott. Hozzájárult ehhez, hogy azon időben üresek voltak a pénztárak, a pénzügyi igazgatásnál alkalmazott személyzet 9/ 1 0-ed része idegenekből állott, kik nem értették a hivatalos nyelvet, hazai erők pedig nem állottak és nem is Lónyay az 1867. évről.
