Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1872

350 1871. Vallásalap. „pro mensa episcopali" a többi részint ugyanazon, részint más dioecezések szükségleteinek fedezésére fordítandó. II. József alatt öregbedett az alap leginkább; az általa eltörölt szerzetes rendek és számos kolostor összes ingó és ingatlan vagyonát a vallás-alapba rendelte bekebeleztetni; azonkívül 1783. november 18-án kelt rendeletével a megüresedett egyházi javadalmaknak azelőtt a királyi kincstárba befolyó összes jövedelmét a vallásalapnak engedte át, és 1788-ban az u. n. commisariaticus alapot (118.601 frt 30 kr) hasonlókép oda engedte. Ez utóbbi alap valószínűleg a palesztinai helyek fentartására volt rendelve, később bosnyák papnövendékeknek magyarországi papnöveldékben leendő kiképeztetésére fordíttatott. Ferencz 1792. május 12-én kelt resolutiójában, az intercaláris jövedelmet ismét a királyi kincstárba rendelte befizettetni. Ugyancsak Ferencz 1803-ban elhatározta, hogy a papnöveldék és elaggott papok házai, a mennyiben saját alapitványaik nem elégségesek, a püspökök és káptalanok jövedelmeinek feleslegéből s az egyszerű javadalmak intercaláris jövedelmeiből tartandók fönn, s e végett az esztergomi érsek congruáját 150.000, a többi érsekekéit 60.000, és a püspökéit 40.000 frtban állapította meg. Ezen elhatározás ellen a helytartótanács, az udvari cancellária, de sőt az 1825/7. országgyűlés is felszólalt. A főjavadalmasok várerőditési subsidium czim alatt, már I. Lipót alatt fölajánlották összes gabonabeli dézsmájuk egy tizedének a királyi magtárakba ingyen leendő szolgáltatását. A concordatum folytán az intercaláris jövedelmek ismét a vallás-alapba folytak. 1857. nov. 6-án a püspökök 3 millió forintot földtehermentesitési kötvényekben adnak a vallás-alapba, pro cassa parocchorum és a várerőditési subsidium fejében. A vallás-alap rendeltetése: a kath. vallás ügyeinek minden irányban előmozditása, és pedig püspökségek, káptalanok, lelkészségek, templomok, papnöveldék, paplakok fölállítása s fentartása, a kath. vallás tanításáról való gondoskodás, szegényebb szerzetesek segélyezése s több efélék által. Az albizottság abban a véleményben volt, hogy a vallásalap jogi természetére nézve oly alap, mely fölött a törvényhozás intézkedhetik s mely a kormány kezelése alá tartozik. A királyok előbbi kezeltetését külön bizottság által eszközölték,