Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)

Bevezetés

25 reit egyetemi és más közmivelődési intézetekkel; ujabb és ujabb tanintézeteket és muzeumokat létesített; és a népoktatás terén is folytonosan fokozta az igényeket. Kemény Gábor báró a közgazdaság terén előbb nem ismert mértékben lépett föl az állami segélyezés és alkotás rendszerével, melyet Széchenyi Pál gróf utódja még inkább fokozott. Mint közlekedésügyi minister Kemény folytatta azt az irányt, melyet a földmivelés-. ipar- és kereskedelemügyi ministeriumban alkalmazott és uj vasutak építése, régiek felszerelése és vasutak államosítása voltak fő czélpontjai. Az országgyűlés készségesen megszavazott mindent, mit a ministerek kértek, sőt nem egy példa van reá. hogy a kezdeményezés épen az országgyűlés részéről jött, és hogy a különben nagyon könnyen állami támogatásra reá vehető ministerek csak vonakodással egyeztek be a képviselőház kívánságainak teljesítésére. Az emiitett három minister a közvélemény ezen hangulata alatt nem is félt a lelkesedéssel megszavazott összegeken felül is költekezni, tette ezt annál nagyobb megnyugvással, mert a zárszámadási bizottság tárgyalván az illető túlkiadásokat, ha nem is jegyzőkönyvileg, de nyilvános ülésekben ismételten azzal vette tudomásul a túlköltekezéseket, hogy bár többet adott volna ki a minister ily közgazdasági vagy közmivelődési ezélokra. Ekkép és a pénzügyi administrationak talán nem elég erélyes fékentartása mellett, egy rendszer fejlődött ki, melynél egyszerre, mint teljesen derült égből villám csap le. az összeomlásnak be kelle következni. Minden még külsőleg simán folyt: a közgazdasági lendület, mely a kedvező világpiaczi helyzetnél uralkodóvá vált. és az egész országot átható lelkesedés, mely az ipar fejlesztése körül áthatotta a közvéleményt, átalános jólétre mutatott; az 1885. országos kiállítás Magyarország közgazdasági fejlődését az országnak épugy, mint a külföldnek élénken föltárta, és minden téren lelkesedés és öröm uralkodott. De ezen külsőség alatt már erősen dolgozott a belsőben a könnyelműség által szított betegség; és alig hogy Szapáry pénzügyminister a pénzügyi egyensúly helyreállításának közel lehetőségét hirdette az 1885-iki költségvetés tárgyalásakor, — már az 1885. év folyamán a pénzügyi helyzet oly fordulatot vett. hogy az 1886-ik évi költségvetést exposé nélkül terjeszté elő. Mindenki tudta, hogy a kabinet tagjai közt a pénzügyi kezelés folytán erős ellentétek fejlődtek ki; nem volt titok, hogy az évek során át rendszer gyanánt követett túlkiadások a háztartásban zavart okoztak, — és hogy Szapáry ezen zavarral és ministertársaival szemben követendő magatartására nézve a költségvetés előterjesztésekor még nem volt tisztában. E percztől kezdve Szapáry állása, mint pénziigyministeré, el