Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)
Bevezetés
26 volt döntve. Az államvasutak és államgyárak pénztárkészleteinek kiegészítése, a különböző tárczáknál mutatkozó hitel nélküli költekezések ujabb és ujabb kölcsönök fölvételére szorították. Az a kívánsága, hogy a legnagyobb takarékosságot kövesse minden ministertársa saját tárczája keretében. már csak azért sem volt keresztülvihető, mert sok megkezdett intézményt teljes tönkre jutása nélkül, javadalmazás hiányában nem lehetett hagyni, de különben is épen közmivelődési, közgazdasági és közlekedési téren a közvélemény szívesen látta, sőt követelte az ujabb és ujabb beruházásokat és így csakhamar tarthatlanná vált egy oly pénzügyminister helyzete, ki ministertársaival és a közvéleménynyel szemben a rideg takarékosság elvéhez kívánt ragaszkodni és a nagyobb szükségletekkel szemben máskép a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani nem tudta. Ily körülmények közt 1887. február 11-én Szapáry Gyula gróf lemondott a pénzügyi tárczáról. Szapáry Gyula gróf az adórendszer gyökeres reformját nem is szándékolta, adóügyi intézkedései arra vonatkoztak, hogy részben az eddigi adókat emelje és lehetőleg az addigi adórendszer keretében nagyobb bevételeket biztosítson. Az egyenes adók emelését szinleg a földadó és a házadó kulcsának leszállításával palástolta. A földadót, mely az 1881: XL. t.-czikkel (földtehennentesitési pótlék nélkül) 29 millió frttal contingentáltatott, az 1883: XLVI. t.-cz.-ben 26 millió frtra szállíttatta le, s ugyanakkor a házadót is 3—5%-kal leszállította, de az átalános jövedelmi pótadót sokkal nagyobb mértékben fölemelte, ugy. hogy a földadó és házadó terhe a jövedelmi pótadóval együtt lényegesen növekedett. A kereseti adó reformját, illetőleg emelését szintén szándokba vette, de ebbeli előterjesztése törvénynyé nem vált. Sikerült azonban az 1883: VII. t.-czikkel a pénzintézeteknél kamatoztatásra elhelyezett tőkék jövedelmét adó alá vonni, a mit annak idejében a Ghiczy-féle javaslattal szemben a képviselőház erélyesen visszautasított. A kereseti adó annyiban szenvedett módosítást, hogy az 1883: X. t.-cz. a napszámosokat ezen adó alól fölmenti, a mi mindazáltal leginkább kezelési szempontból és azért történt, hogy a hadmentességi díj beszedése ezektől az egyénektől biztosabban eszközöltessék. Az egyenesadók közé nálunk sorolt hadmentességi dij, melyet elvben már az 1868. évi védtörvény helyezett kilátásba, az 1880: XXVII. t.-czikkel meghonosittatott és az 1883: IX. t.-czikkel az időközben szerzett tapasztalatok alapján módosíttatott. A szállítási adó tételeit az 1880: LXI. t.-cz. fölemelte. A vadászati adót pedig az 1883: XXIII. t.-cz. a
