Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)

Bevezetés

24 tói és lesznek leghevesebb ellenfelei: — de az a helyzet, melybe Bosznia occupálásával és Széli Kálmán lemondásával jutott, volt talán a legsúlyosabb. A pénzügyi tárczát 1878. deczember elejéig ideiglenesen maga vezette és ekkor gróf Szapáry Gyulát nyerte meg e tárcza számára, ki 1878. deczember 5-től 1887. február 11-ig, tehát közel kilencz éven át állott Magyarország pénzügyeinek élén. Szapáry grófnak a szerencse kedvezett. A politikai helyzet csakhamar nyugalmassá vált. s a világ pénzpiacza keresve kereste az állampapírokba való elhelyezést. Az állam hitele, melyet a folytonos deficzitek mellett évenkint igénybe kellett venni, ily körülmények közt nem hogy rosszabbá lett. hanem javult, il világpiacz helyzete folytán lehetővé vált a járadék kamatlábát leszállítani s a járadékkölcsön kötvényeit mindig jobb és jobb áron értékesíteni. Az állami hitelügy javulása magával hozta azt, hogy a közgazdasági élet valamennyi ágában is nagyobb érdeklődés mutatkozott. Már az Ausztriával folytatott közgazdasági kiegyezés alkalmával általánossá vált az a nézet, hogy az ország csekély jelentőségű iparral bír, és hogy az országnak ezen hátramaradását, ha másképp nem, társadalmi és főképp állami támogatással kell pótolni, szóval az ipart mindenáron fejleszteni kell. Később a mezőgazdák köréből is felhangzottak a panaszok; ők is elmaradtságról szóltak; ők is követelték, hogy az állam tegyen valamit érdekükben, annál is inkább, mert az ország első sorban mezőgazdasági ország lévén, a mezőgazdaság virulása országos érdekű. Ez az általában osztott és a kormány részéről is elfogadott irányzat tehát, hogy az állam támogatólag lépjen a közgazdasági térre, kapcsolatban a Bosznia occupatioja által igényelt folytonos költekezésekkel, a desperatio bizonyos könnyelműségét teremtette. Képviselőház, pénzügyi bizottság és zárszámadási bizottság mintegy önkénytelenül elfelejtek, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítása czéljából a legnagyobb takarékosságot tűzték ki irányúi. „Ha milliókat dobunk ki az általunk nem helyeselt Bosznia occupatiojára és ezen oceupált tartományok kormányzására, mit fukarkodunk saját közgazdasági és közmivelődési érdekeink fejlesztésekor. Egy pár millió a saját előnyünkre akkor, mikor a milliókat Boszniában szórják, már nem teheti rosszabbá a helyzetet". Ezek voltak a közfölfogás kifejezői. És ez iránynak megfelelően találkoztak Trefort Ágoston, báró Kemény Gábor és gróf Széchenyi Pálban alkalmas ministerek, kik a közhangulatot az ország közmivelődése, közgazdasága és közlekedése érdekében ügyesen ki is használták. Trefort. mint közoktatásügyi minister egész városrészeket épitett tele gazdagon felsze-