Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. Bevezető rész (Budapest, 1894)

Bevezetés

14 tékek hátralékaiból származó s nagyobbrészt jelzálogilag is biztositott követelései alapján a fedezendő összeg erejéig a szükséghez képest időről időre kamatozó kincstári utalványokat adhasson ki, amelyek azon arányban lesznek beváltandók, a melyben az érintett biztosított követelések az állam pénztárába befolynak. — Kerkápoly Károly 1869. május 24-én veszi át a pénzügyek vezetését. Lehet valaki nagy szónok, erős dialecticus, következetes logicával gondolkozó fő, hatalmas parlamenti erő: s azért mégis gyönge pénzügyminister. Ezt látjuk Kerkápoly működésében. Igaz, az elemi bajok egész serege lepi meg az országot; rossz termések, cholera és inség váltják föl egymást; a közgazdasági életben csüggedés áll be; válság dühöng mindenfelé. A német-franczia háború visszahatással van a monarchia pénzügyeire is. A dalmátiai forradalom kedvezőtlen világításba helyezi az uj politikai aerát. Ámde mindezen, a kormány akaratán kivül fekvő körülmények mellett maga a kormány is követ el tévedéseket. Vasutak vasutak után engedélyeztetnek, Fiúméban nagy kikötő épitése rendeltetik el, vízszabályozási munkálatok kezdeményeztetnek. Magában a pénzügyi administratioban bizonyos rendszertelenség áll be. A pénztári készletek, melyek még 1869. végén 53 millióra rúgtak, 1870. végén 10'6 millióra csappannak le: az államháztartás évenkint aránytalan deficzittel záródik; egy kölcsön a másikat hajtja, a 30 millió forintos után az 54 millió forintost kell fölvenni s végre a hirbedt 153 millió forintos kincstári utalványok kiborsátásához fordul a mindenütt bizonytalansággal küzködő pénzügyminister. Midőn a pénzügyministeriumot Kerkápoly Szlávy ministerelnöknek ideiglenes vezetésre átengedte (1873. deczember 19-én), az államadósságok állapota 546 millióra emelkedett, négy év alatt tehát 221 millió forinttal, de azonkívül az általa kezdeményezett adósságok egész súlyukkal még csak a későbbi években mutatkoznak. Az állam tiszta vagyona 252 millió forintról 187 millió forintra apadt; a négy év alatt a folytonos deficitek 72'5 millió forintot vettek igénybe. Kerkápoly alatt az adóügyi törvényhozás majdnem teljesen szünetelt. Fősúlyt akart ő a földadó reformjára fektetni és e részben javaslatot is terjesztett elő, mely mindazáltal csak 1875-ben lett törvénynyé (1875 : VII. t.-cz.) s mely által a földadókataster rendeltetett el. A többi adónemeknél radikális reform nem is terveztetett. Csekélyebb módositásokkal találkozunk a házadónál (1873 : VI.), a jövedelmi adónál (1873 : VII.), a személyes kereseti adónál (1873 : VIII.), az úgynevezett közös vállalatok adóügye Ausztriával rendbe hozatott (1870 : XVII.), a Duna-