Állami költségvetés - 1929-1930

Népjóléti és munkaügyi minisztérium - INDOKOLÁS A NÉPJÓLÉTI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTERIUM 1929/30. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

97 Az előirányzott összeg az 1927 : XXI. t.-c. 113. §-ának 4. bekezdése értelmében az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökének és alelnökeinek tiszteletdijára fordittatik. 2. rovat. Az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete ügyviteli költségeihez állami hozzájárulás. 1929/30. évre előirányzott összeg 3,200.000 P. A munkásbiztositási cimnek megváltoztatását az 1928 : XL. t.-c. rendelkezései teszik szükségessé. A munkásbiztositás kifejezés valóban helyes volt akkor, amidőn a társadalompolitikai intézmények kezdeti állapotában a közjogi jellegű biztosítás körébe kizárólag a túlnyomóan testi munkát végző munkavállalóknak társas csoportjai tartoztak. A védelemre szoruló és a társadalompolitikai intézményeknek előnyeit igénylő kereső csoportok számának növekedése és a fokozatos társadalmi fejlődés odavezetett, hogy korunkban a szociális biztosítás megszűnt pusztán munkásbiztositás lenni, hanem annak kereteibe fokozatosan bevonultak a magántisztviselők, az önálló iparosok, kereskedők, önálló mezőgazdák, sőt pl. Svédországban és Portugáliában az összes kereső állampolgárok. Magyarországon az 1927 : XXI. t.-c.-nek, majd fokozottabb mértékben az 1928 : XL. t.-c.-nek rendelkezései a munkásságon kivül a biztosítás körébe vonják a magántisztviselőket, az önálló iparosokat, kereskedőket, sőt az önkéntes biztosítással kapcsolatban a lelkészkedő papságot, valamint a közjegyző- és ügyvédjelölteket is. Természetesen indokolatlan lenne mindezeknek a munkásságon kivül élő elemeknek biztosítását munkásbiztositásnak nevezni. Ha a különböző társadalmi csoportok biztosítását nem neveznők közös gyűjtő névvel, akkor a munkásbiztositás mellett a magántisztviselőknek, az iparosoknak és a többi csoportnak biztosításáról is beszélnünk kellene, ami viszont csak akkor lenne indokolt, ha mindezeknek külön-külön biztosítási intézményük lenne. A szociális biztositásnak szétforgácsolása azonban ellenkezik annak alapelvével, a központosítással, melynek keresztülvitelével, a biztosítottaknak nagy száma következtében, tökéletesedik a belső kiegyenlítődés; csökkennek a biztosítás költségei. Ha tehát nem akarunk külön biztosításokat teremteni az azt igénylő különböző társadalmi csoportok javára, akkor a közös nagy szociális intézményt oly módon kell elnevezni, hogy a cimben kifejezésre jusson a több társcsoportnak egy keretben való biztosítása. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításra vonatkozó 1928 : XL. t.-c. 165. §-ának második bekezdése alapján az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete ügyviteli költségeihez az állam által adott hozzájárulás a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 : XXI. t.-c. 198. §-ában megállapitott 2,200.000 P állami hozzájárulás helyett 1,000.000 P-vel 13