Állami költségvetés - 1924-1925

Részletezés

2 Az államháztartás egyensúlyának biztosítására irányuló fontosabb intézkedések közül első volt az 1920. évi bankjegyfelülbélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsön. amikor az állam a forgalomban volt bankjegyeknek 50%-át igénybe vette. Az 1921. évben egyszeri vagyonváltsággal és a korona árfolyamának felemelésével törekedett az akkori pénzügyminiszter az államháztartás egyensúlyát helyreállítani, ez a törekvés azonban csak rövid ideig éreztette hatását, a kprona árfolyama (100 koronát számítva) 1-05 svájci frankról 2-85 svájci frankig való emelkedése után rohamosan 0-45 svájci frankig visszaesett és továbbra is csak a fedezetlen bankjegyek szaporítása (infláció) által lehetett az államháztartás hiányait fedezni, ami viszont a korona árfolyamának további esésére vezetett. A korona folytonos romlása miatt, a pénzügyi közigazgatás és az adórendszer kellő kiépítésére, az állami kiadások apasztására és a bevételek fokozására az 1922. és 1923. években az akkori pénzügyminiszter által tett intézkedések sem járhattak a kivánt eredménnyel és igy nyilvánvalóvá vált. hogy ebből a helyzetből csak egyetlen kivezető ut van és pedig egy nagyobb összegű, hosszú lejáratú külföldi kölcsön felvétele. A német-osztrák köztársaság szanálásának biztató példája után Magyarország is a külföldi kölcsön megszerzésével kivánta biztosítani a normális rend helyreállítását, a korona értékének állandósulását és a költségvetési egyensúly biztosítását. A kormány tehát az 1923. év elejétől kezdve minden lehetőt megtett arra, hogy olyan külföldi kölcsönt szerezhessen, amely kölcsön az államháztartási egyensúly teljes -helyreállítására szükséges átmeneti idő alatt lehetővé teszi az államháztartás hiányainak fedezését anélkül, hogy a bankópréshez kelljen nyúlni és amely időt ad a pénzügyi közigazgatásnak olyan átalakítására, hogy az feladatának teljesen megfelelhessen. Egy ilyen kölcsön felvételének azonban útját állta a trianoni békeszerződés 180. cikke, amely szerint Magyarország minden vagyona és jövedelme rangsorbeli elsőbbséggel szavatol a jóvátételi követelések megfizetéseért és azokért az egyéb terhekért, amelyek a békeszerződésből vagy az ezt kiegészítő szerződésekből és egyezményekből, vagy pedig azokból a megállapodásokból származnának, amelyeket Magyarország a szövetséges és társult hatalmakkal az 1918. évi november hó 3.-án aláirt fegyverszünet ideje alatt kötött. Ez alól a szavatosság alól az idézett cikk értelmében csak a jóvátételi bizottság engedélyezhet kivételeket, miért is mindenekelőtt szükséges volt a jóvátételi bizottságnak ilyen engedélyét kieszközölni. E célból a kormány 1923. évi május hó 4.-én a jóvátételi bizottsághoz előterjesztést intézett. Ismételt tárgyalás után 1924. évi február hó 21.-én hozta meg a jóvátételi bizottság azokat a határozatait, amelyek az időközben a Nemzetek Szövetsége által kiküldött bizottsággal egyetértöleg végleg megállapított pénzügyi újjáépítési terv megvalósítására szükséges alapokat biztosítják és amelyekben a jóvátételi bizottság egyben 200,000.000 aranykoronában megállapította a jóvátétel címén 20 év alatt fizetendő terheket, megszüntetve ezzel a jóvátételi kérdés kinos bizonytalanságát. Ilyen előzmények után terjesztétte a kormány a Nemzetek Szövetségével létrejött megállapodásokra és az azoknak végrehajtására vonatkozó, valamint az azokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat a törvényhozás elé, amely azokat az 1924: IV., V. és VI. t.rcikkekbe foglalva az ország törvényei közé iktatta, a kormány pedig azonnal hozzákezdett azok végrehajtásához. Az újjáépítési terv szerint a fedezetlen bankjegyek kibocsátását (inflációt) ettől kezdve kizárólag régi idő óta kiegyenlítésre váró -tartozások fokozatos kiegyenlítésére lehetett igénybe venni s mintho'gy a külföldi kölcsön megszerzéséig hosszabb időre kellett számítani, ezért elsősorban az átmeneti idő pénzfedezetéről kellett gondoskodni. E célból az 1924 :VI. és X. t.-cikkek szerinti kény szerkői csőn és egy 20 millió svájci frankos belső kölcsönelőleg vétetett igénybe. Ezekkel az intézkedésekkel egyidejűleg a külföldi kölcsön megszerzésére irányuló tárgyalások is folyamatba tétettek. A tárgyalások 1924. évi junius hó végére teljes sikert eredményeztek és a kölcsön — amelynek mérvét az újjáépítési terv a kibocsátási költségeken kívül 250 millió aranykoronában állapította meg — legnagyobb részben már juliusban aláírásra is bocsáttatott. A kölcsön Angolországban, az Északamerikai Egyesült Államokban, Olaszországban, Svájcban. Svédországban, Hollandiá-