Állami költségvetés - 1921-1922

Pénzügyministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIRÁLYI PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM 1921/22. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

13,8 annál is inkább éreztette káros hatását, mert a cukorrépatermeíés az emberi munkaerő tekintetében kiválogatást igényel. A cukorrépatermelés a háborá alatt annyiru csökkent, hogy az 1917/1918. termelési időszakban mindössze kb. 14,000.000 q répa került cukorrá feldolgozásra és az emiitett évadban cukortermelésünk 1,675.000 q volt, holott a szükséglet a háborús években a békeévekhez képest emelkedést mutat (a háborús években mintegy évi 2 miliő q volt a fogyasztás), aminek egyrészt az a magyarázata, hogy a hadsereg közvetlen fogyasztására és egyéb tápanyagok (kávékonzervek) céljaira tetemesen több cukrot igényelt, mint békében, másrészt pedig, hogy a cukorfogyasztás — egyéb élelmiszerek hiányában — olyan fogyasztókörökre is átterjedt, amelyek a békében a cukor fogyasztása tekintetében vagy egyáltalán nem, vagy alig jöttek számításba. Még kedvezőtlenebbek voltak az eredmények 1918/1919-ben. Az emiitett évad elején ugyan kedvezőbb eredményekre számítottunk, az időközben bekövetkezett megszállások azonban azt eredményezték, hogy 31 cukorgyárunkból csupán 14 maradt fenhatóságunk alatt, amely körülmény, nemkülönben a szénhiány e téren is a legnagyobb visszaesést idézték elő, ugy hogy az 1918/1919. évad cukortermelése 350.000 q-ra esett le. Még kedvezőtlenebbül alakult az 1919/1920. termelési időszak. Az u. n. tanácskormány szervei ugyanis a cukorrépatermelés teréu, valamint a cukorcampagne előkészítése körül is a legnagyobb hibákat követték el és ezek a hibák már nagyon nehezen voltak javíthatók, mert a kommün tudvalevőleg alig néhány héttel a cukortermelés megindulása előtt omlott össze. Az u. n. tanácskormány ténykedésének tudható be az, hogy az 1919/1920. termelési időszak alatt mindössze 75.000 q cukrot állítottunk elő, ugy hogy a hiányzó mennyiséget behozatal révén voltunk kénytelenek pótolni. A fent előadottakból kitűnik, hogy Magyarország cukortermelése az utóbbi években folyton csökkent, mint exportáló állam lassanként teljesen megszűnt szerepelni, sőt 1919/19 2 0-ban saját fogyasztásunkat sem tudtuk a belföldi termeléssel fedezni, holott a háború előtti években jelentékeny feleslegeinkkel mehettünk a világpiacra. Minden erőnkkel arra kellett tehát törekednünk, hogy ezt a felette kedvezőtlen helyzetet mielőbb megváltoztathassuk, ami ugy a belföldi fogyasztás, mint pedig valutáris érdekeink szempontjából elengedhetetlenül szükséges. Az előfeltétel ebez meg van adva, mert a jelenleg fenhatóságunk alatt álló 14 cukorgyár évente kb. 2.000.000 q cukrot képes előállítani, amivel szemben a jelenlegi Magyarország szükséglete 4—500.000 q-t tesz ki évente, ugy hogy ha ez a fogyasztás emelkedést mutatna is, a gyárak kapacitásának teljes kihasználása esetében még mindig jelentékeny exportfeleslegeink maradnának. Az 1920/1921. termelési időszakban meg is kezdtük a cukorgyártás fokozását, de az 1920. év őszén fennállott felette kedvezőtlen szénhelyzet óriási